A fásítás nem csodaszer az éghajlatváltozásra egy elemzés szerint.
Az Ökológiai Kutatóközpont elemzése szerint a faültetés eredményét számos körülmény befolyásolja, és rosszul megvalósítva ártalmas is lehet.
A légköri szén-dioxidot legtartósabban az erdők kötik meg, de a telepítésük energiát igényel, és az előkészítés szintén szén-dioxidot szabadít föl a talajból. Ha a fáknak öntözésre is szükségük van a megmaradáshoz, még nagyobb lesz az energiaszükséglet, fásítani ezért arra alkalmatlan helyen nem érdemes.
A szén-dioxid megkötése nemcsak a föld feletti növénytömegtől függ, gyepes területek ugyancsak alkalmasak lehetnek erre. Elnyelőképességük viszont az erdőkéhez hasonlóan akkor a legjobb, ha önfenntartásra képesek. Az elemzők szerint ezért
nem egyszerűen a fásítás, hanem az őshonos növényzet helyreállítása a legjobb megoldás.
A Dunántúl nyugati-délnyugati része, és az ország északi-északkeleti területeinek nagy része inkább erdők telepítésére, az Alföld viszont túlnyomórészt gyepek létesítésére alkalmas. Idegenhonos növényfajok telepítését ökológiai szempontok miatt nem javasolják. Körültekintően kell tehát eljárni, figyelembe véve a leendő vegetáció túlélési esélyeit, vízigényét, illeszkedését a természetes ökoszisztémákhoz, és nem mellékesen a társadalmi igényekhez.
(Forrás: Ökológiai Kutatóközpont, MTI)
Ez is érdekelhet:
A Boráros téren van már Mijavaki-minierdő
Egy ilyen forgalmas csomópontban különösen fontos a levegő javítása.
