Megpróbáltuk objektíven, mindent mérlegelve, az UEFA által nem befolyásolva összerakni az Európa-bajnokság álomcsapatát. Ez jött ki belőle.

Az objektivitás természetesen a kezdők kiválasztása után némiképp elillant, de nem volt kérdés a szerkesztőségben, hogy a magyar válogatott teljesítménye alapján kivívta, hogy legyen honfitárs a legjobbak keretében.

A döntő hőse Cristiano Ronaldo volt, de nem teljesítményével, hanem sajnálatos sérülésével, emberi reakcióival, valamint azzal, hogy sérülése után másodedzőként dirigálta a válogatottat. Ám ez nem a fociról szólt, márpedig abban kevés volt a tornán, ahogy a legtöbb portugál.

Igazán kiemelkedő teljesítmény nagyon kevés volt az egész Eb-n, akinek a helye megkérdőjelezhetetlen, az a legjobb védő, Pepe, illetve a gólkirály, Antoine Griezmann, aki nálunk (is) a torna legjobb játékosa lett.

Így nekünk ez jött ki.

Íme az Európa-bajnokság álomcsapata:

Kapus:

Rui Patrício (Portugália)

Ha egy csapat veretlenül megnyer egy tornát, akkor hiába nem nyer meccset, az biztos, hogy hátul a legjobb. Rui Patrício végig hozott egy jó átlagot, majd a döntőben csapata egyik legjobbja volt, magabiztosan hozta le a legfontosabb meccset, és bravúrja is volt. Így hiába kapott kevesebb gólt Neuer és Lloris, neki itt a helye.

Védők:

Jérome Boateng (Németország)

Az elődöntőig csak egy gólt kapott a német védelem, ennek volt a vezére Boateng. Az egész mezőnyben csak Pepe szerzett nála több labdát, a portugállal ellentétben Boateng viszont a támadásokat is segítette. A szlovákoknak olyan gólt lőtt, amit hátvédektől ritkán látunk, de még ennél is látványosabb volt az Ukrajna elleni mentése.

Leonardo Bonucci (Olaszország)

Conte a gyengécske olasz válogatottból kihozta a maximumot, és ha nem is élveztük a meccseiket (mert a támadófutballt kedveljük), de a védelem előtt mindenképp megemeljük a képzeletbeli kalapunkat. És a hátsó hármasból Bonucci emelkedett ki leginkább. Tanárian játszott végig a Juventus 29 éves hátvédje, teljesen megérdemelt a helye az álomcsapatban.

Pepe (Portugália)

Nem kedveljük, ahogy a labdarúgást kedvelők 87%-a (nem hivatalos adat), ám nem vehetjük el tőle, hogy nagyot játszott az Eb-n, még úgyis csapata legjobbja volt, hogy ki kellett hagynia meccset sérülés miatt. Ez a döntőben nem látszott, mert hiba nélkül teljesített a torna legjobb csatársora ellen. És annyira kihajtotta magát, hogy a meccs végén hányt. Hős.

Középpályások:

Paul Pogba (Franciaország)

Ő magyarázatra szorul, tudjuk, de ha láttad az összes meccsét a franciáknak, akkor azt is látnod kellett, hogy a csoportmeccsek átlagos teljesítménye után meccsről meccsre jobban focizott, fontos gólt fejelt, fontos gólpasszt adott az elődöntőben, igazi vezér lett. A megindulásai, ritmusváltása, labdatartása és -fedezése pedig konkrétan egy zsenit idéznek. És még csak 23 éves.

Toni Kroos (Németország)

A torna legjobb karmestere volt Kroos, 93 százalékkal passzolt, és kétszázzal több sikeres átadása volt bárkinél. Ilyen pontosan, ilyen sokat még nem passzolt játékos az Eb-n. Igen, még Xavit is megelőzte. Az UEFA szerint ő a torna negyedik legjobbja, és nálunk is simán bekerült a csapatba.

Renato Sanches (Portugália)

A portugál Predator igazán a kieséses szakaszban jött lendületbe, a horvátok és a lengyelek ellen is a meccs embere volt, közben megdöntött számos rekordot. És megszerezte az első gólját is a válogatottban. Erős, jól lát a pályán, és még mindig csak 18 éves, nem pedig 24. Félelmetes belegondolni, mennyit fejlődhet még, ha így folytatja, ő lesz az Eb-győztes portugálok következő nagy sztárja.

