Az első élmény a fegyverrel annyira természetes volt számára, hogy onnantól fogva nem volt megállás. A lövészet az élete részévé vált.

Tomar nagyon félt, hogy a családja mit fog szólni az új hobbihoz, hiszen az indiai faluban, ahol él, még azt sem nézik jó szemmel, ha egy nő egyedül az utcára megy vagy a házimunkán kívül mással foglalatoskodik.

Azonban, amikor Tomar nagyi elkezdett serlegekkel és érmekkel hazaállítani, a család és a falubeliek ellenszenve csillapodott, és elkezdték elismerni őt.

„Régen az emberek gúnyolódnak rajtam, de én sosem vettem a szívemre. Túlságosan lefoglalt a gyakorlás” – mesélte Tomar, aki mostanra a faluban élő lányoknak próbálja átadni a tudását. Saját elmondása szerint az utolsó lélegzetéig lőni fog.

A Great Big Story videójában részletesen is elmeséli a történetét:

Ki lehetne jobb példa arra, hogy sosem késő megtalálni a szenvedélyünket? A legjobbakat kívánjuk neki!

(via Great Big Story)