Vannak olyan autótípusok, amelyeknél az ember elkezd azon gondolkodni, vajon hogyan zajlott a tervezési folyamat, ha ez lett a végeredmény. A BMW M760Li fejlesztése jól ment, csak a marketingeseknek akadhattak kellemetlenségeik, a nyolcas Golf tervezőirodájában forradalmi indulókat hallgathattak, ezeknél sokkal szomorúbb sztori a Ssangyong Rodiusé, ahol a dizájner rögtön a megbízás után elhalálozhatott, és kegyeleti okokból nem pótolták.

Aki a Volvo-vezetőkről a szarvasos pulcsiban vezető családapákra asszociál, most gazdagodhat néhány hasznos, új információval: nincs már vasfüggöny, a telefonhoz nem kell vezeték, 2001-ben iszonyatos terrortámadás érte Amerikát, Volvót pedig szarvasos pulcsis családapákon kívül más társadalmi csoportokba tartozó nők és férfiak is vezetnek. Köztük olyanok is, akik kifejezetten dinamikus kocsira vágynak: nem kell választani a márka hagyományos értékei és a sportosság között, a Volvo kisebb kombijával is csak egy problémánk volt.

Tesztalanyunknál sem az az érdekes, hogy sportos: bár ehhez nem egy szabadidő-autó a megfelelő alap, ez éppúgy nem érdekli napjaink vásárlóit, mint az SUV-k egyéb hátrányai. Ilyet akarnak, a Volvo pedig csinál nekik, ott az XC60 T8, 390 lóerős, összkerekes, elég komoly jármű. De hát a Polestar a csúcs, kell egy olyan verzió is, úgyhogy munkához látott a tervezőcsapat.

– Minimum százötven lóerő plusz kell, iszonyatos szélesítések, ültetés, nagy kerék, brutális féknyergek, hatalmas szárny – kezdte lelkesen sorolni Gustaf, bár gyakornokként illett volna kicsit várnia az ötleteivel, de hirtelen ellepték az agyát az általa vásárolt tuningmagazinokban látott képek, fejben eltüntette róluk a bikinis és bikini nélküli csajokat, aztán sorolta, ami maradt.

Sven, az osztályvezető kedvesen megvárta, amíg a fiú észreveszi magát, és közvetlenül a „legalább négy kipufogóvég” kifejezés után átvette a szót. Arról beszélt, hogy a márka imidzsébe a Polestar változatnak is illeszkednie kell, amely nem lesz sokkal erősebb a sima T8-nál, valahogy finoman mégis jelezni kell, hogy ez a leg-XC60.

– Néhány Polestar-logónál többre van szükség – bólintott Olle, bár ebben a bólintásban volt egy kis fejcsóválás is. – A Polestar tehát úgy legyen sportosabb az amúgy elég sportos T8-nál, hogy valójában alig sportosabb, és úgy látsszon sportosabbnak, hogy azért ne legyen nagyon sportos?

Sven nyelt egyet, aztán lett egy kis csend. Utána napokon át beszélgettek az irodában, ebéd közben, e-maileket váltottak, de a fenti, hevenyészett koncepciót nem sikerült konkrét alapokra helyezni. Végül Gustaf ötlete nyert (persze nem a parodisztikus szárnyakkal és porig ültetéssel). Azt találta ki, hogy külön-külön cetlikre írjanak fel olyan jellemzőket, amelyek szerintük illene az XC60 Polestarhoz, abból pedig húzzanak ötöt, és azokat a megoldásokat dolgozzák majd ki részletesen.

Ez azért merőben eltérő módja az autótervezésnek, mint ahogyan az a Volvónál, vagy bármelyik másik gyártónál megszokták, mivel azonban senkinek nem jutott eszébe semmi jobb, a büszke Gustaf kiszaladt, valahonnan behozott egy Tjena tárolódobozt, beledobták a cetliket, aztán megkezdődött a sorsolás. Kovács P. József nem izgult annyira a teljesen működésképtelen lottósorsológépnél, mint Sven, aki egymás után húzta ki és olvasta fel a leendő XC60 csúcsmodell jellemzőit. Abban állapodtak meg, hogy ha két cetli tartalma ütné egymást, az nyer, amelyiket előbb húzzák ki.

• legalább 21 colos felni (Gustaf mosolyog)
• alig látható szélesítés (Gustaf elkomorul, Sven akkorát sóhajt megkönnyebbülésében, hogy kell néhány másodperc, amíg pótolja a levegőveszteséget)
• akkora fékek, amekkorák csak beférnek a felnik mögé (Gustaf vigyorog)
• aranysárga biztonsági öv (riadt egymásra pillantás, csak Olle nézi a padlót)
• kézzel állítható futómű (Gustaf a levegőbe bokszol, Sven kiviharzik)

Így történhetett. Ha nem virítana féknyereg a kamionkerék mögött, fel se tűnne, hogy ez nem egy átlagos XC60, így feltűnik, bár kicsit furcsa egy amúgy átlagosnak látszó, zöld rendszámos autón. Ez ugyanis egy plug-in hibrid, mint a T8, csak kicsit erősebb, összesen 405 lóerős. Ez sportkocsis szám – ha nem több mint két tonnát kell mozgatni vele. Itt annyit kell, ami persze nem túlzott feladat a kétliteres, turbós-kompresszoros benzinmotornak és a kisegítő elektromosnak, jelzi ezt az 5,4 másodperces gyorsulási érték is, ami a menő biztonsági öveket leszámítva megszokott, volvós-prémiumos belsőből is kevésnek tűnik, de nem olyan őrületes, ahogyan azt a számok alapján várnánk.

Hihetetlen, de a kézzel állítható futómű ötlete is túlélt minden prezentációt és gyártáselőkészítést, az elsőket a motortérből, a hátsókat a hátsó kerekek mögött, a kerékjárat belsejében lehet tekergetni – tippem szerint a kipróbálás után ezt annyiszor használják majd a T8 Polestar Engineered tulajdonosai, ahányszor a terepjáróképességet tesztelik majd valamilyen sziklás vagy mocsaras helyen.

A csúcs-XC60 természetesen jó autó, az előző csúcsmodell is az volt.

Racionálisan nézve viszont teljesen értelmetlen úgy hárommillióval többet fizetni a kissé ellentmondásos Polestar változatért (listaáron minimum 23,8 millió forintot), mint a sima T8-asért. Aki viszont kézzel akar futóművet állítani egy huszonmilliós SUV-n, szeretne feltűnni, de azért nem túlságosan, és értékeli, ha nem szokványos módon születik meg egy autó, úgyse talál másikat.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)