Támadók:

Gareth Bale (Wales)

Bale ugyan BL-t nyert a Real Madriddal, de nem igazán ment neki a játék a szezonban. Az Európa-bajnokságon viszont bebizonyította, a világ egyik legjobbja, ha a csapat a neki megfelelő stílusban játszik. Vezére volt Walesnek, fontos gólokat szerzett, öröm volt nézni a játékát. Kár, hogy a walesiek az elődöntőre kipukkadtak.

Antoine Griezmann (Franciaország)

Öt gólt szerzett a kieséses szakaszban, ez pedig új Eb-csúcs. A torna gólkirálya lett, 6 gólja mellett még 2 gólpassza is volt, a döntőben viszont neki sem ment. Volt két komoly ziccere, de amit korábban belőtt, azt a portugálok ellen kihagyta. Ha nyernek a franciák, akkor ő a hős, és vélhetően az Aranylabdára is komoly esélye lett volna. De nálunk a vesztes döntő ellenére is ő volt a torna legjobbja.

Dimitri Payet (Franciaország)

A West Ham támadója ott volt a Premier League év csapatában, mégis nagyon keveset tudtunk róla. Egy átlagos francia légiósnak tűnt, aztán valahogy odakeveredett a Les Bleus-be, és aztán élt vele: nélküle egészen biztosan nem jutottak volna el a döntőig a franciák, a csoportkörben két utolsó perces gólja is volt, a rúgótechnikája szinte tökéletes. Annak ellenére itt a helye, hogy a torna végére elfáradt, de a 3 gól, 2 assziszt meggyőző. Meg a bitang nagy gól Romániának. Meglepő lenne, ha maradna a WHU-ban.

Olivier Giroud (Franciaország)

Ő is 3 gól/2 gólpasszal zárt, pedig nála senkit sem utálnak jobban a franciák és az Arsenal-drukkerek. A center jó focista, de elég hitvány a helyzetkihasználása, ráadásul Benzemát kellett pótolnia, szóval nagy volt a teher. És remekül helytállt, veszélyes volt fejjel, ahogy tőle elvárható, de az összjátékban is nagyot ment, hajtott is, szóval jobb volt, mint CR.

Cserék:

Király Gábor (Magyarország)

Egy hibát leszámítva remekül védett, plusz külföldön is imádták a macinaciját. Ha a sikeres védéseket nézzük, akkor a torna ötödik legjobb kapusa volt, Belgium ellen meg olyan teljesítményt hozott, amire még nagyon sokáig emlékezni fogunk. És arra is, hogy mennyire laza volt.

Ashley Williams (Wales)

Csapatkapitányként Bale és Ramsey mellett Wales legfontosabb játékosa volt. Gólt szerzett, és minden védekezési statisztikában az élmezőnyben van. Na, meg azt is megmutatta, hogy hatalmas küzdő, és ha kell, akkor sérülten is játszik.

Aaron Ramsey (Wales)

Róla akkor derült ki igazán, hogy mennyire jó, amikor nem volt a pályán: a Portugália elleni elődöntőre kisárgult, és nélküle tökéletesen impotens lett a walesi támadójáték, Bale pedig egyedül, összjáték és jó passzok nélkül szenvedett. Az Arsenal irányítója nélkül sehol se lett volna Wales.

Nagy Ádám (Magyarország)

Ádám talán a legjobb mezőnyjátékos volt a magyaroknál, bár Kádárral nagy a harc a titulusért. Nagy tényleg berobbant, ahogy vártuk, fél Európa kilincsel is érte, és sajnos a Serie A-t választotta. Mindenesetre bizonyított, és rég volt ekkora tehetsége a magyar focinak.

Cristiano Ronaldo (Portugália)

Lásd fent. Hős volt, sírt, nyert, nagyon akart. A szomorú sérülése, és az, hogy ő tényleg elképesztően akarta ezt a sikert, leültette az álomcsapat kispadjára. Meg az ellenünk szerzett két gólja, na meg a felhőfejes.

(Fotó: AFP)

A focit nézed? És fogadsz is?

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon