Az 1996-os Forma–1-es szezon nem csak abban hasonlított az ideihez, hogy az egyik csapat totálisan leiskolázta a mezőnyt, de abban is, hogy a Williams-Renault két pilótája, Damon Hill és Jacques Villeneuve legalább olyan öldöklő csatát folytatott a világbajnoki címért, mint idén Hamilton és Rosberg. Az utolsó, Japán Nagydíjra Hill érkezett kilenc pontos előnnyel (a győztes akkor még csak tíz pontot kapott), ám az időmérő az újonc Villeneuve-nek sikerült jobban, aki majdnem fél másodpercet vert a második rajtpozíciót megszerző csapattársára.
A rajt viszont nem is sikerülhetett volna rosszabbul a kanadainak, aki miután látta, hogy minden veszve van, középre húzta az autót, hogy minél kevesebb pozíciót veszítsen.
Ha elkapott a deja vu-érzés, az nem véletlen, hiszen a monzai versenyen szinte pontról pontra megismétlődött a jelenet: Hamilton indult a pole-ból, mögüle a világbajnokságot nagyjából egy győzelemnyi előnnyel vezető csapattársa. A brit borzalmasan rajtolt, majd Villeneuve-höz hasonlóan (igaz, valamivel finomabb mozdulatokkal) középre húzta az autót, hogy legalább néhány pozíciót megmentsen.
A különbség, hogy míg Villeneuve később kiesett Suzukában, és ezzel elveszítette a világbajnokságot, Hamilton végül bravúros versenyzéssel (és Rosberg hibáinak köszönhetően) megnyerte az olasz GP-t, 22 pontra csökentve a hátrányát a világbajnokságot vezető csapattársával szemben. A szezonból még hat verseny van hátra, ráadásul az utolsó, Abu Dhabi Nagydíjon dupla pontokat osztanak, így minden esély megvan rá, hogy a vége ugyanolyan izgalmas legyen, mint 1996-ban.
