Hát, ez hatalmas. Ez az első benyomás a Volkswagen Arteonról. 4,87 méter hosszú (a Passat szedánnál 91, a kombinál 93 milliméterrel hosszabb), tengelytávja több mint 2,8 méter (52 milliméterrel hosszabb a Passatoknál), miközben négy centivel szélesebb náluk, és alacsonyabb is 23–56 milliméterrel.

Szóval tényszerűen is nagy, de az arányok miatt tűnik igazán annak. A hűtőmaszkja nemcsak a vízszintes vonalai miatt szélesít optikailag, hanem azzal is, hogy egészen mélyen húzódik, ragadozótekintetet ad a kocsinak, márpedig ez nem a Volkswagenek sajátja.

Ki is lóg a VW‑sorból, messze a legvagányabb Volkswagen, pedig kabrió SUV-juk is van, márpedig az értelmetlenségnek az a szintje lehetne igazán menő. Biztosan van a márkánál egy szalonberendezési policy, mert ha az unokáját elkísérő Kovács urat az Arteon fogadja a bejáratnál, abból nem autóvásárlás lesz, hanem sürgősségi betegszállítás.

Hosszú, széles, lapos, ötajtóssága ellenére a B oszloptól hátrafelé már határozottan lejt a tetővonal, egészen a hátfalig, az ajtók ablakkeret nélküliek – sokkal találóbb, hogy nem a Passat egy verziójának, CC-nek hívják, hanem önálló nevet kapott.

És önálló belsőt is, ez a modellfrissítés második legjelentősebb eleme – a legjelentősebb a Shooting Brake megjelenése –, más kérdés, örülünk-e, hogy a valódi gombokat és kapcsolókat sorra váltják az érintősek. Az Arteonban kormányon lévők jártak így – elképzelhető, hogy meg lehet szokni, nekem egy hét alatt nem sikerült –, és a hőfokszabályozás. A hangerőnek legalább még tekerője van, az nyilván a következő generációnál tűnne el, ha lenne következő generáció, ami az autópiaci trendeket nézve gyakorlatilag kizárható.

Nemcsak ezért érdemes most beleülni, hanem azért is, mert kellemes élmény. A beltér óriási – ez mondjuk kevéssé meglepő –, ha nem létezne a Skoda Superb, rádöbbennénk, hogy a luxuslimuzinok kategóriája alatt is lehet ekkora lábtér hátul, így csak örülünk neki. Igen, a tető belül is lejt, de hátul sem vészes a helyzet, ott úgyis érdemes előrenyújtani a lábat, és nem karót nyelve ülni, mint az érettségin.

Az Arteon egyik, helyzetéből fakadó adottsága, hogy hiába az elegáns, sportos forma, ugyanúgy nem lehet túl exkluzív, mint túl sportos vagy szinten felüli minőségérzetű autó, mert azokat a Volkswageneket Audinak hívják. Nem szükséges minden, róla szóló mondathoz hozzátenni, hogy „ahhoz képest”, mert nem kell mentegetőznie, csak nem szabad abba a hibába esni, hogy egy Audi A5 Sportbacket keresünk benne. Ahogy egy pickup nem alternatívája egy drága terepjárónak, egy Arteon sem egy A5-nek.

Ha nem viszonyítgatunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kétmonitoros műszerfal modern és minőségi hangulatú, az anyaghasználat jó – mínusz műanyag, fényes „zongoralakk” –, az R-Line tesztautó Alcantara-ülései nagyszerűek, a DSG váltó pedig nem utálja annyira mozgásba lendíteni a kocsit, mint általában, van remény.

Az elsőkerék-meghajtású, 150 lóerős 2.0 TDI a kínálat alja, ez a legolcsóbb-leggyengébb Arteon – DSG nélkül számolva –, mégis jól illik az autóba. Nem sportos, mivel azonban a futómű hangolása sem az, nincs erőhiány, mert az átlagos, akár ésszel-dinamikus közlekedéshez is elég a teljesítmény és főleg az 1750-es fordulatszámtól elérhető 340 Nm nyomaték. Kis távolságokhoz úgysem a dízelmotor az ideális, a nagy távolságú utazáshoz viszont az, ahogyan a tágas, csendes, kényelmes Arteon is, és akkor a vegyes használatnál mért hat liter körüli fogyasztásnál is lehet jobb értéket elérni.

Passat-alternatíva, ha valaki annál egyedibbet és izgalmasabbat akar, körülbelül egymillió forinttal drágábban. Az Arteon 2.0 TDI indulóára 13,5 millió forint, a képeken látható, ugyanilyen motorral szerelt, de DSG-s, R-Line felszereltségű, bőven extrázott tesztautó nagyjából 17 millió.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)