Ezeken a helyeken egyéb, elsőre kifejezetten szokatlannak tűnő szabályokat is be kell tartani.
Manapság rengeteg biztonsági felszereléssel rendelkeznek a modern autók, de persze ez nem mindig volt így. A biztonsági rendszerek közül a biztonsági öv volt az első, amit kifejlesztettek, ez pedig kiállta az idők próbáját, hiszen a mai napig kötelező tartozéka, sőt az egyik legfontosabb biztonsági eleme a gépjárműveknek.
A biztonsági öv már a története kezdetén is azt a célt szolgálta, mint most: megakadályozni, hogy az utasok kiessenek, vagy súlyos sérülést szenvedjenek a baleset során.
Mivel az autógyártóknál egészen sokáig nem volt fontos tényező a biztonsági öv megléte, ezért fejlesztésük is eltartott egy darabig. Az 1930-as években fel-felbukkanó elsőgenerációs változata csak kétpontos volt (deréköv), ami ugyan a semminél többnek bizonyult, de a felsőtest védelmét ez sem garantálta. Néhány évtizeddel később aztán az 1950-es évek végén jött a nagy áttörés, amikor is a Volvo biztonságtechnikai mérnöke, Nils Bohlin megalkották a mai napig használatos hárompontos biztonsági övet, ami – a felső- és az alsótestet megfelelő rögzítése céljából – lényegében egy deréköv és a mellkason keresztben átívelő öv kombinációjából állt:
Érdekesség, hogy bár a Volvo levédette a biztonsági övet, mint találmányt, azonban a szabadalmat más autógyártók számára is ingyenesen elérhetővé tették – ennyire biztosak voltak abban, hogy életmentő fontossággal bír a biztonsági öv.
És természetesen a Volvo volt az első autógyártó, amely alapfelszereltségként kínálta a biztonsági övet, méghozzá az 1959. augusztus 13-án kiguruló PV 544-es típusú személyautójával, ami hamar akkorát bizonyított, hogy egy évvel később a svédek kötelezővé tették az első ülések esetében.
Bár a hárompontos biztonsági övről kifejlesztése után hamar kiderült, hogy hatékony védelmet nyújt, használatát csak évekkel később tették kötelezővé. Elsőként, 1970-ben az ausztráliai Victoria államban írták elő, míg az Egyesült Államokban csak az 1980-as években vezették be, Magyarországon pedig az 1976. január 1-én életbelépő akkori új KRESZ szabályozta elsőként (a személygépkocsik első ülésein).
Bár mára a biztonsági öv használata nemcsak jogi követelmény, hanem kulturális norma is lett, akadnak olyan helyek, inkább útvonalak, ahol egyenesen tilos a biztonsági öv használata:
Például Észtországban a befagyott Balti-tenger kellően vastag jéggé fagyott felszínén vezető utakon. Ennek oka pedig teljesen érthető: ha valami baj történne, értsd: mégis beszakadna a jég, gyorsabban ki lehessen szállni az autóból.
Ezek a jégutak igencsak időlegesek, ugyanis a jég vastagságának el kell érnie egy bizonyos határértéket (legalább 24-25 centiméternek kell lennie), hogy biztonságos járműközlekedés jeges aszfaltjává nyilvánítsák, az anyatermészet viszont nem mindig alakítja így. A biztonsági öv nem bekapcsolása mellett pedig más szabályokat is be kell tartani a jégutakon való közlekedés során:
- Csak nappal lehet autózni,
- egymástól 250 méteres követési távolságot tartva.
- Nem lehet előzni és megállni, valamint
- 25 km/óra alatti vagy 40 km/óra feletti sebességgel lehet csak haladni – 25-40 km/órás tempó közötti sebességnél az autók vibrációi megnövelik jég törésének esélyét.
Egyébként az év nagy részében ezeken az útvonalakon kompok közlekednek, az autózható jégutak viszont igencsak lerövidítik a menetidőt – csak hogy az észteknél maradjunk: a Rohuküla kikötőből Hiiumaa szigetére komppal két óra alatt lehet eljutni, míg autóval mindössze félóráig tartana az út – ez Európa leghosszabb (26,5 km-es) jégútja.
(Forrás: Forbes, The Guardian, Automotor, Wikipédia, fotó: Getty Images, Volvo, visitestonia.com)
Ez is érdekelhet: