A Player hasábjain már tucatnyi alkalommal hangsúlyoztuk, hogy a hazai modellszakma igazi gazdasági húzóágazatnak számít, és a modellek ingyen, bérmentve többet tesznek az ország népszerűsítéséért, mint öt Tony Curtis országimázs-kampány együttvéve. A magyar manökenek hónapról hónapra számtanilag és minőségileg is egyre markánsabban vannak jelen a divatszakmának nevezett többmilliárdos játszótéren, és az offenzíva még korántsem ért véget. Bekerülni nehéz, benn maradni még nehezebb, de szerencsére azokon, akik szenvedélyesen szeretik ezt a munkát, a küzdelem nem hagy külsérelmi nyomokat. Barabás Henin se látszik nyoma fáradtságnak, pedig ahogyan a foglalkoztatott modellek általában, egyik munkából esik a másikba.
Felkészülés gyanánt átlapoztam netes portfólióját – kemény munka a zsurnalizmus, magamtól is tudom –, így aztán kissé megdöbbent, hogy a képeken látható, érettebb, komolynak látszó nő helyett egy tizenhat éves forma, csupa derű leányzó ül le velem szemben. Amikor közlöm vele, hogy hány évesnek tippelem, nem titkolja, milyen remek hír is ez számára, egyenesen szuper, de a húszéves Heni nem azért örül ennek a bóknak is beillő megállapításnak, mint más hölgyek. Ő azért szeret ilyesmi hallani, mert ez azt jelenti, hogy pár évvel többet húzhat le kedvenc szakmájában. (Már abban az esetben természetesen, ha leendő munkaadói is így gondolják.)
Mert a modellek korán halnak
Ezen a terepen a csúcsot 25 évesen éri el az ember, onnantól kezdve a munkák mennyisége és minősége exponenciálisan csökken. Mire más úgy igazából elkezd dolgozni és karriert építeni, ezek a lányok már túl vannak egy pályán, és egy gyors nyugdíjazás lélektani sokkján. Tündökölnek, aztán egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy másképpen néznek rájuk a válogatásokon, elfogadják, hogy – kegyetlenül fogalmazva – kiöregedtek abból a világból, amiben felcseperedtek – pedig még rendszerint messze nincsenek harmincévesek.
De ne rohanjunk ennyire előre, mert Heni ettől még fényévnyi távolságra van, sőt, a java még csak ezután következik. – Én még a legelején tartok – jelenti ki a szája sarkában bujkáló kedves mosollyal. – Furán hangzik, de nekem nehezebb, mert kellene az a plusz öt centi a magasságomhoz, de rajta vagyok az ügyön, hogy valami kitűnőt mutassak!
Itt a méret a lényeg
Ezzel el is érkeztünk Heni legnagyobb problémájához, ami a testmagassága. Korábban kissé nyomasztotta, hogy mindössze 171 centiméter magas (ebben a világban itt a „mindössze” teljesen indokolt kifejezés), de a hiányzó centiket erősségeivel igyekszik pótolni.
– Mivel nem vagyok magas, ezért valami extrát kell nyújtanom, olyan teljesítményt, amit mindenki elismer. Régebben bántott, hogy csak ekkora vagyok, de aztán elfogadtam, és rájöttem, hogy bizonyítanom kell, vagy a többi lány elnyom. Nekem mindig 110%-ot kell nyújtanom, hogy ne vegyék észre, hogy csak 171 centi vagyok. Ez motivál, és persze az, hogy imádom csinálni a munkám!
Heninek nem kell kétségbeesnie, mert bár a szupermodellek többsége valóban a 178–180 centi magas, azért akadnak kevésbé égimeszelő szépségek is. Az elitbe tartozó nagyágyúk közül Kate Moss 170, Carolyn Murphy 173 centiméternyire nőttek, és Magyarországról is lehet valaki világsztár 171 centivel, a lassan ikonikussá nemesedő Palvin Barbara ugyanis pontosan ilyen magas.
A sztárság kapuján kopogtat
Ügynöksége szerint centikre van attól, hogy bekerüljön a szűk elitbe, a szupermodellek top ötvenes listájára. – Azt mondom, bárcsak mindenki olyan lenne, mint ő – válaszolta Frák Péter, amikor Heniről kérdeztem. – Heni csupa alázat, jó kedély és szenvedély. Ha három órát alszik, akkor is mosolyogva dolgozik, és mindenkit levesz a lábáról. Talán ezeknek a tulajdonságoknak és tehetségének köszönheti, hogy Vanessa Axente párizsi ügynöksége, a Viva is szerződtette. Jelenleg Heni Londonban tartózkodik, ahol már többek között olyan neves fotográfusok is dolgoztak vele, mint Rankin és Bruce Webber. Vanessa Axenténél egy Prada-fotózás jelentette az áttörést, és valami hasonlóra számít az ügynökség Heni esetében is.
Big in Japan
Heni az első köröket 2010-ben futotta meg – az első divatanyaga a Marie Claire hazai kiadásában jelent meg –, majd az ügynöksége először Athénba, aztán Tokióba küldte, akinek ezek voltak az első útjai külföldre. Azóta már dolgozott a magasabb szintet jelentő Párizsban és Londonban is.
– Az elején elég sokat bénáztam, nem értek el telefonon, nem volt netem, hasonlók – sorolja. – Az első három napban elég erős bizonytalanság vett körül, sokat sírtam, de aztán lenyugodtam, és végül minden rendben ment. Shibuja közepén laktam, a legbulisabb, legpörgősebb negyedben, Tokió szívében. Nagyon különbözik mindentől, amivel máshol találkoztam. Az utazás remek tapasztalat: külföldön önálló leszel, kénytelen vagy kiállni magadért.
Heni jó étvággyal fogyaszt egy sült pisztrángot, ami megint meggyőz arról, hogy az anorexiás modell mint jelenség vagy csak kivétel, vagy a magyar manökenekre (egy újabb szó, ami kiment a divatból) nem jellemző. Ebben a sorozatban eddig három modell szerepelt, valamint sportolók, színésznők, szóval csupa olyan hölgy, akiknek a munkájuk során fontos, hogy jó, sőt, tökéletes formában legyenek, de senki sem éheztette magát.
– Mióta kimentem külföldre, sokat főzök, hiszen ha hiányoznak az otthoni ízek, akkor muszáj magadnak főzni. Ilyenkor kirakom a laptopomat a konyhaasztalra, Skype-olok anyuval, és ő irányít, hogy mit csináljak.
A belső szépség diadala
Modellekkel kapcsolatban egy halom jól ismert sztereotípia befolyásolja az embert, aztán ráadásként még ott vannak a divatfotók, amik mindenre jók, csak arra nem, hogy az újságíró közelebb jusson alanyához. Nem tudnám megmondani percre pontosan, mikor történt – nem villámcsapásszerű esemény volt, inkább lassan körbefolyt a felismerés –, de ahogy beszélgetünk és múlik az idő, a fejemben lévő egysíkú, mélységet nélkülöző modell képét egy megnyerő egyéniség háromdimenziós, életnagyságú alakja foglalja el. Bárki megértheti, min megy keresztül az ember, ha először megnézi az ügynökség honlapján található profi divatanyagokat, majd utána azokat, amiket a mi fotósunk készített.
Hirtelen világossá válik, miről is beszélt korábban az ügynöksége munkatársa, amikor Heni megnyerő egyéniségéről szólt. Abban a szakmában, ahol rengeteg, szinte azonos fizikai adottsággal rendelkező lány közül kell választani a megrendelőknek és az ügynökségek bookereinek, sokszor valóban a hozzáadott belső értékek döntenek. "Ha ez a Henriett Barabas ennyire impulzív és pozitív személyiség, akkor miért ne őt választanánk?", gondolhatják a világ divatfővárosaiban. Úgy fest, ez a csendesen ragyogó személyiség Heni titkos fegyvere, az a valami, ami győztessé teheti egy fizikailag erősebb mezőnyben is.
Néha ordítani kell
Sötét farmert, fehér blúzt visel, az arcán pedig halvány szeplőket. Gyakran mosolyog, és folyamatosan valami könnyed derű árad belőle, ami olyan kellemes társasággá teszi, hogy nem cserélném el egy világsztárra vagy magas rangú politikusra sem, legyen az akár Barack Obama, úgy bizony! Borzasztóan nehezemre esik elképzelni, ahogyan ez a tüneményes lány ordibál, pedig szokott, tessék megkérdezni akármelyik pekingi taxist!
– Kínában én is meglepődtem magamon! Peking egy európai lánynak kemény hely tud lenni. Ott sokkal jobban egyedül vagy: a net szakadozik, nehéz Skype-on beszélni a családdal, Facebook pedig nincs, mivel betiltották. A taxisokkal rengeteget kellett ordítozni. Nem beszélnek angolul, figyelni kell, hogy merre visznek, hogy ne kocsikáztassanak körbe a városban, és arra is, hogy rendesen adjanak vissza.
Ha police-t emlegetett az ember, akkor azt megértették, és bizony sokszor kellett rendőrrel fenyegetni őket, olyan szemtelenek voltak. Peking és Sanghaj, ezt a túrát nyomtam, elég sok munka van most ezekben a városokban. Nagy a kontraszt Kínán belül, az egyik része csillog, de voltak melóim olyan lepukkant helyeken, hogy alig hittem el. A városok legtöbb része még mindig nagyon az alja valaminek.
Sírni Szingapúrban
Heni egyik legjobb barátnője, a nála két évvel fiatalabb, szintén az Attractive ügynökséghez tartozó Vanessa Axente, aki a mérvadó models.com hot listjén a legtrendibb modellek között szerepel, és lassan egy nagyon szűk elit tagjává válik. Heni természetesen elsősorban a barátot látja „Vaniban”, akivel tavaly közösen dolgoztak és éltek a messzi-messzi Szingapúrban.
– Szingapúr a legjobb hely, ahol valaha megfordultam! Tudom, hogy az emberi jogok terén vannak problémák, de ebből szinte semmit sem érzékeltem. A szigetállam fantasztikus hely! Voltunk a Ku Dé Tán, ez a Marina Bay Sands, ami egy egészen lélegzetelállító és fantasztikus épület. Fürödni ugyan nem fürödtünk abban a varázslatos medencében, de voltunk ott egy buliban. Vanival ott ültünk fenn, beláttuk egész Szingapúrt. Olyan messze voltunk az otthonunktól meg mindentől, én 18 voltam, ő meg 16. Elég szürreális volt az egész, és tudom, hogy banálisan hangzik, de ahogy ott ültünk fenn a város felett, mindketten elsírtuk magunkat.
Művészileg indokolt meztelenség
Heni nagy álma, hogy Steven Meisellel, a legendás fotográfussal dolgozhasson együtt, a munkája legnehezebb részének pedig azokat a napokat tartja, amikor télen, mínuszban kell nyári ruhákat viselnie. Amikor arról kérdezem, hogy kellemetlen élménynek számít-e, amikor úgymond hiányos öltözékben kell dolgoznia, akkor hosszasan elgondolkodik.
– Most már nem. Az elején a családom miatt nem vállaltam ilyet, aztán apám kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy lesz olyan kép rólam, ahol látszik a mellem. Én egy picit takargatósabb vagyok, de ha arra kerül a sor… Régebben mindig profi csapattal dolgoztam, és ilyenkor nem fordul meg a fejedben, hogy hiába vállalsz egy ilyen nem éppen kellemes feladatot, mert a végeredmény vacak is lehet. De én elsősorban divatmodell vagyok, és nem magamat mutogatom. Egyébként az ilyen jellegű kéréseket mindig előre közlik, vagyis nincs olyan, hogy ott helyben lepnek meg ilyesmivel.
Nincs megállás
A modelleket persze ne sajnáljuk: rengeteg utaznak, kreatív, érdekes emberekkel találkoznak és a munkájuk jól fizető – ezen a szinten biztosan –, plusz meglehetősen változatos is. Ha valaki ráadásul szereti is, amit csinál, akkor ez bizony egy remek pálya tud lenni. Mire ez az interjú megjelenik, Heni már rég Londonban van, és próbálja kihozni ott tartózkodásából a maximumot.
Sok kolléganője él az angol fővárosban: például Dencsi Adrienn, Molnár Juli, Kiss Tünde, Ebergényi Réka, de sok magyar stylist és fotós is áttette székhelyét az Egyesült Királyságba. Heni kedveli a várost – bár az angol konyhát nem –, de a nagy álom az, hogy New Yorkban tegye próbára magát.
– Rengeteg lány van – jelenti ki komolyan. – Hacsak nem vagy valami szuper kategória, akkor nem lehet nemet mondani semmire, mert egy másodperc alatt találnak helyetted valaki mást. Ez egy ilyen pálya. Én imádom, amit csinálok, szeretem a saját határaimat feszegetni, ami néha rossz, mert sokszor az egészségemet is háttérbe szorítom a munka miatt. Néha 0–24-ben szeretném csinálni. Ha el szeretnék érni valamit, és kitűztem magam elé egy célt, akkor én nem állok meg, amíg el nem értem.
Tovább a:
Legfrissebb Player-cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A szerző e heti kedvencéhez: Így válassz parfümöt! – Útmutató az illatok világához
(Fotó: Tóth István, Attractive modellügynökség. A helyszínt és a finomságokat köszönjük a Pastrami Étterem és Kávéháznak!)