A hetvenes években a Peugeot-t tartották a leginkább konzervatívnak a nagy francia autógyártók között. 1972-ben ugyan a 104-essel belépett a kisautók közé, de az áttörés még váratott magára. 1978-ban aztán megszerezte a Chrysler európai érdekeltségét, közte a Simca és Talbot márkákkal, és ekkor indult egy új kisautó fejlesztése is, amivel megtörték volna a Renault 5-ös sikerét.

Nem olasz dizájn

Sokan úgy tartják, hogy a 205-ös formáját a Pininfarina tervezte, és bár a francia gyártóval régóta együttműködő olasz stúdió valóban pályázott a kisautó dizájnjára, végül a Peugeot formatervező központjának munkáját fogadták el. Gérard Welter vezette a csapatot, amely egyszerű, mégis divatos vonalakból alkotta meg a 205-öst, meghatározva ezzel a Peugeot nyolcvanas évekbeli stílusát.

1983 februárjában mutatkozott be, és rögtön erős konkurenciával kellett megmérnie magát a 205-ösnek, hiszen egy év leforgása alatt jelent meg az Opel Corsa és a Nissan Micra, kijött a Ford Fiesta és a Volkswagen Polo második generációja, és persze ott volt

a Fiat Uno, ami 1984-ben elnyerte az európai év autója díjat, nem sokkal a második helyen végzett Peugeot 205-ös előtt.

A legendás GTi

Akkoriban a kisautók elsősorban háromajtós karosszériával készültek, a Peugeot mégis a praktikusabb ötajtóst mutatta be elsőként a 205-ösből. A háromajtósra sem kellett sokáig várni, 1984-ben a genfi autószalonon leplezték le a GTi-t, eleinte 1,6 literes, 105 lóerős motorral, amivel a Peugeot etalont teremtett a sportos kisautók között.

Még magasabbra tette a mércét a 205 GTi, amikor két évvel később az 1,6 literes motorjának teljesítményét 115 lóerőre növelték, és megjelent az 1,9 literes változat 130 lóerővel. A vezetési élménye azóta is emlékezetesnek számít, és bár a Peugeot később is rendre megpróbálta, nem tudta megismételni a 205 GTi sikerét a felpaprikázott kisautók kategóriájában.

Sikerek a pályán

A nyolcvanas évek elején a B-csoport jelentette a rali csúcskategóriáját, és 1984-ben a 205 Turbo 16-tal nevezett a márka. A háromajtós karosszériát jelentősen átszabták az Heuliez műhelyében, középre került az 1,8 literes turbómotor, ami mind a négy kereket hajtotta. A homologizáció céljából kétszáz utcai példányt gyártottak, ezek teljesítményét 200 lóerőre mérsékelték.

A Peugeot azonnal sikert aratott a rali-világbajnokságon, 1985-ben és 1986-ban az egyéni és konstruktőri bajnoki címet is a 205 T16-tal szerezték meg, Timo Salonen és Juha Kankkunen vezetésével. A B-csoport megszűnése után is folytatódott a kisautó menetelése,

1987-ben Ari Vatanen, 1988-ban pedig Juha Kankkunen nyerte meg vele a Párizs–Dakar-ralit.

Limitált szériák

A 205 GTi olcsóbb alternatívájaként jelent meg 1988-ban a 205 Rallye, aminél mindent az egyszerűségnek rendeltek alá. 1,3 literes, 103 lóerős motorral szerelték, kényelmi extrák és zajszigetelés nélkül, kizárólag fehér színben, lemezkerekekkel. A Peugeot eredetileg ötezer példány gyártását tervezte, végül a nagy sikerre tekintettel 30 ezret készítettek el belőle.

Nem maradtak el a divatos különkiadások sem a 205-ös történetéből. 1984-ben jött ki a Lacoste széria, aminek stílusát a tenisz világa inspirálta, és ezt a sorozatot folytatta öt évvel később a Roland Garros kiadás, amit a híres tenisztornáról neveztek el, jellegzetes sötétzöld fényezése és bőrkárpitozása az egyik legstílusosabb kisautóvá tették akkoriban.

Igazi örökzöld

Ha a formaterv készítésénél nem is nyertek, a 205 Cabriolet tervezésének feladatát végül a Pininfarina kapta meg. A bukókerettel szerelt vászontetős kabrió gyártása is az olaszoknál kezdődött, majd a hajtásláncot már a Peugeot mulhouse-i üzemében szerelték be. A legjobb mégis az volt benne, hogy 205 CTi néven a GTi motorjaival is lehetett kapni.

Paul Bracq jegyezte a moduláris és ergonomikus műszerfalat, amit 1987-ben cseréltek egyszerűbb, modernebb darabra. A kilencvenes éveket ráncfelvarrással kezdte a Peugeot kisautója, ekkortól fogva fehér indexbúrával és sötétített hátsó lámpákkal gyártották, mégis egyre kevésbé tudta felvenni a versenyt az olyan modern riválisokkal, mint a Renault Clio.

A Peugeot házon belül is konkurenciát teremtett a 205-ösnek, 1991-ben a kisebb 106-os, két évvel később pedig a formás 306-os bemutatásával. A típus sikerét mutatja, hogy összesen csaknem 5,3 millió példányt adtak el belőle. Ezt a rekordot csak az 1998-ban bemutatott utódja, a 206-os tudta felülmúlni, méghozzá nem is kevéssel, de az már egy másik történet.

Ez is érdekelhet: