A Porsche kicsit másképp szervezi termékbemutatóit a komoly érdeklődőknek, mint amit kozmetikumokkal, főzőedényekkel kapcsolatban ismerünk.
Hogy mennyire speciális fogyasztói termék egy Porsche, az is mutatja, hogy ez a márka megengedheti magának, hogy pénzt kérjen a résztvevőktől egy termékbemutatóért. Persze ezeket az eseményeket nem termékbemutatónak hívják. Porsche Experience; ez a neve az idén 75 éves, mára némileg diverzifikált portfóliójával együtt azért még elsősorban ma is autóiról ismert sport-luxus-stílusmárka saját kis különleges utazási irodájának. Nehéz röviden összegezni, mit is kap, aki befizet egy ilyen Porsche Élményre. Illetve dehogy nehéz, pont ezt kapja, egy utánozhatatlanul komplex Porsche Élményt, amibe most mi is belekóstolhattunk, ráadásul itthon, Magyarországon.
A szántódi Mövenpick BalaLand hotelt gyakorlatilag elfoglalta a Porsche az első balatoni Porsche Experience idejére. Egy gyönyörű klasszikus 911 Turbo állt az előcsarnokban, a márka külön kis recepciós pultjánál végtelenítve rótta köreit a Nürburgringen egy új 911, a szobákban pedig a 911 Dakar és az egykori Safari faliképei fogadták a vendégeket. Mert hát a Porschét akkor is ezzel a modellel azonosítja elsősorban mindenki, ha a mai eladásoknak már csak töredékét adja a farmotoros sportautó-legenda.
A balatoni Experience sem a 911-ről szólt valójában, hanem az eddigi legnagyobb szentségtörésről, az elektromos Taycanról.
A hátsókerék-hajtású alapmodelltől az enyhén emelt, picit terepes Cross Turismón át az életveszélyesen erős és gyors Taycan Turbo S-ig vártak minket a villany-Porschék, a lehető legváltozatosabban felszerelve, hogy az ügyfelek, illetve a mi turnusunkban a kiválasztott közép- és kelet-európai médiaképviselők minél átfogóbb képet kaphassanak arról, mennyire nem csak egy konfekcióautó, hanem szinte testreszabható egyedi termék tud lenni a Taycan.
Én valahol ott éreztem át ennek a személyre alakíthatóságnak az igazi mélységét, amikor észrevettem, hogy az egyik kocsiban egyszerű műanyagfogantyú az oldalablak feletti kapaszkodó, a másikban pedig egy szivaccsal felpuhított, alcantarába varrt műtárgy. Nem is csoda, hogy felfigyeltem ezekre a különbségekre: amikor utas voltam a kocsiban, markolásztam a kapaszkodókat eleget.
Már a 326 lóerős alapmodell sem egyszerű a maga 5,4 másodperces 0-100-as rajtautomatikás gyorsulásával, és innen lépcsőzhetünk fel egészen a 625 lóerős, a launch controlos fejletépések idejére az elektromos rendszer csúcsra járatásával 761 lóerőt és 1050 Nm-t produkáló Turbo S-ig, szürreális, 2,8 másodperces gyorsulással és cseppet sem villanyautós, 260 km/h-s végsebességgel. Ezzel a kocsival szó szerint ájulásközeli élmény minden padlógáz.
Na de ez a magyar Porsche Experience nem elsősorban a Taycan már jól ismert, általunk is számtalanszor megénekelt képességeiről szólt, hanem arról is, mi mindent csinálhat egy porschés ember a Balatonnál, azon túl, hogy megkerüli.
Nem tudom, hogy a külföldi vendégeknek, köztük a török influenszer-lányoknak mennyire volt izgalmas élmény, hogy mit tud ez a mi Balatonunk – nekem mindenképp az volt! Oké, a Gömbkilátóról már tudtam, hogy létezik, de így is ez volt az első alkalom, hogy fellépcsőzhettem az '50-es években a magyar alumíniumipar képességeinek bemutatására készült műemlékbe. Eddig mindig le volt zárva, amikor Balatonbogláron jártam.
Jópofa kaland volt a hőlégballonos felemelkedés is néhány tíz méter magasságba. Itt jól jött az elektromos autók egyik, egyébként nem igazán pozitív tulajdonsága, miszerint jó nehezek: a lufit két Taycanhoz kötötték, nehogy végleg elsodorjon minket a szél az ismeretlenbe, mint Tom Sawyert.
A kötelező balatoni program, a vitorlázás is megvolt. Kergetőztünk egy kicsit két szép, nagy, új jachttal, a skipper pedig remekül elszórakoztatott és elborzasztott bennünket vicces csörték sztorijaival a néha kicsit túlbuzgó vízirendőrökkel, illetve horrortörténetekkel a rendszerint békés, nyugis, barátságosan meleg és sekély, de viharok idején elképzelhetetlenül veszélyessé haragosodó tó áldozatairól.
Egy expressz háziversenyen kipróbáltuk magunkat a Zala Springs Golf Resort élre vasaltan tökéletes greenjén, boboztunk Bogláron, ettünk egy parádésan finom tonhalsteaket a zánkai Zen Garden Resortban (ha van hiányossága a Balaton-környéki vendéglátásnak, az a tóból származó hal, mint gasztroélmény teljes hiánya). Végül pedig természetesen ittunk jóféle helyi borokat a vacsora mellé a Tihanyi Vinariusban. Megtehettük, hiszen innen már a Taycanok utasülésein kompoltunk át vissza a szállodába, Szántódra, kikerekítve a földön-vízen-levegőben utazást még egy vízi közlekedési eszközzel a kaland végére.
A nemzetközi szervezőcsapat tökélyre fejlesztve mutatta be, milyen egy Amway-, Avon-, Zepter- vagy derékfájást gyógyító csodapaplan-bemutató, ha nem egy MLM-be berángatott háziasszony, hanem a Porsche csinálja.
A váltott autós, mindenki-mindent-vezetős rendhagyó menetpróba közben minden technikai kérdésre választ kaptunk, minden kis részletről készségesen beszéltek az instruktorok. Szinte csak mellékesen hangzott el, hogy a kocsik oldalablakánál lévő QR-kód megnyitja az adott autót a Porsche konfigurátorában, és akár rögtön a mobilról meg is lehet rendelni a kocsit, ha megtetszett.
Tessenek ám elhinni nyugodtan: igazán nem a Porschén múlott, kizárólag gazdasági okai voltak, hogy nem rendeltem meg ott és akkor azonnal a saját álom-Taycanomat (fagyosszeder-metál Cross Turismo 4S, mindenképpen a puha, alcantara-huzatú kapaszkodóval). Az viszont biztos, hogy (megint) úgy jöttem haza egy Porsche-vezetésről: a fenébe is, egyszer majd tényleg kell nekem egy ilyen autó!
Amúgy nem is olyan egyszerű ám eldönteni, hogy ha Porschét, melyiket: