A régi Swift Sportok, tehát a 2017-ig készült szívómotoros kis gyári tuningos Suzukik 4000 körül forogtak 130-nál, tehát hosszú úton idegesítően és fárasztóan hangosak, valamint a feszes futómű miatt országúton kényelmetlenül és derékfájdítóan kemények voltak. A pályán már remekül lehetett játszani a pörgős szívómotorral és a pontos váltóval – ha maradt még az embernek játékos kedve, amíg eljutott a közúton a pályáig. A jelenkori Swift Sport mindennek pont az ellenkezője. Kényelemben, csendben visz el a versenypályáig, ahová aztán inkább be se mész, mert a kocsi egyáltalán nem oda való.

Az új Swift Sport nem a versenypálya szűk kanyarjaiban gyors, hanem akkor, amikor messzire kell menni országúton, akár autópályán.

Az 1,4 literes turbómotor teljesítményét a legutóbbi ráncfelvarrásnál 140-ről 130 lóerősre csökkentette a gyártó, de ez a gyengülés nem igazán tűnik fel a használatban. Már csak azért sem, mert a nyomaték viszont nőtt: 230 helyett most 235 Nm, így 1500-2000 közötti fordulattól lepadlózva a mai modell is mindig egykedvűen, nyomatékból húz, elvben akár a 210 km/h-s végsebességig. A 2017-ig gyártott Swift Sportnál az 1,6-os szívómotorral egyébként 195-nél már vége volt a dalnak.

Erős, komfortos GranTurismo ez a mai Swift Sport. Vagy hát PiccoloTurismo. A négy méternél, sőt: 3,9 méternél is rövidebb Swift-kasztni csodája, hogy mennyire jól el lehet férni hátul is, ráadásul még így is egész használható méretű csomagtér marad az utasok mögött.

A mindig jelen lévő nagy erőt nem lehet nem kihasználni, és ha kihasználjuk, meg tapasztalhatjuk a kocsi másik szuperképességét a kis testben megszokhatatlanul nagy nyomaték mellett. Még ha bőszen előzgetünk és rugalmasan kezeljük a maximális sztrádatempóra vonatkozó szabályt, akkor se képes az istennek se hat liter benzinnél többet enni százon! Ebben a takarékosságban bizonyára sokat segít a 48 voltos mild hibrid rendszer is; városban a motor igyekszik keveset járni, a Stop-Start hamar leállítja, a kocsi pedig hosszan gurul ki néma csendben a piros lámpák előtt.

De hogy a tartós 150-es 130-as autópályázás, amikor a villamos segédhajtás már csak holt teher, hogy nem viszi fel az égbe a fogyasztást, fel nem foghatom.

A kényelmes futómű (lágy rugó, nyugis csillapítás) és a kicsi, de nem könnyű test (2,45 méteres tengelytáv, üresen 1,02 tonna) mellékhatása, hogy a Swift Sport nagy tempónál nem szereti a hirtelen kormánymozdulatokat. Ha nagyot és gyorsan fordítunk az autó méretéhez képest meglepően nagy és könnyű kormányon, a Swift nagyot bólint oldalra, instabillá válik. Szép nyugodtan kell sávból sávba húzni az előzéseknél, a gyors kormánytekergetést meg kell hagyni a városi autózásra, ahol viszont a pici test az erős motorral a modell nevéhez méltóan továbbra is Swift, azaz Fürge. A 195-ös gumi kevés kicsit a kocsihoz, ha kicsit is nedves az út, minden nagyobb gázadásnál elforog az első kerék és kanyarban is el tudnék képzelni ezzel az autóval még egy kis tapadást. A fék viszont nem rossz, egyenletesen emelkedik a fékerő, nincs a lassításoknak kisautós, bólintós jellege.

A gazdagon extrázott Swift Sportot kívülről könnyű felismerni. A karbonmintás elemek és a kettős kipufogóvég azonnal világossá teszi, mivel van dolgunk. Bent sincs nehéz dolgunk, mert ilyen szép és jól is tartó kagylóülés más Swiftben nincs, de ezeken túl a dekor kimerül pár piros betétben itt-ott illetve a kormány és váltószoknya piros cérnájú varrásaiban. A mutatós műszeregység kicsit már muzeális, de ha leszámítjuk a divatfaktort, a funkcionalitás teljesen rendben van, a lelkesen integető hagyományos mutatók pedig jól passzolnak a Swift Sport jelleméhez. A körműszerek közti kis kijelző információbősége pedig lehengerlő:

Az ötvenezer forint híján tíz millás listaár tulajdonképpen nem irreális. Egyrészt azért, mert a Suzuki mindig hajlamos lazán kezelni a listaárakat, ha valódi vásárlási szándékról van szó, másrészt pedig azért, mert ebben az árban minden extra benne van, ami a Swifthez kapható; na jó, az automata váltót leszámítva, de az meg nem is lenne való ebbe a kocsiba. Benne vannak a ma szokásos vezetéstámogató cuccok is az árban – hát jó, bár nekem ugyan nem hiányozna sem a sávtartás, sem a követőradar ebben a vezetői jelenlétet mindig igénylő gyors kis kocsiból.

Szerettem ezt a kis sárgaságot, remekül elvoltunk együtt a teszt során. Imádtam a könnyedségét, hogy még rendes karos kézifék van benne, hogy csak kézzel nyitod fel és csapod le a pillekönnyű csomagtérfedelet. Mindig mindenhova szokatlanul hamar odaértem vele, autópályán is teljesen komoly autónak bizonyult Swift létére, és a benzinkúton tényleg csak pislogtam, hogy most mi van, miért van tele máris a tank. Ha nem akarsz sportolni vele, te is szeretni fogod a Swift Sportot!

Nem csak a Swiftet ajánlom 1,4-es turbómotorral: