A VW Taigo egy kis kombi praktikumát csomagolja kupés-SUV-os outfitbe. 150 lóerős csúcsmotorral, DSG-váltóval erős, kényelmes, csendes Golf-alternatíva.

Hát peeeersze, crossover, sőt: SUV! Az, hogyne, mi is lenne más. Hiszen az emberek manapság nemigen hajlandók mást venni, csak SUV-ot. Krosszóvert. Eszjúvít. Terepjárót. Dzsipet. Azért, mert az... Hát izé, azt nem tudják, hogy miért, hiszen úgyis 99,9%-ban aszfalton, azonbelül is főként városban fognak vele járni, de akkor is SUV kell, mert az a menő, a divatos, a trendi. És ha már SUV, legyen kupés is a segge, mert az még menőbb, divatosabb, trendibb!

Jó, mondja erre az összes autógyártó, köztük a Volkswagen: ha SUV-ot vagy kupé-SUV-ot akartok, azt kaptok. És utána magukban azért biztos, hogy kuncognak, amikor fognak egy dél-amerikai modellt, ami tulajdonképpen egy kis kombi, átnevezik Nivusról Taigóra, hogy T betűvel kezdődjön a neve, mint a SUV-oknak (T-Cross, T-Roc, Tiguan, Touareg) és kiteszik a kirakatba, hogy nesztek, itt a SUV-otok. Kupé! És ha már divat, toljuk el a falig: a SUV-divat mellé a legújabb fénycsíkdivatot is megkapják a Taigo vásárlói. Elöl is, hátul is az emblémáig behúzott világítóelemekkel áll be ez a kis VW is oly sok mai német modell sorába.

A Taigo nem is teljes szívvel, inkább csak ímmel-ámmal próbál meg úgy kinézni, mint egy SUV. Fekete sárvédőívei vannak, magas tetőkorlátok nyújtják meg kicsit optikailag felfelé, de az alapforma valójában egy erősen döntött hátfalú kis kombié. Ha most is lenne Fabia vagy Polo kombi, valami ilyesmi lenne. Az összhatás viszont egyáltalán nem rossz, főleg ebben az attraktív színben és az R-Line csúcskivitelben. A dupla kipufogóvég, az R betűs harci díszek itt-ott, a szép lámpatestek elöl-hátul ügyesen szorítják háttérbe a Taigo nem túl szerencsés arányait, így végül a keskeny-magas kiskocsi egész pofás bír lenni.

Mekkora autóról beszélünk? A Taigo két centivel rövidebb, kettővel keskenyebb, két és féllel magasabb a Golfnál, tengelytávolsága hat és fél centivel szűkebb. Az utastérben hosszirányban és felfelé elöl is, hátul is elegendő a tér, vállban viszont szorít egy kicsit az autó. Az elöl ülők kisautósan közel vannak egymáshoz, hátul pedig inkább csak két és fél személyes, két és fél gyerekülésnyi széles a pad, mint három. A hátsó üléstámlában lehajtható könyöklő sincs, ami tipikus jele annak, hogy nem kompakt, hanem kisautóról beszélünk.

A csomagtartó ellenben meglepően tágas, 440 literes alapmérete még a kompakt autós mezőnyben is erősnek számítana. A raktér könnyen bővíthető a padlóval síkba fekvő támlák ledöntésével, a padló alatt pedig még egy mankókeréknek is jutott hely.

Volt egy nap, amikor feleségemmel és két lányommal reggel magunkra csapkodtuk a Taigo összes létező ajtaját, és elindultunk Miskolcra, onnan tovább Debrecenbe, majd vissza haza a Dunántúlra. Elég jó vizsga ez arra, hogy mennyire felel meg egy kocsi családi autónak. A Taigo a maga méretkategóriájában olyan négyes alára teljesített. Elöl kényelmes és tágas, nem zavaró a kiskocsis keskenység sem. A kilátás jó, kivéve hátrafelé, ha tolatni kell. Tolatókamera nélkül ez elég félelmetes mutatvány lenne a kupés teteje miatt szűk kilátást adó hátsó szélvédő és az autó hosszan kinyúló feneke miatt.

A vezetési élménnyel sincs baj. A négyhengeres turbómotort ugyan rettenetesen rövid pórázon vezeti az Euro-6-os értékeket mindenáron teljesíteni akaró elektronika, de a késedelmes gázreakciók, a pillanatnyi gyengeségek, a lassú nekiindulások, a még lassabb fordulatszámejtések problémája az automata váltónak köszönhetően nem válnak a vezető problémájává.

A legnagyobb motoros Taigo egyáltalán nem GTI, még az R-Line itt-ott feltűnő R betűivel (mint Racing), látványos oldaltartó elemekkel feldobott vezetőülésével és játékos, sportos hangulatot teremtő kárpitozásával sem. Viszont a kocsi kiszámíthatóan, nyugisan kezelhető, jól gyorsul, a motor nagy sebességnél is csendesen, finoman jár. Golfok, Octaviák, Leonok után sokadjára írom le újra: az Euro-6-os 1.5 TSI-motort DSG-vel párosítva kell megvenni; a kézi váltóval extra élményeket nem kapunk, az ilyennel szerelt kocsiban utazó gyerekek azonban sok érdekes új káromkodást hallhatnak Apától egy-egy hosszú úton.

A szemre magas Taigo nem dülöngél a kanyarokban, nem bólogat fékezéseknél. Ha nem is sportosan, de feszesen, agilisan, kellő pontossággal követi az egyszerű futómű a kormányzást. A fékhatás jól adagolható, még ha szemre a hátsó tárcsák nevetségesen aprócskák is. És mindeközben az alkalmankénti hengerlekapcsolásokkal is spórolgató motor nem fogyaszt sokat sem. Sok előzéssel, sok sztrádával, némi ráhagyással kezelt tempomattal, kifejezetten dinamikusan autózva 7,1 literben álltunk meg végül százas átlagban. Ezt a fogyasztást egy kis odafigyeléssel, tényleges 130-as sztrádázással simán le lehetett volna nyomni hat és félre.

A Taigo fedélzeti rendszereinek kezelése is a jobbak közül való a Volkswagen mai kínálatában lévő autók között. A kormánygombok igaziak, nyomkodósak, nem az érintésérzékeny, nehezen kezelhető divatos, de hasznavehetetlen verzió kerül a kocsiba. A virtuális műszeregységet már olyan sok VW-csoportos modellben használtam, hogy mára megszoktam, így már nem is zavar, hogy kicsit kuszán szétszórva lehet megtalálni rajta az információkat.

A klímakonzol már az érintésérzékeny fajta (ez persze feláras extra), de szerencsére legalább külön egységre került az összes fűtési-hűtési-szellőzési funkció, nem kell utánuk a menüben kutakodni vezetés közben. Az érintőképernyőből pedig, na, mi meredezett kifelé, hála istennek? Két igazi forgatható, tekergethető gomb! Amelyekkel a hangerőszabályzás és egy-két rádiós vagy navis funkció könnyen, gyorsan, odanézegetések, tapogatózások nélkül is elérhető. Elképesztő, mire nem volt képes egykor a tudomány!

Aki hátra került, kevésbé élvezte a hosszú autózást. A lesötétített, keskeny hátsó oldalablakok közé zárva, saját szellőzők, asztalkák, középső könyöklő, egyáltalán: bármiféle családbarát kényelmi holmi nélkül kicsit tömlöcbe zárva, büntiben éreztük itt magunkat. Főleg, hogy még nagyon frissen él bennünk egy másik Volkswagen, a mesésen tágas Multivan csodálatos guruló nappalija. No de hát a Taigo nem egy Multivan. Akkor se lenne az, ha lenne tetőablaka, ami a tesztautónak nem volt, pedig biztosan feldobta volna kicsit a hátul kuksolók hangulatát.

A hangulatfeldobásra így csak a tök jól szóló alapkivitelű audiorendszert tudtuk használni. Ez viszont tényleg kiváló, annyira, hogy nem is látom sok értelmét megrendelni a Beats csúcsváltozatot, az se tudhat sokkal többet.

A Volkswagen Taigo egyliteres, háromhengeres motorral jelenleg 1,3 millióval a Golf-ár alatt, hatszázezerrel a Polo-ár felett, 7,5 milliótól várja a kedves vevőket. A legerősebb motorral, automatával, a látványos R-Line kiegészítőkkel már 10,3 millióról indul az ár, a full extrás szintet még mindig nem elérő, de gazdagon felszerelt tesztautó pedig egy 12 millió forintos árucikk. Kisautónak elég erős, de a Taigo több is, mint egy kisautó. Helykínálatával, teljesítményével, komfortjával 2+2 főig teljes értékű családi kocsi ebben a méretben, egy kompakt autó divatosabb megjelenésű, szerethető, meggyőző minőségérzetet keltő, szerethető, bár a hátsó traktusban kimondottan puritán alternatívája.

Ha nem darált be a SUV-divat, és egy tágas, praktikus, takarékos kisautóra van szükséged, nézd meg az új Fabiát is:

Volkswagen Taigo R-Line 1.5TSI DSG

  • Motor, váltó 1498 cm3, sor 4, turbó, benzin, hétfokozatú DSG
  • Teljesítmény 150 LE 5000/min
  • Nyomaték 250 Nm 1500/min
  • Hossz/szélesség/magasság 4266/1757/1515 mm
  • Tengelytáv 2554 mm
  • Saját tömeg 1304 kg
  • Csomagtér 440–1220 liter
  • Végsebesség 212 km/h
  • Gyorsulás 8,3 s
  • Tesztfogyasztás 7,1 l/100 km
  • Indulóár 10,3 millió forinttól
  • Divatos megjelenés
  • Erős, mégis takarékos motor
  • Csendes utastér, jó hifi, a hosszú út sem fárasztó
  • Szűkösség, bezártságérzet hátul
  • Bátor árazás
Player-méter
7
És ezt olvastad már?
Szuperáramvonalas szedán lett a Hyundai Ioniq 6