Pompa, fényűzés, csillogás – és rengeteg szex. Nagyjából így írható le egy francia királyi udvar a Lajosok idején, ahol az uralkodó ágyasai uralkodtak.
A szex hatalom, ez nem is kérdés, s talán sehol máshol nem érvényesült ez jobban a történelem folyamán, mint Franciaország uralkodói körében. A Napkirály hedonizmusát még az általános iskolákban se nagyon rejtették véka alá (bár a mesék akkoriban még inkább aranyról, brokátról és iszonyatos pénzszórásról szóltak), de azért senki ne gondolja, hogy más francia királyok lemaradtak volna az élvezetek dolgában.
A tökéletes királygyilkosság
Az, hogy a királynak szeretői vannak, nem volt kérdés. Sőt, gyakran maga a királynő szerezte a metreszeket az urának, hogy hagyja már őt békén a házastársi kötelességekkel – I. Ferenc például így kapta nejétől Anne de Pisseleu kisasszonyt. Ferencünk nem feltétlen rakná ki az ablakba manapság, amit akkoriban megengedett magának: nem elégedett meg udvari ágyasaival (nem, ez esetben nem pálinkáról van ám szó), de gyakran (mondjuk ki, túl gyakran) indult portyákra a kisebb falvakban, városokban is. Emiatt lett öngyilkos egyik szeretője is, a királyba reménytelenül szerelmes Francoise de Toix. Na, de Ferenc se végezte szebben metreszénél: utolsó vidéki ágyasának férje iszonyú féltékenységében vérbajjal fertőzte meg magát egy prostituáltnál, hogy azt asszonyán keresztül átadja a királynak. Így is lett: Ferenc belehalt a kicsapongásba.
XIV. Lajos ágyasairól számtalan könyvet írtak és filmet forgattak, azonban Montespan márkiné éppúgy bukésra volt ítélve, mint a gyönyörű és ártatlan szépségű Louise de La Valliere, aki szégyenében, hogy a király mással is hancúrozik, örökre kolostorba vonult.
XV. Lajos egy évtizeden át boldog és mintaszerű házasságban élt hét évvel idősebb feleségével, ám a szinte folyamatos terhesség nem volt épp ínyére, s amikor asszonyán kiütközött a szülések után a kor, ő is metreszekre váltott. Feleségét ennek ellenére mindvégig tiszteletben tartotta, pedig híresen nagy benyomást gyakoroltak rá az udvari kékharisnyák. Mondják, hogy a király jobbkeze, Fleury kardinális például állambiztonsági okokból megmérgezte Vintimille márkinét.
Pompadour márkinét senkinek se kell bemutatni: az okos, művelt és meglehetősen körmönfont asszony egész Franciaországot a karmaiban tartotta. Az Ermitage-ban, azaz a király szarvaskertjében építtetett nyári palotájában randevúzgattak (meglehetősen profán módon) Lajossal.
No, de hogy ne csak a Lajosokkal legyünk elhalmozva, itt van az utolsó Valois király, II. Henrik is, aki egészen új stílt hozott a francia udvarba, amikor visszatért Lengyelországból és Velencéből. A homoszexuális király női ruhába bújtatott fiatal fiúkat hozatott magával, akik kifestve, illatosan, drága ruhákban keresték a Henrik kegyeit éjjel és nappal. A női kékharisnyák természetesen gyűlölték és megalázónak tartották az ellenkező nemű konkurenciát – a nép pedig mi mást tehetett, gúnyverseket írogatott az uralkodóról.