A Toyota Camry név nekem a kilencvenes éveket juttatja eszembe, a japán autógyártó márkája kissé ódon hangulatot kelt, a fejemben ő a régi idők járgánya. Nem véletlenül, hiszen teljesen eltűnt a piacról. Most viszont, jó néhány év kihagyás után visszatért Európába a Camry.
És nem lennék meglepve, ha a visszatérés sikeres lenne, hangos ováció ugyan nem fogadja, mert a visszafogottan elegáns autók – mely ráadásul öntöltős hibrid – miatt nem gyújtanak görögtüzeket, de hosszútávon prosperáló lesz.
Persze a japán cég nem is kockáztat sokat az új Camryvel az öreg kontinensen, csak és kizárólag öntöltős hibrid hajtásláncú, négyajtós karosszériájú modellt küld hozzánk. Mégpedig az Avensis helyére, igaz, a Camry (teljes nevén Toyota Camry 2.5 Hybrid 218 LE Dynamic Force) nagyobb, ő egy 4,9 méter hosszú limuzin.
Egy óriás, amely nem kér enni.
Bizony, ez a hatalmas dög képes hat liter alatt fogyasztani, pedig a hossza mellett 1840 mm széles, 1445 mm magas, 2825 mm-es a tengelytávja és a saját tömege 1,6 tonna. Ennek ellenére szinte alig eszi a benzint, és még csak nem is lomha. És a szemnek is tetszetős, ez a Camry nem unalmas, de nem is egy Lexus. Egy visszafogott, de dekoratív limuzin.
A városban nem a legkényelmesebb megoldás, de csak a mérete miatt, autópályán azonban tökéletesen érvényesülnek az előnyei. Semmit nem érezni, se motorhang, se kemény pattogás, se nem érezni a sebességet. Ez a langaléta olyan magabiztosságot ad a sofőrnek, hogy abszolút fesztelenül loholhatsz vele, a kátyúkat lazán elnyeli, és észre sem veszed, hogy már nem 60-nal, hanem 170-nel hasítasz – mesélte a haverom ismerőse...
És van ereje is, a 2,5 literes, négyhengeres benzinmotor és a mellé kapcsolt villanymotor összteljesítménye 218 ló, ami azért bőven elég, 130-nál is tud még húzni – és 8,3 másodperc alatt éri el a 100 km/h sebességet. Ezt persze a gyakorlatban vajmi ritkán tapasztalhatjuk, lehetőség se nagyon van rá, így aztán azzal sincs gond, hogy a végsebesség viszont megáll 180-nál.
Említettem, hogy a mérete miatt nem a város a legotthonosabb terep neki, de ezt árnyalja, hogy
a méretéből adódóan piszkosul kényelmes, hely van benne dögivel. Elöl is, hátul is.
Arról nem beszélve, hogyan olyan extra skillekkel jött a Camry az Executive VIP csomagban, mint az elektromosan állítható hátsó ülés, valamint hátra egy olyan könyöklőt pakolt, amiről a hátsó elektromos árnyékoló, a háromzónás klíma és a hifi is vezérelhető. Ez azért egy sofőrrel bíró felsővezetőnek mosolyra húzza a száját, egy gyerekes apának a szemöldökét rántja fel, amikor a kölök hátul irányítja a rádió hangerejét.
Belül rögtön érezni, hogy amcsis kissé, de semmi giccs. Minőségi anyaghasználat és kiváló összeszerelés jellemzi, Toyotához képest meglepően érdekes és izgalmas. De tényleg csak egy Toyotához képest. A középkonzol és műszerfal kimondottan tetszetős, finom, puha anyagok és kellemes tapintás jellemzi.
A Camryhez alapáron adnak pár hasznos extrát: táblafelismerőt, sávtartó automatikát, adaptív tempomatot, ütközés- és gázolás-elkerülő rendszert és fényszóró asszisztenst. Az Executive csúcsverzió pedig bőr kárpitozást, elektromos első üléseket, kilenc hangszórós JBL hifit és navigációt, meg a fordulatszámmérőt is mutató head-up displayt is ad.
Az elegáns, csinos Camry hibátlan limuzin egy üzletembernek, vagy cégeknek, flottás autónak. Az ára 10,5 millió forinttól indul és 12,7-nél áll meg. Mivel csak egyféle motorral és karosszériával kapható, könnyű tervezni az árával, a felszereltségi szintek és a színek dobhatják meg: csak a fehér alapáras, a metál 180 ezres, míg a gyöngyházfehér és az érzéki vörös már 250 ezer forintba kerül. Ennek ellenére egy kicsivel még mindig olcsóbb, mint egy hasonló Mondeo, a Camryvel műszakilag szinte azonos Lexus ES 300h-nál meg sokkal.
Toyota Camry deluxe – Lexus ES 300h-teszt
A GS-t váltja az Európában eddig nem használt, de régóta létező típusnév, az ES azonban nem tekinthető közvetlen utódnak.
(Fotó: Tóth István)
