Épp a napokban írtunk a csehek Karoqjáról, és annak apropóján meg is jegyeztük, hogy a Volkswagen-csoporton belül, a Škoda–Seat–Audi–VW térképre mindenki rápakolt már mindenféle méretű crossovert. És ez úgy jön ki, hogy a Volkswagen a T-vonalat továbbhúzva a böhöm nagy, jachtméretű Touareg, az eggyel emberibb Tiguan mellé kijött a T-Rockal.
Konkrétan ez úgy történt, hogy a márka leghíresebb egyede,
a Golf lecserélte a fényre sötétedő szemüvegét egy csibészes napgépre, felnyírta a séróját, felhúzta a futócipőt és az atlétát: vagyis sportosra vette. Igen, a Volkswagen.
De persze olyan elegánsan lett ám sportos, amilyen egy VW tud lenni. A Golf méreteit nagyjából megtartotta, de elment fekvenyomni, kicsit kipattintotta magát, az övtáskát pedig hátizsákra váltotta.
És valami eszméletlenül csinosra sikerül, ha egy csaj lenne, gondolkodás nélkül húznám jobbra a Tinderen.
Már akkor tágult a pupillám tőle, amikor elkezdték tolni róla a spotot a tévében, aztán az első randin meg is volt a tökéletes szemkontaktus. Az pedig duplán izgalmas benne, hogy pont annyira lehetne pasi is, az a fenti, aki kigyúrta magát, de szteroid nélkül, ízlésesen szálkásra, szóval bármelyik hölgy szívesen kísértetné magát vele a bálba.
Azt nem állítom, hogy érdemes vele terepre menni, nyilván a divatos crossover hullám nem azért alakult ki, mert mindenki a dombok között csapatja,
ezek a városi rohangálók padkamászásra valók, de elsősorban esztétikai funkciójuk van. És ebben máris odaugrott az élmezőnybe a T-Roc.
Oké, a csöppet magasabbra ülés emeli a vezetési élményt, és a biztonságérzetet is, tehát el kell ismernem, van létjogosultjára az SUV-nek, noha sokáig a konzervatív vonalat képviseltem ebben a nem túl heves vitában.
Persze a külső nem minden, a belbecs is olyan fontos, na meg tudni kell beszélgetni is, vagy legalább ne egyen olyan sokat. Vagy ha mégis, ne hangosan zabáljon, az kissé lehangoló. Nos, a tesztelésre ítélt fehérnép az 1.5-ös TSI változat volt, és bizony ő egy végtelenül csendes, de mégis dinamikus egyed, nagyjából sebességérzet nélkül. A belbecs olyan VW-s. Röviden szép. Bővebben: nem szép. Nem, ez nem igaz,
abszolút hozza a Volkswagenek eleganciáját, egyszerűségét, azt mondanám, az egész belül végtelenül steril.
Ha már a sebességérzet eltűnt, vagy alig tapintható, a sávtartó funkciót azonnal ki is próbáltam, mégpedig kimaxolt megengedett sebességgel a nulláson, és nemcsak hogy alapjáraton működik, hanem igen pöpecül végzi a dolgát. A T-Roc városi vészfékfunkcióval és gyalogosfelismeréssel is fel van szerelve, már az alapkivitelhez is tartozik Front Assist környezetfelügyelő rendszer, amit a városban akaratod ellenére is tesztelsz, ha át kell kelni az Árpád hídtól a Nyugatiig. Rám is sikított az előttem satuzó rönós miatt.
Motorkínálat
Választhatunk az 1.0 TSI (115 LE), az 1.5 TSI (150 LE) és a 2.0 TSI (190 LE) változat közül, dízelben pedig ott van az 1,6-os (115 LE), valamint a 2,0 literes TDI, utóbbi 150 vagy 190 lóerővel konfigurálható. Az alapváltozat fronthajtású, de 150 lóerőtől 4Motion összkerékhajtást is hozzánk vágnak.
Olyan, már jóval korábban feltűnt extrát tud, mint a kezünk közelítésére előbújó ikonokkal reagáló érintőpaneles képernyő, vagy a bivalyerős hangrendszer, ami 50%-os teljesítményen is halláskárosodást okoz. A csomagtér 445 literes, ami bőven átlag feletti, a madaras teszkós vásárlás után a gyerek is beülhet a pakkok mellé. (Ne tegyük!)
A start-stop rendszerrel sem találták fel a meleg vizet, de tudja. A fogyasztása 9-10 liter körül mozog, ami azért kedvezőnek nem mondható, és az árát sem nevezhetjük diszkontnak, 6,1 millió forint egy ilyen közepesen fapados verzió, amit tehát könnyedén feltolhatunk akár 9-ig is. Persze semmi kétség, ezt is úgy fogják vinni, mintha muszáj lenne, akárcsak a Golfokat.
Az viszont végtelenül szimpatikussá tud tenni egy ilyen visszafogott szépséget, hogy olyan a négyhengeres motorja, amely bizonyos üzemállapotoknál a négyből két hengert lekapcsol – ergo spórol. Ki ne akarna egy ilyen párt?
A mi tesztautónk rendszáma tökéletesen illeszkedett a férfi magazin atmoszférához, ezért külön köszönet.
(Fotó: Tóth István "Totyi")