A boros újságírásban többek között az a legjobb, hogy kevés a szakmabéli, így aztán sok az ismerős, és ha ivás helyett dolgozni ülünk össze, akkor is minimum szalonspicc a vége. Határozottan a munka kategóriába számított például, amikor elterveztük, hogy a leghíresebb magyar és a legismertebb osztrák borvidék tíz euró alatti fehérborait összemérjük. Eredetileg csak pár palackot teszteltünk volna, de a munka kategórián belül ki kellett raknunk a „kemény” jelzőt, amikor a lista hirtelen 38 tételesre dagadt.

Tokaj & Wachau reprezent

A kategória kiválasztása egyszerű volt: csak mérsékelten akartunk sznobkodni, a hétköznapi fogyasztó hasznára (is) teszteltünk. Megfizethető, de jól iható borokat kerestünk, és a készítőknek is visszajelzést akartunk adni. Hogy részrehajlás ne legyen, vakon kóstoltunk. Nem bekötött szemmel, hanem becsomagolt palackokkal, egy előre meghatározott, de csak egy ember által ismert sorrend alapján. Az éppen nyíló Mikszáth téri Lumen 2 még kaotikus körülményei között nagy borászatok csattantak.

Ma már legfeljebb más borvidékek jeles képviselői ágálnak az ellen, hogy elfogadják: a nemzetközi borpiacra Magyarországnak Tokaj-Hegyalját kell kitolnia. Adottságai és az ott dolgozók miatt leginkább ez a vidék predesztinált a sikerre, és ezt az elmúlt években több tétellel is bizonyította. Wachau fekvése, mikroklímája, fehérborainak arcai, elmúlt 20–25 éve nagyon hasonlóak a magyar (wannabe) sikervidékéhez. Marketingje talán jobb – és ezt hol szitokként, hol jó példaként, de mindenképpen gyakran halljuk –, de a világörökségi listán is mindketten szerepelnek.

Hogy tényleg mindenki jól járjon, a wachaui borokat a Domäne Wachau biztosította, a tokaji borlapot pedig Bukovics Martin és Jenei Balázs válogatták. A srácok tapasztalatból tudják, mit érdemes inni – hű de jó, ha ilyen barátai vannak az embernek! –, úgyhogy a listára került a Disznókő, az Oremus, a Royal Tokaji, a Tokaj Kereskedőház, a Dereszla, a Hétszőlő, a Béres és a Szent Tamás Pincészet, a Patrícius, a kisebb pincészetek közül pedig a Tokaj Nobilis, a Dobogó, a Karádi-Berger, és az új versenytárs, a Fanni Kertje. Utóbbiak átlagára 1900 forint körül, míg az osztrák boroké 2300 körül alakult. Ha csak apró lenne a zsebünkben, de kifordítanánk és összekaparnánk a pince padlójáról, a legolcsóbb magyar borhoz 800 forintot, a legolcsóbb osztrákhoz 5,9 eurót kellett összenyalnunk.

Igyunk már!

Vakkóstolás, titkolózás ide vagy oda, azonnal és könnyen meg lehetett állapítani, hogy magyar vagy osztrák borral van dolgunk. A jellegzetes minerális, vagyis ásványos jegyek szerencsére nem hazudtak – a jó öreg terroir-t nem nyomta el borászati hókuszpókusz. Egy idő után az is világos lett, hogy az osztrák borok egy magabiztos, stabil minőséget hoznak, Tokajnak viszont nincs egységes stílusa, keresi a hangját. Jó esetben legalábbis keresné. Szédítő kuszaság.

Hogy ne vesszenek az infók a részegség homályába, minden résztvevő feljegyzéseket készített minden egyes borról. Azonkívül, hogy gyorsan láthatóvá vált, hogyan változik az írásképem és készségem pár óra folyamatos ivászat közben, az is kiderült, mennyit számít az ár egy bornál. Előbbi tanulsága, hogy a kármentőbe köpködés ellenére a szavak száma csökken, a betűk mérete nő, a kritikus hangnem pedig egyre inkább elúszik. Utóbbié, hogy egy 800 forintos simán leverhet egy kétszer olyan drágát: a Tokaj Kereskedőház 2011-es Friss furmintja vitte a pálmát. Százas skálán pontoztunk, ahogy a profik, és ez a bor erősítette a nyolcvanas sávot.

Néhány fiatal borszerető mellett barátságot kötöttem a Tokaj Kereskedőház 2011-es Grand Selection barrique furmintjával is. Nemcsak azért, mert csupán 1100 forint, hanem mert lenyúltam a maradékot, és otthon még másnap is ugyanazt a kellemes, nem tolakodó fásságot hozta, amit az előző, az első nyári meleg estén. Sajttal, olívabogyóval, magos kenyérrel toltam a kései reggelihez – jól élek.

And the award goes to...

Radosevics Radovan megint megmutatta. A Radovin két palack Pelle Pince Tokaji Párossal nevezett be a versenybe, és utólag bebizonyosodott: tudta, mit csinál. A Pelle 84 ponttal egyértelműen az este egyik sztárja lett: a nagyrészt hárslevelű, kisebb részben furmint bor harmonikus, és még mindig csak 2000 forint körül mozog. Sorrendben ráadásul ez volt az első finom tokaji tétel, úgyhogy igazi reménysugárként tűzött az ízlelőbimbóktól az agyakig. Egyensúlyos, citrusos, virágos, krémes, illata határozott, elegáns, tiszta. Ezt 85 ponttal már csak az Oremus 2011-es Mandolás furmintja, a Szent Tamás Pincészet 2011-es Mád furmintja, és a Dobogó pincészet furmintja verte, értük azonban már 2500–3000 forintot is kicsengetsz.

38 palackból 13 volt ausztriai. A legjobb 25-ben mindegyik osztrák bor szerepelt. A top tíz fele volt külföldi. Szomorú vagy sem, az azonban egyértelmű, hogy az osztrákok megint levertek minket. Egyszerűen magabiztosak, és erre meg is van az okuk. Szinte mindegyik boruk egyensúlyban van, egyikből sem lóg ki kellemetlen savasság, fásság, fanyarság, vagy akármi nem odavaló, alkoholtartalmuk pedig nem éri el a 12 százalékot. Valamiféle egységesség is jellemző rájuk, miközben Tokajnak fogalma sincs, milyen legyen az alapbora.

A könnyedebb kategóriában a 2012-es Steinfeder Terrassen vezetett 84 ponttal, 6,20 euróért, ha viszont már elmélkednénk is arról, mit érzünk a szánkban, a zöldvelteliniből készült 2011-es Federspiel Dürnsteint, vagy a 2011-es Federspiel Terassent vegyük 9,20 illetve 7,60 euróért. Ha pedig csúcskategóriával rúgnánk ki a hámból, a DW Smaragd Klassik zöldveltelinijével tegyük, 8,90 euróért.

A Mikszáth téri első nyári este tanulságai tehát: van jó bor tíz euró alatt, de Ausztriában a tutiért mégis kicsit többet kell adni. (Az átlagkeresetekhez viszonyítva valójában kevesebbet, ráadásul Ausztriában több jó bor van ebben a kategóriában.) Kiderült az is, Ausztria előttünk jár két lépéssel – a bor útján is. Ausztria ráadásul egyenesen, tudatosan jár. Ehhez képest, 38 bor végigkóstolása után a magyar fiatal már négykézláb sem jár.

(A fényképeket Petrány Máté készítette. A kóstolón szereplő összes bor listáját és azok összesített pontszámait Bukovics Martin állította össze.)