Háborúból menekülnek, talán minden vagyonuk ott van a kocsijukban, ki tudja, mióta vannak úton. Nem csoda, hogy fáradtak, ingerültek, ügyetlenek. Segítsünk az ukrajnai autósoknak a magyar utakon!
Budapest fő kelet-nyugati tranzitútjai, az M3-as és M1-es autópályák tele vannak a háborúból menekülő ukrajnaiak autóival. Mindenféle ukrán rendszámos kocsit láthatunk főként nyugat felé tartani, nálunk sohasem forgalmazott, keleti piacos Toyotákat, vadonatúj X-BMW-ket, vénséges vén Ladákat, Dacia helyett Renault emblémával futó Loganokat, Dustereket, Teslákat – bármit.
Sokan vezetnek közülük érezhetően bizonytalanul, fáradtan, dekoncentráltan Budapesten is, az autópályákon is. Át-átkeverednek másik sávokba, nem tudják, hová kell besorolniuk, nem ismerik fel, kinek van elsőbbsége. Érthető. Sokan talán azt se tudják, egyáltalán mi az úti céljuk, hol lesz vége a menekülésüknek a napok alatt összeomlott régi életükből, otthonukból.
Vigyázzunk rájuk! Segítsük őket!
Nincs értelme és nem is emberséges dolog most türelmetlenkedni, pláne bevágni eléjük vagy rájuk villogni és nyomni mögöttük a dudát. Mint az a seggfej kamionos csinálta a szemem láttára, aki elé az M1-es pihenőjéből fordult ki egy ukrán rendszámos BMW X5-tel egy család, és a sofőr nem nyomta elég intenzíven a gázt a kamionos szerint. Talán azért nem, mert minden pénzük egy csődbe ment bankban van, és a tankban lévő benzinnek elégnek kell lenni a rokonokig, barátokig, akikhez tartanak. Vagy csak minél tovább.
Engedjük őket sávot váltani, besorolni, ne haragudjunk rájuk, ha bennragadnak egy zsúfolt kereszteződésben, akár a zebrán! Ne lepődjünk meg, ha pirosan villog az indexük (sok ilyen UA-s autó van), tartsunk mögöttük a szokásosnál nagyobb követési távolságot, mellettük nagyobb oldaltávolságot!
Aki pedig totálisan érzéketlen arra, milyen tragédiák húzódhatnak meg egy-egy ukrán rendszámú autó fura manőverei között, legalább arra gondoljon, hogy ha koccanás lenne a kihaénnemkedés vége, kezdheti a tárgyalásokat esetleg egy olyan ukrán biztosítótársasággal, amelynek a postacímén esetleg már csak egy füstölgő rom van. Szóval a jófejek is, a bunkók is legyenek figyelmesek, udvariasak és segítőkészek velük! Ez a minimum, amit a magyar utakon megtehetünk értük.
Így segítik a villanyautóval menekülőket a töltőhálózatok üzemeltetői: