1938-ban készült el az áramvonalas gép, melynek alváza és karosszériája a Bean tiptoni üzemében készült. A furcsa szerkezet alatt három különböző nyomtávú tengely található, melyek közül a hátsón, vagyis a hajtott tengelyen oldalanként két gumi volt. Vázára alumíniumötvözetből készült lemezek kerültek és hiába nézett ki úgy, mint egy szárazföldi repülő, aerodinamikailag elmaradt a Railton Specialtól.

Mielőtt még kitört volna a második világháború, a merész elképzelések bátor kivitelezéséről híres George Eyston kapitány olyan szárazföldi sebességrekordot állított fel a Thunderbolttal, melynek nyomán mai napig ez a leggyorsabb V12-es motorral hajtott autó.

575,335 km/órás sebességgel Eyston kapitány a Thunderbolttal rekordot döntött.

Nagy riválisa John Cobb volt, aki Railtonjával előtte már átlépte az 568 km/órás sebességet és a Thunderboltnak se hagyott sok időt ünnepelni. A két W12-es Napier repülőgépmotorral hajtott autó túlszárnyalva a friss rekordot 1939 augusztusában megfutotta a 594,97 km/órás sebességet. Ez volt az utolsó ilyen a második világháború kitörése előtt.

George Eyston kapitány és a Thunderbolt azonban az eltérő motorelrendezés miatt továbbra is birtokolhatja a leggyorsabb V12-es címet. Az autót két darab 36,5 literes lökettérfogatú Rolls-Royce motor hajtotta, melyeket repülőgépekhez fejlesztettek ki, egyenként közel 2400 lóerős teljesítménnyel.

Ennek a rekordernek a szobra található a Rolls-Royce Wraith Black Badge Black Arrow középkonzoljában.

Kis üveglap mögött, a könyöklő előtt látható az ezüstösen csillogó szobor, mely a Thunderbolt polírozott alumínium karosszériáját mintázza. A Wraith Black Arrow legapróbb részletekig kidolgozott belterében azonban ez csak egyetlen elem.

Finom tapintású fekete bőrkárpit borítja a kabint, melyet a harsány sárga ülések és kormány, valamint az élénk színű cérnával varrott emblémák egészítenek ki. Ajtókárpitján feketére pácolt falemezekből a Bonneville-i sóstó medrének mintázata rajzolódik ki.

Műszerfali órájának keretébe a rekordra utaló 357.497 mph feliratot gravírozták, de ez aligha tűnik fel a V12-es motor robbantott ábrája mellett, mely az utas előtti elemet díszíti. Minden elemen visszaköszön a múlt, a tetőkárpiton világító 2117 darab üvegszálas fénypont azt a csillagállást mutatja, mely Bonneville felett volt látható 1938. szeptember 16-án.

Ezekben a részletekben látszik igazán, hogy milyen műgonddal és kreativitással értelmezték újra a luxusautókban több éve ismert, szinte már hagyományosnak mondható elemeket.

Tizennyolc hónapon át fejlesztette a Rolls-Royce Bespoke részlege azt a fényezési technikát, melyet a limitált szériás Wraith-en mutattak be.

Eyston kapitány egy fekete nyilat festett a napon vakító alumínium karosszériára, így a közönség könnyebben követhette a Thunderbolt útját a sós síkságon. A Rolls-Royce a tómeder érdes felületét megjelenítő, de magasfényű és több rétegben polírozott fényezést álmodott meg a Wraith Black Arrow-ra, melynek színe az ezüstből feketébe fordul az autó hátulja felé.

Akárcsak az utastérben, úgy a Wraith külsején is megjelenik a sárga szín, a lökhárítón és a felniken is, valamint a hűtőmaszk mögötti merevítőket is lefényezték. A gépháztetőn lévő Emily szobrocska szénszálas anyagból készült, a talapzata pedig sárga kontúrt kapott.

Természetesen a V12-es motort búcsúztató autóba a BMW-től származó 6,6 literes, biturbó benzinmotor legerősebb változata kerül. A Wraith Black Badge motorja 625 lóerőt ad le 5600-as fordulaton és 870 Nm nyomatéka van. Ezzel a 2440 kg-os kupé 4,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra, végsebessége pedig a Thunderboltnál jóval szerényebb 250 km/óra.

Tizenkét darabot készít a Rolls-Royce a Wraith Black Badge Black Arrow-ból, melynek minden példánya gazdára talált már.

Ez is érdekelhet: