Annyira cuki, annyira részletgazdag, annyira megunhatatlan, hogy szinte észre sem veszed, mennyire jó villanyautónak is.
Ne a formákkal, az ötletekkel, a részletekkel kezdjük, mert azonnal szétcsúszunk. Kezdjük inkább azzal, hogy a Fiat 500e egy a kevés mai elektromos autó közül, ami halálpontosan arról szól, amiről az elektromos autózásnak elsősorban szólnia kellene.
Kicsi, könnyű, takarékos, egyszerűbb kiviteleiben megfizethető. Persze, az is nagyon menő, amikor egy ezernyolcvan lóerős, 2,6 másodperces gyorsulású, két és fél tonnás luxus-sportlimuzinban vagy egy 830 lóerős elektromos szörnyterepjáróban pocsékolunk el negyedóra alatt annyi energiát, amennyivel egy ilyen kis 500-as egy hétig elszaladgál a nagyvárosban. Na de halló!
Úgy emlékszem, ez az egész elektromos átállás nem azért van, mert a szupergazdagok kényes orrát már facsarja a benzinszag, hanem azért, hogy a tömegek hétköznapi jövés-menése kevesebb CO2-kibocsátással járjon!
Nem néhány ezer Ferrari-gyilkos villanyautóra és elektromos óriás-SUV-ra van elsősorban szükség ahhoz, hogy érdemben csökkenjen az emisszió. Nagyon sok kis és közepes villanyautó kellene, hogy nagyon sok ember számára lehessen realitás az átcsüccsenés a csendes, füstmentes mobilitás világába. Ha pedig a józan teljesítmény, a racionálisan méretezett akkumulátor mellett még olyan elképesztően vonzóak is lennének ezek a tömeg-villanyautók, mint a Fiat 500e, akkor már tényleg meg is vagyunk mentve!
Az új-új, tehát a második generációs újrateremtett 500-as alapformája tökéletesen idézi fel a sokkal kisebb ősmodellt és a valamivel kisebb elődöt. De a legendás sziluett újraalkotása már nem volt elég a Fiatnak: telezsúfolta imádnivaló részletekkel a kocsit, kívül is, belül is.
Tök jók a lámpái, a fényei. A lyuggatott hűtőmaszkja. A csomagtérfedél fölött az a kis dudor, ami mesterien idézi meg az ősmodell olyannyira jellegzetes rendszámvilágítását. De ami a legjobban megfogott, az a bátorság volt, amivel a Fiat összehozta a villanyautók tipikus kilincsnélküliségét (az ajtók gombnyomásra, elektromos reteszoldással nyílnak) a besüllyesztett fogantyúkkal.
Így tulajdonképpen teljesen feleslegessé vált az ideológia szerint az aerodinamikai előny miatt elterjedt megoldás, de megmaradt az a menőség, ami miatt valójában rejtett kilinccsel gyártják az elektromos autók nagy részét. Ez annyira olasz!
Odabent csodás retro-luxus hangulat pótolja kis sokszorosan azt a diszkomfortérzést, amit (különösen a kabrió hátsó üléssorában) a szűk utastér okoz. Kit érdekel, ha passzos a kocsi, ha Torino látképét metszették a vezetéknélküli mobiltöltőre, ha az érintőképernyő felett átvigyorog a műszerfalról egy elolvadt 500-as felirat teteje, ha az ajtóbehúzókban egy kis régi 500-ast találunk gumiba öntve, ha a követőradar kis 500-assal jelzi az előttünk haladó autót!
Imádtam a ponyvatetőbe és a bőrkárpitba nyomott FIAT-feliratokat, a kedvesen bumfordi kulcsot, a váltókart helyettesítő, egyszerre retrós és modern nagy gombokat. A műrattan kárpitot a műszerfalon, a gyönyörű és praktikus szőnyeget, ami ott műbőr, ahol a cipő éri és ott textil, ahol az utas meztelen lába pihen meg rajta, miután lerúgta a cipőt és elnyújtózkodott egy hosszú úton. Meg úgy egyáltalán, imádtam, hogy az autó még a sokadik napon is tudott villantani néha valami új kis jópofaságot. Ezt a kocsit nem lehet megunni!
Annyira tele van fantáziával, lélekkel, ötlettel, dolce vitával, hogy lehetne sokkal rosszabb is, és még akkor is jó lenne. De egyáltalán nem rossz!
Az ötlet, a vicc, a kreatív dizájn sehol nem megy a funkcionalitás rovására. A belül is gombos, de mechanikus kilinccsel is nyitható ajtó használata egyszerű és nem stresszes. A menürendszer átlátható, a tündéri kis műszeregység kellően informatív, könnyen értelmezhető. A csomagtér pici, de az üléstámlák könnyen előrelökhetők, ha több helyre van szükség hátul. Azért a szokásos panaszomat itt is elmondom: a koszos töltőkábeleknek lett volna elég helyük a motortérben is, de, mint oly sok villanyautó-gyártó, a Fiat sem használta ki, hogy az elektromos motor sokkal-sokkal kevesebb helyet foglal, mint a hagyományos, és nem elöl, hanem a raktérpadló alatt alakítottak ki helyet a madzagoknak.
Volt azért egy-két apróság, ami nem tetszett. A könyöklő elején lévő, vízszintes tengelyű hangerőszabályzó gomb használata nem praktikus, a némítás a gomb megnyomásával nehézkes, kényelmetlen. Az elektronikával voltak néha kisebb gondok; lassan betöltődő képernyők, kisebb telefonos kompatibilitási nehézségek jelezték, hogy alighanem lesz itt még egy-két szoftverfrissítés a közeljövőben. Egy esős napon kiderült, hogy a pici csomagtérfedél nyitáskor ügyesen becsorgatja a rajta lévő vizet a raktérbe. De nagyjából ennyi, és ez egy kicsi, a maga kategóriájában nem drága olasz autónál igazán semmiség.
A kocsi katalógus szerint kevesebb mint másfél tonnát nyom, ami villanyautóban, pláne kabrióban kifejezetten könnyűnek számít. Az alaktényezőre (valószínűleg nem véletlenül) nem találtam adatot, de igazából nem is nagyon fontos, hogy mennyivel rosszabb ez az adat az aerodinamikai bajnokok értékénél, mert a homlokfelület kicsi, az autót pedig elsősorban amúgy is városi használatra, nem autópályára tervezték. Ezzel együtt az 500e simán, erőlködés nélkül éri el a végsebességét (150 km/h), 130-nál pedig stabilan, biztonságosan siklik, zajkomfortja vászontetős kabrióhoz mérten elfogadható.
A vezetési élmény egy kicsi, fürge, mozgékony, komfortosra hangolt futóművű városi autó használatának élménye. Ha lesz belőle Abarth, biztos nagyon jó lesz, de ez a babametálkék példány egy pillanatig sem akart sportosnak tűnni. A 9 másodperces 0-100 ugyan látványos adat a katalógusban, de arra azért fel kell készülni, hogy a másfél tonnás elektromos 500-as egyáltalán nem úgy mozog, mint egy ugyan 10,9 másodperces sprintet levágó, de 1080 kilós, feszes rugózású Punto Sporting mozgott a maga idejében.
A vezetéstámogatás, az infotainment az 500e La Primában megfelel a ma elvárható szintnek, minden értelemben. Ez azt jelenti, hogy benne van minden vezetéstámogató rendszer és konnektivitási cucc, amivel az autógyártók manapság szeretik fényezni magukat, de az egyelőre még korántsem száz százalékig megbízható felügyeleti és kényelmi rendszerek azért nem nehezítik meg számottevően az ember dolgát vezetés közben. Az érintőképernyő logikája egész átlátható, de azért nagyon hálás voltam, hogy a Fiat megtartotta a fizikai klímagombokat is. Az adaptív tempomat egy kicsit ijedős, ha meglát maga előtt a messzi távolban egy másik kocsit, de azért nem túl zavaró, hogy néha vissza kell gyorsítani egy felesleges gázelvétel után, és így tovább. A Fiat 500e minden elektronikai korszerűsége dacára azért még egy egész élhető kisautó.
Vegyes üzemben 17,2 kWh-s fogyasztást produkált alattam a kocsi, pedig legalább egyharmad részben autópályán mentem vele. Ez zseniális érték, hiszen azt jelenti, hogy a 42 kWh-s (tehát kicsi, könnyű és relatíve olcsó) akkuval is számíthattam jóval 200 km feletti hatótávolságra.
A Fiat 500e, ha akarom, az egyik legolcsóbb elektromos autó, ha akarom, túlárazott divatcikk. Ez úgy jön ki, hogy az alapmodell hazai ára ugyan nyolcmillió forint, amivel ma a kocsi a második legolcsóbb villanyautó a Smart EQ után, de ez az 500e nagyon nem az az 500e, mint ami a képeinken szerepel. A fapados változat motorja csak 95 lóerő, az akkumulátor pedig 23,8 kWh-s. A 118 lóerős, 42 kWh-s modellek induló ára már tízmillió forint, amivel viszont a kocsi még mindig olcsóbb bír lenni, mint a tágasabb és nagyobb akkujú, de sokkal kevésbé sármos Renault Zoe és olcsóbb a 10,6 millióról induló elektromos Mininél is.
A praktikusabb, 3+1 jelzésű, egyik oldalán egy hátrafelé nyíló fél-ajtót is viselő verzió felára 700 ezer, a kabrióé további 200 ezer forint. A mi kocsink pedig ezzel a varázslatos gyöngyházasan csillogó fényezéssel, világos bőrkárpittal, ülésfűtéssel már 13,3 millió forint.
Ha valaki beleszeret és van ennyi pénze egy ilyen gyönyörű, de szűk, inkább 2+2, mint négyszemélyes villanyautóra, ami a elsősorban városi-elővárosi használatra való, vegye meg és boldog lesz vele! De ha valaki olyan elektromos autót keres, amivel egy családi mindenes kis vagy kompakt kocsit akar kiváltani, ennyi pénzzel a zsebében már bőven talál nagyobb, gyorsabb, hosszabb utakra alkalmasabb villanyautót is.