Jól megyünk, csak közben olyan hangunk van, mintha felvették volna egy szúnyog agóniáját, aki az imént csapolt meg egy szétcuccozott emberi testet, és most kezd hatni benne a szteroidos-mindenes vér. Ez már nem zümmögés, hanem valamilyen végközeli sivítás, nem merem megnyomni még a vezetésimód-kapcsolót is, mert PWR módban vagy felrobbanunk, vagy le, de pozitív kimenetel nem várható.

Szerencse, hogy haladáskor úgyis az utat nézi az ember, mert a műszerfal tervezéséhez biztosan áthívtak valakit a Lexustól, ami lehetne jó ötlet, csak rossz helyre küldték az e-mailt, és a külső dizájnerektől mentek át segíteni. Az eredmény ugyanúgy egy bátornak gondolt, de túltervezett, kicsit kaotikus dolog lett, ahogyan azt a Lexus-karosszériáknál megszoktuk. A két kerek műszer túl kicsi, a középső monitor csak úgy ott van, az optikailag a műszerfalhoz tartozó ajtóbehúzó-kilincs-ablakemelőgomb egység ormótlan, semmilyen forma vagy gondolat nem köszön vissza sehol.

Az ajtókárpit biztosan valamilyen újrahasznosított, Föld-kímélő csodaanyag, csak már a tizenezer kilométert futott tesztautón is kopottnak és koszosnak tűnik, és olyan kemény, hogy az félórás autózás után szó szerint fáj, bal könyöktájékon.

2020 eseményeire visszanézve ahhoz az évhez jobban illett volna, mondom majdnem, de inkább nem teszem. Ennyire nem lehet rossz egy Toyota Yaris, és valójában nem is az, csak… és a csak után azért van mit sorolni. De kezdjük az elejéről!

Közvetlen elődjéhez képest a Yaris komolyabb jelenség, alacsonyabb, szélesebb, a kocsi nem, de a tengelytávja hosszabb, összességében lényegesen jobb a kiállása. A motorháztető emblémától induló középső formázása a tetőn is folytatódik, ez kifejezetten vagány, a nehezen megfogalmazható alakú, hatalmas hűtőmaszk a szigorú lámpákkal talán a műszerfali káosszal rokonítható – elnézést kérek a beltérről szóló mondataimért, most már belátom, van itt koncepció.

A hátsó sárvédőív annyira domborodik, hogy még az egyliteres változatról is be kell ugorjon a hátsó kerekeit is hajtó GR Yaris, ez pedig kellemes asszociáció, a hátsó lámpák és az azokat összekötő dizájn pedig tényleg jól sikerült, nem csak az elődéhez képest mutat szépen.

Az első ülések egy nagyobb autóban is kényelmesnek számítanának, a tesztautó színösszeállításában bár nem kisgyerek-kompatibilisek, de remekül is néznek ki, a suta műszerfal világos árnyalatú alsó részével együtt növelik a térhatást. Sajnos ez csak elöl működik, mert a hátsó ülések az ötcentis tengelytáv-növekedés ellenére is szűkösek – hiába előny a városban, ha egy kisautó nem nyúlik túl a négyméteres hosszon, ha a hátsó utasai pótszékeken érzik magukat. Próbáljanak arra koncentrálni, hogy az új Yaris karosszériája majdnem negyven százalékkal merevebb lett, az utascella pedig szilárdabb!

A vezetési pozíció – mínusz könyöktámasz – jó, sajnos az mai trendek miatt ki kell emelni pozitívumként, hogy a klímaberendezésnek külön vezérlője van, nem kell a menübe mélyednünk menet közben. Amíg nem akarunk jobbra-hátra nézni, azt gondolhatjuk, kilátni a Yarisból, parkolásnál a tolatókamera kompenzál, amennyire tud. De érdemesebb előre menni!

Új fejlesztés a háromhengeres, másfél literes szívó benzinmotor. 125 lóerő ekkora testben már dinamikusnak számít, és tényleg az, a tíz virtuális fokozattal rendelkező fokozatmentes váltó viszont megöli a bulit – igaz, nincs rendes buli hangerő nélkül. Annyi értelmes dologra el lehet költeni 350 ezer forintot (és még az értelmetlenek közül is szinte bármi értelmesebb ennél), hogy ha a modellváltásig gondolkozom, akkor se jut eszembe érv mellette. Ha a pénz nem annyira számít, akkor meg hibridet kell venni, az nem fogyaszt hét-kilenc litert, mint ez.

Pedig amúgy a motor háromhengeressége se lenne zavaró, kellően kulturált, a hangja se volna bántó, simán el tudom képzelni, hogy a hatfokozatú kézi váltóval még élvezetes is a yarisozás, nem csak nem zavaró. A motorerő adott, a futómű kellően feszes, és a fék – a hátsó dobokkal is – bőven jó, a már dicsért üléseket az elődhöz képest kicsit hátrébb és lejjebb szerelték, a merev kis kasznival minden adott lehetne az örömteli autózáshoz. Akkor a beltéri furcsaságok se zavarnának annyira, és az Év autója címet odaítélő kollégák ítéletét is jobban érteném.

Beerőlködték a Yaris indulóárát ötmillió forint alá (egyliteres, 72 lóerős, Active felszereltség), egyértelmű, hogy jobban megéri a jobban felszerelt 1.5 Comfort minimum 5,43 millióért. A tesztautó ennél több mint egymillióval drágább volt, ebből a CVT váltó 350 ezer forintja viszont rögtön megspórolható.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)