Meteorológiai szakértők szerint valószínű tekinthető az, hogy hétfőn eléri a kontinensünket a Helene hurrikán. Egészen pontosan a Portugáliához tartozó Azori-szigeteket, valamint a Brit-szigetek nyugati részét.
A Saffir–Simpson-féle skála ugye öt különböző kategóriába sorolja a viharokat szélsebesség alapján, így az egyes erősségű Helene bár labdába sem rúg Közép-Amerika nagyágyúi, Harvey, Katrina, Florence vagy Irma mellett, azért a szigetlakók így is számíthatnak 120-130 kilométer/órás szelekre, rengeteg csapadékra, valamint másfél méteres tengeri hullámokra.
A Saffir–Simpson-féle skála
1. erősségű: az épületek alig, inkább a fák, bokrok sérülnek (119–153 km/órás állandó szélsebesség; 1–1,5 méteres hullámok; 980 millibaros nyomás);
2. erősségű: tetőszerkezet, ablakok, ajtók rongálódhatnak meg, a növényi környezet és a lakókocsik is (154–177 km/órás s.; 1,6–2,5 méteres h.; 965–979 millibaros ny.);
3. erősségű: nagyobb fák kidőlhetnek, kisebb épületek károsodhatnak, a lakókocsik megsemmisülnek (178–209 km/órás s.; 2,6–3,9 méteres h.; 945–964 millibaros ny.);
4. erősségű: a belterületek víz alá kerülnek, a kisebb házak tetőszerkezete is megsemmisül (210–249 km/órás s.; 4–5,4 méteres h.; 920–944 millibaros ny.);
5. erősségű: A házai és ipari üzemek jelentős része elpusztul vagy károsodik, az árvíz mérhetetlen károkat okoz, az evakuáció elkerülhetetlen (250 km/órás sebességnél nagyobb; 5,5 méteres hullámoknál nagyobb; 920 millibaros nyomásnál kisebb).
Az Egyesült Államok keleti partjait jelenleg Florence sújtja, társa, az óceán nyugati peremén közeledő Helene pedig valószínűleg szombaton éri el a Portugáliához tartozó Azori-szigeteket, hétfőre pedig Délnyugat-Angliába és Írországba is megérkezik. A Brit-szigeteken bár a havat nem bírják, az emberek széltűrő toleranciaszintje azért magasabb az átlag európaiénál, bár ezek az óriási széllökések ott is óriási gondokat okozhatnak.
Szerencsére általános jelenség, hogy a hurrikánok felénk közeledve mérsékelt égövi ciklonná fejlődnek vissza – ezért fordulhat elő, hogy ami még tíz napja végigpusztított mondjuk a Karib-térségen, az az öreg kontinensen hideg-, netán melegfronttal felvértezett mérsékelt övi ciklonként tűnik fel. Ebből kifolyólag a hurrikánok csak nagy ritkán sújtják Európát, mert mire elérnek ide, többnyire lehiggadnak. A tavaly a nyugat-Európai partokhoz még 3-as erősségű ciklonként érkező Ophelia is hamar veszített az erejéből, de brutális trópusi viharként így is elvette több ember életét; és az 1-es erősségű Helene is talán „csak” trópusi viharként fogja elérni hétfőn Írországot, azonban ez sem tartogat sok jót a szigetlakóknak. Az izmos hurrikánok hirtelen kifulladásának a tudományos magyarázata az, hogy
a trópusi ciklonok keletkezéséhez és fenntartásához két tényező szükséges: meleg és nagy páratartalmú levegő, valamint meleg (és lehetőleg nagy) vízfelület.
A levegő ugye a magasabb nyomású területek felől áramlik az alacsonyabb nyomású területek felé, amíg be nem áll az egyensúlyhelyzet. Azonban a Föld forgása következtében fellépő Coriolis-erő miatt az áramlás nem egyenes vonalban, hanem spirálisan történik. A felszálló levegő egy része kicsapódik, majd beindul a felhőképződés, amennyiben pedig levegőutánpótlás érkezik, a rendszer belső energiája egyre csak nő, egy idő után pedig az egész „önfenntartóvá”, egyfajta óriási függőleges hőmotorrá válik, amely megkezdi önálló életét. És miközben a felhő forgása felgyorsul, a légnyomás a középpontjában az egyre intenzívebb feláramlás miatt csökkenni kezd – ezért a hurrikánok esetében nemcsak a szélsebesség, hanem a légnyomás is árulkodó faktor, ugyanis minél kisebb, annál pusztítóbb a ciklon.
Ha hurrikán, akkor Közép-Amerika
A Coriolis-erő a sarkokon a legerősebb, az Egyenlítő közelében pedig gyakorlatilag megszűnik, így ebben a térségben nem fordulhat elő cikloniáris mozgás. Ezért a trópusi ciklonok a 10. és 20. szélességi fokok között a legjellemzőbbek, főként óceánközelben. Mivel a trópusi ciklonokat a Karib-tenger környékén hívják hurrikánnak (a Csendes-óceán térségében tájfunnak), ezért nem meglepő, hogy a listán szereplő hurrikánok nagyjából ugyanazon régiót, az Egyesült Államok déli és keleti partjait, a Mexikói-öbölt, valamint a Karib-térséget sújtották.
Na most, ahogyan a többnyire a forró égövön, hatalmas víztömegek mellett keletkező nagy energiájú ciklonok elérik a hűvösebb európai szárazföldeket, veszítenek energiájukból, idővel pedig elenyésznek.
Többek között ezért nem igazán sújtotta még Ophelián kívül más hurrikán komolyabban Európát, de a klímaváltozás, valamint a tengereket és óceánokat is sújtó hőhullámok rendesen bekavarhatnak.
A tengeri hőhullámok száma 1982 és 2016 között nagyjából a duplájára növekedett, és egyre általánosabbá és intenzívebbé fognak válni a bolygó melegedésével. Mivel az óceánok lassabban nyelik el és adják le a hőt, mint a levegő, a legtöbb tengeri hőhullám legalább néhány napig, de bizonyos esetekben akár hetekig is tart.
Az óceánokban és tengerekben tapasztalható hosszan tartó extrém forróság károsíthatja a hínárerdőket és a korallzátonyokat, kárt okozhat a halakban és már tengeri élőlényekben,
emellett pedig egyre több energiával tudja ellátni az ide tévedő hurrikánokat, amelyek így tovább maradnak életben, és beljebb is merészkedhetnek a kontinensen.
Ne feledjük: idén így is abszurd egy évünk volt meteorológiai szempontból, amelynek az egyik legdurvább epizódja kétségtelenül az volt, amikor olvadni kezdett bolygónk szinte elpusztíthatatlannak vélt jégtakarója – a tudósok azt hitték, ez a jégtakaró fogja utolsóként elhagyni a bolygót az éghajlatváltozás elleni kolosszális küzdelemben. Hát nem így lett. Reméljük, így az év vége felé közeledve nem jutalmaz meg minket az anyatermészet néhány hurrikánnal, és főképp nem lesznek visszajáró vendégek a kontinensre. Bár ha így is lenne, akkor sem hibáztathatnánk őt, csakis magunkat.
Ez is érdekelhet: