Az ötven évvel ezelőtt bemutatott 911 Carrera RS 2.7 jelentősége megkérdőjelezhetetlen, hiszen a korának leggyorsabb német szériaautója volt, és az első sorozatgyártású modell, amit első és hátsó légterelővel szereltek fel – 1972-ben a Porsche ezzel elindította a spoilerek divatját.

Ötven évvel ezelőtt, 1972 májusában indult a 911 Carrera RS 2.7 fejlesztése, amelyet limitált példányszámú modellnek szántak a versenyautók engedélyeztetéséhez, de az utcai változata a tervezettnél sokkal népszerűbb lett, mára pedig legendává vált. A 911-es első generációjának legerősebb modellje elsőként kapta meg az ikonikus Carrera nevet, és fejlett műszaki megoldásaival a későbbi szériák csúcsmodelljeit is inspirálta.

Meglepődtek a sikerén

A 911 Carrera RS 2.7-est a párizsi autószalonon mutatták be 1972. október 5-én, és a Porsche ugyan eredetileg csak 500 példány megépítését tervezte, november végéig a teljes széria elkelt. Az új modell sikere a Porschét is meglepte, ezért 1973 júliusára megháromszorozta a gyártási mennyiséget. Összesen 1580 példány készült az autóból: több mint 1300 darab a Touring változatból, 200 darab a könnyített Sport változatból, a fennmaradó példányokból versenyautó lett.

A könnyített Sport változat belső terénél csak a leglényegesebb elemeket hagyták meg, ezért kimaradtak többek közt a hátsó ülések, a szőnyegek, a kartámaszok és az időmérő óra, a nehéz sportüléseket könnyebb kagylóülések váltották fel, még az orrán a Porsche-jelvényt is matricával helyettesítették.

A Sport mindezzel együtt 115 kilogrammal könnyebb lett, mint a Touring, csak 960 kilogrammot nyomott.

A leggyorsabb német autó

A 911 Carrera RS 2.7 motorja egy akkor újonnan fejlesztett 2,7 literes, hathengeres, befecskendezéses bokszermotor, amely 210 lóerős teljesítményt adott le, a maximum nyomatéka 255 Nm. A Porsche újdonsága a ma is elismerésre méltó 5,8 másodperc alatt gyorsult százra, a végsebessége 245 km/óra. A Carrera RS ezzel az első sorozatgyártású autóvá vált, amelynek a gyorsulása az auto motor und sport szaklap tesztjén hat másodperc alá ment.

A korabeli tesztek szerint a 911 Carrera RS 2.7 az ideális átmenetet jelentette a tömeg és a teljesítmény, valamint az aerodinamika és a kezelhetőség között.

Az utóbbi érdekében fejlesztették ki az autó hátsó légterelőjét, amelyet szélcsatornában és versenypályán is teszteltek. A célja az volt, hogy megtartsák a 911-es stílusos vonalvezetését, de kompenzálják a sportautó lejtős hátsó részéből eredő hátrányokat a leszorítóerő növelésével.

Az ikonikus spoiler

A kacsafaroknak hívott integrált légterelő feladata kettős volt: leszorította az autót az útra, amikor nagy sebességgel haladt, és még több hűtőlevegővel látta el a farmotort. A hatást a légellenállás növelése nélkül érte el, sőt, a végsebesség 4,5 km/órával még nőtt is. A hátsó légterelő magasságát milliméterenként kísérletezték ki a mérnökök, amíg meg nem találták az ideális pontot, ahol a legjobb hatását fejtheti ki.

A Porschének nagy tapasztalata volt a szélesebb hátsó kerekekkel a versenypályákon, és a mérnökök ezt a megoldást a 911 Carrera RS 2.7-hez is kipróbálták. A Porschénél ezért elsőként szereltek eltérő méretű hátsó kerekeket egy szériamodellre: a 15 colos Fuchs kerekekre elöl 185, hátul 215 milliméteres abroncsokat tettek.

A szélesebb kerekekhez pedig 42 milliméterrel a karosszériát is ki kellett szélesíteni még izmosabbra.

Utcai autó a versenypályákra

A szabályok változása miatt a Porsche felhagyott a versenyautó fejlesztésével, de a 911 Carrera RSR ezzel is rendkívül sikeres karriert futott be, 1973-ban például 22 körös előnnyel nyerték meg vele a 24 órás daytonai futamot. A Carrera RSR az első szezonjában három nemzetközi és hét nemzeti bajnoki címet nyert, egyben megmutatta, hogy a nagyobb hátsó szárnyával mennyire gyors tudott lenni a pályaversenyeken és a ralikon.

A 911 Carrera RS 2.7 nem csak versenypályákra szánt sportautó volt, hanem egy olyan modell, amit a vásárlók a mindennapokban is használhattak.

A korabeli reklámja szerint könnyedén elvitt egyik nap az irodába, másik nap Genfbe, és minden tempónál helyt állt, legyen szó zsúfolt városi forgalomról, gyors autópályákról vagy poros vidéki utakról, a Carrera RS kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkezik a sprint- és a maratoni futamokra is.

A Carrera név eredete

A 911-es történetében ekkor díszítette először a Carrera név a karosszériát. A szó versenyt jelent spanyolul, a hátsó légterelőn lévő RS pedig a Rennsport, azaz a versenysport rövidítése. A Porschét a legendás mexikói futam, a Carrera Panamericana inspirálta ehhez a mára világszerte ismertté vált névhez, ahol 1953-ban az 550 Spyderrel kategóriagyőzelmet szerzett, majd ’54-ben az összetettben a harmadik helyen végzett.

A következő évben a Porsche több modelljéhez is használta a Carrera nevet, például az ötvenes években a 356-oshoz, majd a hatvanas években a 904 Carrera GTS és 906 Carrera 6 versenyautókhoz. Az akkori értelmezése szerint a Carrera olyan műszaki finomságokat jelentett, amelyeket a versenypályákon kísérleteztek ki,

ideális névnek tűnt tehát a 911-es jövőbeli csúcsmodelljéhez, a Carrera RS-hez.

Harm Lagaaij, aki akkoriban a Porsche tervezője volt, a kerekek közti felületet nézte ki, ahol a Carrera felirat a legjobban érvényesülhetett. Az autót 29-féle színben lehetett rendelni, olyan élénk árnyalatokban is, mint a vörös, a narancs és a sárga, és a felniket is ehhez igazították. A Carrera felirat pedig, amely a karosszéria színétől függően fehér, piros, kék vagy zöld lehetett,

az elmúlt ötven évben többször is feltűnt a legsportosabb 911-esek oldalán.

A 911 Carrera RS 2.7 divatot teremtett, a hetvenes években más gyártók is egyre feltűnőbb légterelőket álmodtak az utcai modellekre, a stílusával és technikájával pedig évtizedekre meghatározta a későbbi sportos Porschék felépítését. Mivel idén éppen ötven éve mutatták be, ezért a stuttgarti Porsche Múzeum 2022. szeptember 20-tól különleges kiállítást szervez a legendás típus tiszteletére.

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Utcai sportautó volt, high-tech hibrid lett belőle: Honda Civic 2022