A Balaton északi partján a napsütésnek bizony a szőlőszemek is nagyon örülnek. Jásdi Istvánt faggattuk múltról, jelenről, és arról, miért Csopakon kezdett új életet.

Csopak a Balaton északkeleti partjának egyik legnépszerűbb állomása: tizenöt kilométerre van a megyeszékhely Veszprémtől, másrészt gyakorlatilag összenőtt Balatonfüreddel, ami talán a legszebben kiépített település az egész északi parton, ezért egész nyáron tele van turistával. A harmadik ok az a számos szőlőtőke, melyeket nemcsak itt, de a Tihanyi-félsziget vonalától egészen Felsőörsig Balatonfüred-Csopaki borvidékként ismerünk.

A hivatalosan 6445 hektáros terület talán harmadán folyik érdemi szőlőtermesztés, és hatvankét bejegyzett borászat verseng a legjobb csopaki címéért. Míg a túlparton egy összefüggő, viszonylag nagy borvidékről beszélhetünk, északon Csopak és környéke mellett két másik foltra érdemes figyelni: Badacsonyra, illetve a Káli-medence falvaira. A szőlős területek adta háromszög bebarangolása nyári kalandnak sem utolsó.

Minden a ház körül

Persze a felfedezést nem úgy érdemes elkezdeni, ahogy mi csináltuk. Reggel Győrből indultunk, kora délután még Pannonhalmán borozgattunk, majd némi térképes félreértésnek köszönhetően kis híján oda is értünk háromra a csopaki Jásdi Pincébe. A házigazda nem bánta a késést, ám az rövid magyarázatot érdemelt, mit is szeretnénk tudni pontosan, hiszen én csak a feleségével beszéltem korábban.

A bejárat melletti kereszt talapzatáról magának Szűz Máriának sem lehet panasza a látványra, de a gyönyörű reformkori épület borteraszán ülve csak fokozódik az élmény. Olyannyira, hogy később a ház mellett sorakozó ládák frissen szüretelt tartalmát el is felejtjük meglesni. A lenti lócákon ülve egyik oldalon a palóznaki ezeréves plébániatemplom, a másikon a csopaki református, előttünk a vörös talajba kapaszkodó szőlőtőkék, és persze a Balaton, távoli vitorlások fehér foltjaival. Jásdi István fröccsel kínál, majd mesélni kezd.

Azzal nyit, amit már Pannonhalmán is hallottunk: Magyarországon Csopakon kezdődött a bortermesztés, és bizony a rómaiak is buzgón kihasználták a vidék földrajzi adottságait. Persze nem arról van szó, hogy bárki is füllentene, csupán az a helyzet, hogy a birodalom az egész környéken aktív volt, ami pedig Szent Istvánt illeti, ő több településnek is adott borászati jogokat szinte megegyező időben. Többek közt a Veszprém-völgyi apácamonostor jobbágyainak is. Az viszont biztos, hogy a közeli Balácapusztán található az az I. század végén épített római villagazdaság, melynek mozaikjai az obsitos légionáriusainak roppant fejlett borművelő kultúrájáról tanúskodnak. A leletek egy része ma a Nemzeti Múzeumban található.

A Jásdi-birtok negyvenméteres pincéje ezerhatszáz évvel később, a XVIII. század elején épült, majd Ranolder János veszprémi püspök számára készült fölé a klasszicista villa, mely borászati központként működött 1849-től. Ahogy utódai, ő sem vette félvállról a szőlőtermesztést, és Csopak mellett Badacsonyban, Somlón és Tállyán is volt birtoka. Bécsbe, Pozsonyba és Varsóba is szállítottak bort Csopakról, Burgenlandban pedig ma is találunk olyan épületet, mely a csopaker dicsőségét hirdeti.

A szőlő nem hagyja cserben a gazdáját

A környék a Balaton közelsége, a talaj és persze a dűlők fekvése miatt alkalmas a szőlőtermesztésre, különösen a fehérborokhoz való fajtákra. Körbenézve azonnal feltűnik a föld vöröses árnyalata, mely a permi homokkő magas vas-oxid-tartalmának köszönhető. Ez magnéziumsókban gazdag, mely egy könnyen felismerhető, keserűmandulás ízt ad a helyi boroknak.

A Balaton az országban egyedülálló módon kiegyenlíti a hőingadozásokat, hiszen tükörként veri vissza a napfényt, a nagy melegben pedig párolgásával hűti a környéket. Épp ezért a déli, délkeleti és délnyugati dűlőkön az évi középhőmérséklet tíz fok, a napsütéses órák száma pedig kétezer fölött alakul. A szőlőszemek örülnek.

A jó borvidék arról ismerszik meg, hogy csak rendkívül szélsőséges időjárású évben csapja meg a borászt az anyagi csőd szelével. Csopakról ez elmondható, hiszen Jásdiék a tizenötödik szüretüknél tartanak, és csak háromra van panaszuk.

A birtok történelme a XX. században hasonlított az ország egészében tapasztaltakra. A filoxéra pusztítása után 1900 környékén indult az újratelepítés, a fajták közül pedig az olaszrizling és furmint domináltak. A negyvenholdnyi föld 1920-tól Hűvös Salamon borkereskedőhöz került, akitől aztán a '44-es zsidótörvények után vették el. Előtte azért még a Gundelnek is szállított furmintjából, miközben a csopaki rizling a Balaton-melléki borok árának majd háromszorosáért cserélt gazdát. A szocializmus alatt aztán itt is átállt minden a tömegtermelésre, az öreg furminttőkéket pedig kivágták, mert nem illettek a képbe. Ennyit a múltról.

Ide jó leülni

A jelen úgy kezdődött, hogy tizenhat éve a borászathoz egyáltalán nem értő Jásdi Isván eladta cégét, majd beiratkozott a Közgázra, ingatlan szakon, azért, "hogy ne hülyüljön el". Az ingatlanozás ugyan nem érdekelte, de így akadt egy hirdetésben a lerobbant házra, melyet egy vendéglátós árult, miután belátta, hogy semmit sem fog vele kezdeni. A szinte romokban álló birtok megvételéről már a pincelépcsőn felmászva döntöttek feleségével, Marival, majd Budapestről Csopakra költözve teljesen új fejezetet nyitottak. Közgazdászként végzett fiuk a ház láttán csak a fejét csóválta...

A felújítás nehézségeiről, az első szüretekről, egy francia kirándulás tapasztalatairól, és persze a birtok és környékének szövevényes történelméről azóta könyvet is írt a gazda, Szerenád a szőlőben címmel. A franciákhoz viszont több fűzi egy gyors látogatásnál. Öt évig éltek kint, ami azért volt hasznos, mert 1975 és 1980 között is ivott már jó borokat. Akkor itthon erre igen kicsi volt az esély, ami szerinte ma is érződik az öreg borászgeneráció egy részén.

Arról nem is beszélve, hogy míg a fiatalok tudatosan, borászként vágnak neki, a nagy nevek között alig akad képzett borász. Sorolja a legsikeresebbeket: Bock gépész, Gere erdész, Szepsy mondjuk szőlész, de ő sem borásznak tanult (persze jobb helyeken a két szakma igen közel áll egymáshoz – a szerk.). Mint ahogy Jásdi István sem. Viszont Burgundiában alaposan körülnézett, és azóta is azt tartja irányadónak.

Mindjárt megnézünk valami komolyabbat!

Burgundia persze vörösboros vidék, Csopak meg fehér, de ha valamint megtanulunk rögtön az elején, az az, hogy a magyar borászok imádnak vörösborokat csinálni fehérboros területeken is. Itt sem kellett csalódnunk, és bár a Jásdi Ranolder Vörös 2006 cabernet franc két évvel később a Pannon Bormustra csúcsbora lett, Jásdi István szerint Magyarország akkor is a fehérboraival tud majd kitűnni, ha a reneszánszt vitathatatlanul "a négy villányi" indította el (Gere Attila, Bock József, Wunderlich Alajos és Tiffán Ede – a szerk.). Mint mondja, Csopakon – ahogy az egész Kárpát-medencében is – a fehérek közül a furmint és az olaszrizling, valamint a chardonnay, és bizonyos esetekben a hárslevelű alkalmasak arra, hogy megmutassák a termőhely karakterét. Ezek mellett pedig jól megférnek az olyan illatos, gyümölcsös fajták, mint az irsai olivér vagy a cserszegi fűszeres.

Itt született a cserszegi fűszeres apja

Dr. Bakonyi Károly a Jásdi-birtok nappalijának helyén álló ház konyhájában született 1921-ben, Hűvös Salamon vincellérjének hatodik gyerekeként. Apja odébbállt öt évvel később, mert összeveszett Hűvös özvegy nővérével a szilvalekvár befőzésén. A szilvalekvár becsületbeli ügynek számított. Felpakolta az akkorra már hét gyereket a szekérre, és meg sem álltak a Badacsonyi Kutatóig. Mind a négy fiúból híres szőlőnemesítő lett.

Ami a vöröseket illeti, Magyarországon a kékfrankosban, a kadarkában és a cabernet franc-ban lát potenciált. Persze mindent csak kis tőketerheléssel érdemes csinálni, ami a Jásdi Pince esetében fél–egy kilós hozamot jelent. A válogatott borok színléből, használt francia barrique hordókban, finom seprőn tartva, spontán erjesztve, míg az alapborok préselt mustból, acéltartályban készülnek. Fő a természetesség, és persze a lehető legóvatosabb bánásmód. Ládás szüret zajlik, trükkök pedig nincsenek. A bor nyolcvan százalékban a szőlőn múlik, a maradék húszat pedig csak elrontani lehet a pincében, javítani nem.

A minta a szomszédban

Amikor Jásdi Istvánt a hazai borhelyzetről kérdezzük, szigetekről beszél. Arról, hogy irány nincs, csak néhány nagy bor, és rengeteg közepes. A szőlő normális életkora ötven év, ami azt jelenti, hogy sok helyen még mindig a tömegtermelésre belőtt tőkék állnak. Ezeket minél hamarabb ki kéne vágni és újratelepíteni. Öt év, mire egy új hajtás termővé válik. Ehhez hosszútávú, többgenerációs gondolkodásra lenne szükség, és arra, hogy felejtsük el az elaprózott, három–öt ezer négyzetméteres földeket.

A Dunántúlon négy–öt hektár, az Alföldön még nagyobb az ideális alapméret. És bár tudja, hogy "most ez a hepp", Tokajban sem az olcsó furmint emeli majd fel a vidéket. Közben persze kutatásokra, visszanemesítésekre is áldozni kéne, hogy a változó éghajlat hatásai minél kevésbé károsítsák a hazai bortermesztést. Évtizedes munkák vannak, és nagyon kevés indult el. Ausztriában huszonöt éve volt a borhamisítós botrány, ma pedig Wachauból származik a legdrágább fehérbor. A minta tehát a szomszédban.

Az ember ül a szőlőben

Jásdi István azért valószínűleg elégedett. A chardonnay-n kívül az összes szőlő a ház körül van, a terasszal szemben, valahol a parton pedig egy Pannónia nevű 70-es cirkáló várja a következő Kékszalagot. Csörög a telefonja, és Laposa Bencéhez irányít valakit, aki épp Badacsonyban jár (nem összekeverendő a másik Laposával – a szerk.). Aztán hozzáteszi, hogy a Villa Tolnayhoz is érdemes beugrani, "csak ahhoz tovább kell menni", Gyulakesziig. Mi ketten közben borral a kézben nézzük a Balatont, kiélvezve a birtokban fekvő sokéves munka gyümölcsét, de ha gumicsizmában kéne szüretelnünk egy kicsit, valószínűleg azt sem bánnánk. Csopak jó hely.

A panorámát dicsérjük, erre Konyáriék kocsmájának a hátsó balkonját ajánlja a túlparton, vagy éppen egy badacsonyi naplementét. Figulához menjünk, Szeremleynél mindig történik valami, és ha már szóba került a déli part, Légli Ottóhoz is nézzünk be. Amikor mondjuk, hogy Gézához tervezzük, mosolyog, majd a lelkünkre köti, hogy véletlenül se keverjük őket össze a telefonban. Ha mégis, hivatkozzunk csak rá. Berecz Stéphanie-nak pedig puszi Tokajban, főleg, mivel rengeteget segített a Jásdi Pince induláskor. Átadjuk, hozzá is szeretnénk benézni.

Csopakon, és túl

Jásdi István borait Csopakon kívül szinte kizárólag a Bortársaságnál lehet beszerezni. Alapborai, mint a Rizling vagy a Chardonnay ezerötszáz forintos tételek, de a dűlőszelektált (Lőczedombi, Berekháti, Nagykúti vagy Sirolomvágó) borok is a mieink három és félért. A Ranolder-név érthetően a pince büszkeségeit jelöli, de a vörös csúcsborokért általában Csopakig kell mennünk.

Ha tetszett, amit kóstoltunk, érdemes kicsit barongolni a környéken. A Figula Pince Balatonfüred, Balatonszőlős, Pécsely dűlőin, mintegy harminc hektáron gazdálkodik, és az alapító idősebb Figula Mihály munkáját ma fia viszi tovább. Balatonszőlősről ott a Gellavilla, akik a 381 méter magas Kis-Gella és a 416 méteres Öreg-Gella árnyékában élvezik a napos oldalon készített egyszerű, de nagyszerű boraikat.

Érdekes lehet Liszkay Mihály, aki '56-ban elment, hogy 2012-re, hetvenen túl vörösborokat készítsen a Balaton-felvidéken. A remek kézműves borairól ismert Tamás Pincét pedig már csak a madárcsicsergős, minden szempontból vicces honlapja miatt is érdemes megnézni. És persze ott van Béla és Bandi, akik a Bortársaság házi borászaiként, és a minden házibulit feldobó Másfél-borokkal robbantak be a köztudatba.

Ha pedig kicsit messzebbre merészkedünk Csopaktól északra, a Káli-medencéből vörösben és roséban Pálffy Gyula, fehérből a szentbékkállai Trombitás borház, vagy a magát garázsborászatként bemutató Káli Kövek lehet érdekes. Utóbbi 2012-es szüretéről még videó is akad...

(Fotók: Jásdi Pince és Petrány Máté. Szakmai konzulensünk Bukovics Martin.)

Tovább:
A Player életmód rovatához
...férfias karácsonyához
...és legfrissebb cikkeihez 

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Négy gamer eszköz, amivel igazán teljes lehet a játékélmény

Milyen borospoharak léteznek, és melyikből mit igyunk? Mutatjuk, hogy miért nem mindegy!

Hajítsd messzire a sablonokat, rendezd be úgy a lakásod, amire mindenki emlékezni fog!

További cikkeink a témában