Kissé vérszegény lett a kínálat szedánból az elmúlt egy évtizedben. Jellemző , hogy az 1982 óta piacon lévő Toyota Camry, ami 22 éven át Amerika legnépszerűbb autója volt, az ezredforduló után teljesen eltűnt Európából, és 17 éven át, egészen 2018-ig nem is tért vissza.

Pedig a kombik és SUV-ok uralta tájból annyira nagyon hiányzik egy klasszikus szedán, és most nemcsak arra gondolok, hogy apáink erre a formára mondták, hogy „na, ez autó”; egyszerűen a SUV-ok egyhangú rémuralmában szinte már merésznek tűnik egy régi vágású szedán.

Bár az új, kilencedik generációs Toyota „na, ez autó” Camry esetében erősen idézőjeles a régi vágású fordulat:

a kissé elkoptatott „elegáns és sportos” kifejezés itt tényleg igaz, a hivatalos kommunikáció szerint „kalapácsfej” orrkialakítást is inkább dinamikusnak, lendületesnek látjuk.

Ízlések és pofonok nyilván, mindenesetre nálam ez a forma tökéletesen betalál, kicsit azt is érzem, hogy felesleges annyit gépelnem, elég lenne idetenni 60 szép nagy fotót, plusz a legfontosabb műszaki adatokat.

De mégsem volna jó megoldás a Camry-fényképalbum, mert néhány dolgot nem árt részletezni. Még utoljára a szedán-ínségnél maradva azt, hogy ez az az autó, amit Nyugat-Európába el sem visznek, a vén kontinens középső-keleti részén, és Izraelben forgalmazzák majd. Ne is kérdezd, mi sem értjük.

Az új Camryvel való ismerkedés során sem hagy alább a kezdeti lelkesedés: a 493 literes csomagtartó bejárata kissé talán szűk, de legalább szépen eldolgozták a forgópántot, ami a Corollában kissé ijesztően, mint két kasza hasított bele a térbe két oldalt. És jobban is pakolható, mint az előző generációjánál, miután az akkumulátor bekerült a hátsó ülés alá. Ez más kategória, a szó mindenféle értelmében.

Kényelmes, tágas helyek elöl-hátul; az ülés tapintása kellemes, ráadásul a lyukacsos, kiviteltől függően bőr vagy műbőr huzat szellőzik is.

A friss generáció nagyobb is lett az előzőhöz képest, változatlan tengelytáv mellett az első tengely előtt 30, a hátsó mögött 5 milliméterrel nyúlt meg, amellett szélesebb és magasabb (1840 és 1445 mm) is lett. Elfér benne minden cégvezető és családanya/apa, talán csak a kölykök reklamálnak majd a hátsó ülésen.

És akkor térjünk a lényegre. Hallottam már legendákat olyan autókról, amiből két-három órányi vezetés után frissen és üdén szállsz ki – és most ez megtörtént velem is. Kétszer kétszáz kilométert camryztünk, a gentleman agreement értelmében odafelé csak a kolléga vezetett, visszafelé csak én. Mi történt az én három órámban?

Kanyargós országút a cseh-lengyel határtól az autópályáig – semmiség. Adaptív tempomat próbálgatása szitáló esőben az E65-ösön – semmiség. Reménytelenül hosszú dugó Prágánál – nem probléma.

Amikor először találkozol valakivel, akiről úgy érzed, mindig is ismerted, ilyen a Camry. Ez persze nem jelenti azt, hogy tökéletes volna, beszéljünk erről is. Az mondjuk a mi hibánk, hogy eszünkbe sem jutott megállni pihenni, ezért a prágai torlódásban végül már kétségbeesetten kerestünk bármit, ahol pisilhetünk egyet. Azt is vállaljuk, hogy a sűrű program miatt nem álltunk meg Rumcájsz szülőfalujában, Jičínben. Hanem az állandó csesztetés azért néha zavaró volt.

Mert egyfelől dicséretes (meg hát kötelező is) a végtelen számú vezetőtámogató rendszer, de azért az, hogy a jobb egyben valaki beszél hozzám, rápillantok, és rögtön megkapom, hogy az utat nézzem... picit előre dőlök egy élesebb városi kanyarban, ismét jön a figyelmeztetés... néha meg csak úgy sportból rám szól, hogy nyissam ki a szememet. Pedig esküszöm, nyitva volt.

Akinek olyan az arcberendezése, mint Jean Renónak, azt öt másodpercenként bökdösi majd, hogy figyeljen, ne álmodozzon.

Szerencsére ezeket a rendszereket ki lehet kapcsolni, akár menet közben is, a többségét ki is lőttük, viszont így is maradt, amibe bele tudott kötni. Vérmérséklet kérdése, hogyan kezeljük ezt, talán a legjobb megszokni, ha nem akarjuk minden újraindításkor egyesével kiiktatni a számtalan asszisztenst.

Másfelől jobb ez, mintha egyáltalán nem lenne, a Toyota külön fejezetet szentelt a biztonsági rendszereknek, hosszan lehetne sorolni a Safety Sense legújabb generációjának mesés képességeit az ütközést megelőző rendszertől (ami városi forgalomban még hatékonyabb lett) a továbbfejlesztett kamera- és radarrendszerren át (ami képes immár felismerni a motorosokat, gyalogosokat, bringásokat is) egészen a gyorsulásgátlóig (ami korlátozza a gázadást és ha szükséges, fékez is). Mindentől és minden irányból véd az autó, meg tőlünk is megvéd másokat, ha kell.

Nem versenyautó, de a normális használathoz tökéletes. Egyetlen hajtáslánc van, a 2,5 literes, négyhengeres benzines-elektromos hibrid, az viszont remekül mozgatja az autót: a rendszer maximális teljesítménye 230 lóerőre nptt, a 0–100 gyorsulás 7,2 másodperc.

Mindenen fejlesztettek az előző generációhoz képest: mindkét motor hatékonyabb lett, az akku pedig immár lítiumion. Fogyasztásra 4,8 litert adtak meg WLTP kombinált ciklusban, mi viszont Csehországban mértük kombináltan, ahol mindkét nap 5,6 liter jött ki százon, ahogy egyébként a kollégáknak is.

Háromféle felszereltség van, a vezeték nélküli telefontöltő alap, de azon kívül is van öt USB-C csatlakozó. A mobil integrálhatóságát ugye mondanunk sem kell, másfelől az alapfunkciókat fizikai gombok működtetik, nincsenek elrejtve a menürendszerben, nagyon helyesen.

Összességében adott egy tágas-kényelmes, csendes, hatékony és szép autó, szépféle színekben (a cikkben látható bronz mellett ezüst, fekete, fehér, sötétkék és érzéki vörös!), alapból is gazdag felszereltséggel, alapáron 16,6 milliótól, de flottában már 14 alatt is valamivel. Bennünket (azaz a teszten részt vevő csapatot) eléggé meggyőzött az új Camry, utolsó utáni érvként a pedig a vételár mellett jegyezzük meg azt is, hogy elég jól is tartja az árát, a friss tulaj nyugodt lehet afelől, hogy öt-tíz év múlva is sokat ér majd az autója.

Ez is érdekelhet: