A gazdag felszereltséggel ellátott Toyota Highlander Hybrid AWD-i Executive verziót kaptam meg tesztelésre, de első hallásra ez sem hozott lázba, mert előtte jó néhány Toyotát kipróbáltam már. Bevallom, minimum nem lettek a kedvenceim, mert bár híresen megbízhatóak mind a sima benzines, mind pedig a hibrid verziók, nekem mindegyik túl steril.

Az összes Corollán végigmentem és bár külsőre pofásak, meglehetősen ingerszegény a beltér, a Yaris pedig kifejezetten csalódás volt.

Egyedül a legendás Camry tartotta bennem a lelket, a japánok termetes limuzinja kiváló és élvezetes járgány – persze az is az amcsi piacra készült.

A Highlander tekintélyparancsoló példány, hét valódi üléssel, szigorú és határozott arcéllel, benzin- és villanymotoros hibrid összkerékhajtással.

A gigantikus SUV-ben vígan elférnek heten, halál biztonságban érzed magad, miközben még így is kevesebbet fogyaszt, mint egy sima sedan vagy csapott seggű majdnem bármi. Az viszont nagy kérdés, hogy egy ekkora busz mennyire praktikus nagyvárosba. De itt jön az, hogy minden ízlés kérdése, na meg, hogy kell-e parkolgatnod a belvárosban – a fogyasztása miatt viszont tényleg felesleges aggódni.

De nézzük meg ezt a hamisítatlan jenki óriást alaposabban. Nem nehéz észrevenni, mert tényleg karakteres, a RAV4-szerű tekintet mellé pedig befigyelnek a méretek: 4966 milliméteres hosszúság, 1930 mm-es szélesség (behajtott tükrökkel), valamint a 1755 milliméteres magasság, ami nálam azt jelenti, hogy bizony nem látom a tetejét. Hogy érezd: hosszabb és magasabb, mint egy BMW X5.

Az utasteret is úgy alakították ki, hogy kihasználták a méreteket, az Executive csomag mellé pedig még egy panoráma üvegtető is jár, vagyis olykor azt érzed, egy hangárban ülsz. Az extrák egyébként komolyan dobnak rajta, mert azért a belső dizájn még mindig nem francia.

A faberakás, a 12,3 colos érintőképernyő és a kézreállóság miatt szerethető, és még az utasok is imádták, mert a hátsó ülés is fűthető. Az nálam jó pont, hogy nem mindent az érintőképernyőre bíztak, akadnak fizikai gombok is, valamint egy halom tároló-pakoló rés mindenféle bizbasznak.

De azt tudomásul kell venni, hogy ez nem egy élményautó, hanem egy Toyota, ami alaposan össze van rakva és ki van extrázva. Nem a legkényelmesebb, de kényelmes, nem nyersz vele gyorsulási versenyt, elvégre a 2,1 tonnát kell mozgatni a 248 lóerős hibrid rendszernek, de azért megy rendesen. És kellemes vezetni, Toyotáéktól megszokott módon a hibridhajtás zökkenőmentesen, mi több kiválóan működik, Eco, Normal, Sport és Trail üzemmódban is – négykerék-meghajtással.

Elvileg 125 km/órás sebességig kizárólag villanymotorral tud futni, ami meglátszik a fogyasztáson is, városban sem megy 9 liter fölé, ami egy ekkor behemótnál maga a csoda.

Amiben verhetetlen az az, hogy rendkívül magabiztosságot és a biztonságérzetet ad.

Akárcsak a Sorento, és a Kia óriásához hasonlóan ebbe is bele lehet tuszkolni egy háromgenerációs családi ház ingóságait, a lehajtott ülésekkel 1,9 köbméterbe lehet pakolni.

A belépőár 16,7 millió forint, a tesztautónk a legmagasabb felszereltséget kapta, ami így 21,3 millió. Ha lemondunk a head-up displayről, a panorámatetőről és az elektromos csomagtérajtóról, akkor 19,5 millióért választhatjuk a Prestige Tech felszereltséget, sőt ezt az árat még csökkentheti a 2,5 milliós állami nagycsaládos támogatás is.

Drága, drágább, mint a Sorento, de sokan inkább választanak Toyotát, mert neki van a legjobb híre a technikai megbízhatóság terén.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)