A sok Kuga-hibrid közül ez az, amelyik a klasszikus hibrid, tehát konnektorról ugyan nem tölthető, de nem is csak egy nagyobb önindítóból áll a hibridsége.
Nagyon örülök neki, hogy a tapasztalat-gyűjteményem egy újabb Kugával gazdagodhatott. De nem, akkor sem agyok hajlandó újra leírni, mennyire tágas, kellemes családi autó maga a típus, illetve hogy mennyire ügyesen egyensúlyoz a Ford az érintőképernyős Szép Új Világ és a praktikus klasszikus kezelőszervek veszélyes határvidékén. Szóval aki úgy általában a Kugával kapcsolatos áradozásaimra kíváncsi, ezeket megtalálja az első vagy a második plug-in hibrid tesztautónkról készült anyagban. Itt most csak arról lesz szó, érdemes-e, és ha igen, kinek érdemes pont ezt, a konnektorról nem tölthető full-hibrid rendszerrel felszerelt változatot venni.
A Ford jelenleg annyiféle hibrid Kugát kínál, hogy a márka hazai oldalára ki sem fért egy oldalra mind, rendesen swipe-olni kell, ha végig akarjuk nézni a listát. Az EcoBlue egy mild-hibrid dízel, fronthajtással. Ebben a kocsiban a 48 voltos elektromos segédhajtás, vagyis a klasszikus önindító helyére került önindító-generátor egység csúcsteljesítménye mindössze 15 lóerő. Az akkumulátor pedig, amely eltárolja a lassítások energiájának egy részét, csak fél kilowattóra kapacitású. Mindez ahhoz elég, hogy valamelyest csökkentse a kétliteres turbódízel motor fogyasztását.
A leghibridebb Kuga a plug-in hibrid, 2,5 literes szívó benzinmotorral. 14,4 kWh-s akkuját konnektorról feltöltve, tisztán elektromosan is el lehet vele gurulgatni úgy 40-80 kilométert - autópályán kevesebbet, városban többet. Ez a kocsi csak elsőkerék-hajtással kapható.
És van a fullhibrid, amit szokás öntöltő hibridnek is nevezni. Ez azt sugallja, hogy ez valami jobb cucc, mert még konnektor se kell hozzá, de ne dőljünk be a marketingesek szómágiájának! A Kuga esetében a technika ebben a kocsiban ugyanaz, mint a plug-innél, de az akkumulátor lényegesen kisebb, csupán 1,1 kWh a kapacitása. Ezzel tisztán elektromos üzemben a kocsi nem megy messzire.
A benzinmotor 152, a villanymotor 170 lóerős, de a rendszer összteljesítménye nem a két motor erejének összege, hanem csak 190 lóerő. Egy padlógázas kigyorsításnál maximum ekkora erő kerülhet be a hibrid Toyotákéhoz hasonló, bolygóműves, fokozatmentes erőátvitelbe. A hibrid Kuga mégsem úgy megy, mint egy Toyota, mert a Fordnál alaposan belenyúltak a motor vezérlésébe. A klasszikus hibrides bamba bőgés helyett ez az autó már-már kellemes motorhang kíséretében, vissza-visszaeső fordulatszámmal, a váltások illúziójával gyorsul, hasonlóan a hagyományos automata váltós kocsikhoz.
A fullhibrid Kuga lehet fronthajtású vagy összkerékhajtású. Tesztautónk csak az első kerekét hajtotta, ami azért volt szerencsés, mert így még jobban össze lehetett hasonlítani a korábban nálam járt konnektoros hibriddel.
Ki jár jobban a plug-innel, ki a sima hibriddel?
A konnektorról is tölthető hibrid Kuga azonos felszereltség mellett 2,5 millió forinttal drágább a csak benzinkúton tölthetőnél. A PHEV legolcsóbb, Titanium verziója 14,19, a FHEV 11,65 millió forinttól vihető el. (ST Line X kivitelű tesztautónk listaára 12,9 millió.)
A két és fél millás felárért szűk másfél mázsával több autót adnak, de a PHEV a nem csak nagyobb méretű, de nagyobb teljesítményű akkuval magasabb, 225 lóerős rendszerteljesítménnyel rendelkezik. Így a két változat menetdinamikája nagyjából egyforma. A plug-in és a sima hibrid raktere ugyanakkora, de a pótkerék már nem fér el a konnektorosban. Használati érték szempontjából tehát családi autónak egyenértékű a két kocsi.
A Plug-in egyik nagy előnye, hogy a zöld rendszám örömeit is megkapjuk vele. Illetékmentesség, adókönnyítések, ingyen parkolás a pandémia előtt és után is, behajtási lehetőség olyan zéró emissziós zónákba, amiből nálunk még nincs, de Európában már akad itt-ott. A másik pedig, hogy ha rendszeresen töltögetjük a legolcsóbb forrásból, vagyis egy otthoni konnektorról, extrém esetben (csak elektromos üzem) másfél, átlagos használat mellett 3-4 literes fogyasztásnak megfelelő kilométerköltséggel lehet számolni. A fogyasztás egy nagy családi túrán sem száll el: ilyenkor a Kuga PHEV sima hibridként működik és dízelesen, 6-7 liter körül eszik. És ott van még minden elektromos vagy plug-in hibrid autó csodás szuperképessége is: az előklimatizálás lehetősége, akár a zárt garázsban álló autónál is.
A full hibrid Kuga minden energiáját benzinből nyeri. Tesztfogyasztásom 40-50 százalékban autópályán gurulva 6,3 literre jött ki, ha nem mentem fel a sztrádára, jóval kevesebbet, 5,5 litert evett a kocsi. A két és félmilliós árelőnyből tehát futja bőven a többletfogyasztás fedezésére százezer kilométereken át. A Toyota-szemléletben megvalósított hibridség (nincs turbó, nincs kuplung, nincsenek szíjak) egyéb előnyei, az alacsony karbantartási költség, a sok éven át tartó hibamentes használat ígérete ehhez a kocsihoz is járnak. (A hibrid Kuga, akár plug-in, akár nem, borítékolhatóan megbízhatóbb, tartósabb autó, mint a csupán 750 ezer forinttal olcsóbb mild hibrid dízel.)
A fullhibrid Kuga kifejezetten jobb választás tehát azoknak, akik vagy nagyon sokat autópályáznak, vagy nincs lehetőségük otthon tölteni. Aki viszont elsősorban városban autózik és nap mint nap tudja tölteni a kocsiját, számíthat arra, a konnektoros hibrid kb. 150-200 ezer kilométeren visszahozza magas felárát. Neki a plug-in a jobb hibrid Kuga.
Lakókocsisok, hajósok, lovasok, figyelem: van még két fontos technikai különbség. A fronthajtású FHEV 1600, a 4x4-es 1500 kilót vontathat. A PHEV hivatalosan csak 1200 kilót húzhat, a vontatás szempontjából hasznos összkerékhajtás pedig ehhez a verzióhoz nem is rendelhető.
Nem csak Fordban van ám hibrid kompakt SUV: