Megbízott szakértők és sokat látott menedzserek már az első pillanattól temették az ötletet és azt mondták, hogy a Porsche ebből még százat sem fog tudni eladni, ha ez a furcsa hátsó szárny az autóra kerül. Nem is tévedhettek volna nagyobbat.
1970 októberében csatlakozott az akkor még 26 éves repülőgépmérnök, Tilman Brodbeck a Hermann Burst vezette csapathoz, akik megalkották a kacsafenék alakú hátsó szárnyat a 911 Carrera RS-re, hogy kiaknázható legyen az autó teljesítménye. Mert az újonnan fejlesztett 2,7 literes, léghűtéses, hathengeres bokszermotor 210 lóereje bőven elég ahhoz, hogy repítse az 1 tonna körüli sportautót.
Ahogyan a legtöbb autó a korszakban, a 911-esen sem volt hátsó szárny, a szárnyprofilokhoz hasonló formája azonban enyhén emelő hatású volt, így kanyarokban nem tudott elég gyors lenni a Porsche.
Ezért aztán szélcsatornában milliméterenként épített hátsó szárnyat kísérleteztek ki.
Ami ráadásul növelte a leszorítóerőt, valamint segítette a motor hűtését és az autó légellenállására sem volt kedvezőtlen hatással. 6 másodperc alatti gyorsulásával ráadásul a 911 Carrera RS volt a leggyorsabb német autó. A kacsafenék miatt 4,5 km/órával 240-re nőtt a Carrera RS végsebessége, ami a '70-es években veszett gyorsnak számított.
Már csak azért is számított ez az apró különbség, mert versenyautó alapnak szánták és a hosszú egyenesekben gyorsan elhúzó autó bizony, értékes tizedmásodperceket gyűjt egy futamon. Végül a homologizációhoz kötelezően előírt 500-nál jóval több, 1580 darab készült belőle. Az eleinte szokatlannak ítélt, de funkcionális légterelő pedig visszatérő dizájnelem a Porsche modelleken.
Ez is érdekelhet: