Mindenki ismeri a Wartburgot, de azt kevesebben tudják, hogy a limuzin és kombi mellett más felépítményekkel is készült. A tető nélküli Kübelwagen érdekes szabadidő-autó lehetett volna, de végül nem került gyártásba.
1966-ban indult a Wartburg 353 sorozatgyártása, ami a hatvanas években még modern formájúnak számított, arról már nem az autó tehetett, hogy a berlini fal ledöntéséig gyártásban kellett maradnia. Mivel még nem önhordó karosszériás volt, ezért az az alvázára többféle felépítményváltozatot is terveztek, akárcsak az elődjéből, a Wartburg 311-ből, amiből annak idején még elegáns kupét és kabriót is gyártottak.
A limuzin és a kombi után elsőként a kupét tervezték meg a 353-asból, elsősorban nyugati exportra, de mivel a gyár présüzemének kapacitása korlátozott volt, ezért műanyag karosszéria mellett döntöttek. Ezt követően indult egy nyitott tetős, szabadidős célokra használható „terepjáró” fejlesztése, és mivel tudták, hogy ezt a járművet csak kis darabszámban tudják majd gyártani, eleve műanyag karosszériában gondolkodtak.
Legyőzte a Trabant
1970-ben indult a 353-400 típusú Kübelwagen fejlesztése, és egy éven belül el is készült hat prototípus, amit a Wartburg jól ismert háromhengeres kétütemű motorjával szereltek, a karosszériát üvegszálas műanyagból formázták. Bár a gyáriak szerint praktikus jármű lett, meglepetésre nem érkezett rá megrendelés olyan állami szervektől, mint a rendőrség vagy a határőrség, és szabadidős célokra sem kezdhették el gyártani.
Az állami szervek azonban belementek, hogy alaposan leteszteljék a Wartburg Kübelwagent, összehasonlítva a Trabantból épített társával, és ennek során
kiderült, hogy a Trabant is teljesen megfelel a rendeltetésének, és abból már rendszeresítettek
azoknál a hatóságokál, amelyeknek szüksége volt ilyen járműre. A Wartburg autójának fejlesztését leállították, és ennek a döntésnek esett áldozatául a kupé is.
Pedig a gyártása nem lett volna költséges, ugyanis az üvegszálas poliészter karosszériát leszámítva 353-as széria elemeit hasznosította a Kübelwagen. A tervezők megjegyezték, hogy ugyan a padlóban lévő üregek adnak némi felhajtóerőt az autónak, a megfelelő szigetelés hiányában ez a Wartburg a látszattal ellentétben nem kétéltű jármű. A könnyű karosszériával csak 840 kilogrammot nyom, ezért elég jók voltak a menetteljesítményei.
A párt vadászautója volt
1976-ban még két példányt rendelt meg a járműgyártással is foglalkozó minisztérium, és miután a négyhengeres motorok fejlesztésével éppen le kellett állniuk, ezeket megkísérelték a Daciától származó négyhengeres motorral szerelni az exportpiacok számára. 1978-ban el is készült két négyhengeres Kübelwagen, tárcsafékekkel és padlóváltóval, az egyik a mai napig magánkézben van, autós találkozókon szokott feltűnni, a másikat elveszettnek tartják.
A prototípusokat a berlini fal leomláság többet közt vadászati célokra használta a párt és az állambiztonsági minisztérium, a karbantartási és javítási költségeket az eisenachi gyárra terhelték. A szabadidős Wartburgból több példányt is megőriztek, egy teljesen működőképes, jól karbantartott autót például meg lehet nézni az eisenachi autómúzeumban, egy másik a heichelheimi Kloßwelt tárlatán található meg.
Ez is érdekelhet: