Az első világháború idején épült, de a másodikban vették hasznát igazán annak a brooklyni létesítménynek, amely annak idején a világ legnagyobb betonépülete volt. Sokan a halálba indultak innen, másoknak, köztük sok magyarnak azonban a szabadságot jelentette.
Az Egyesült Államok számára minden más nemzetnél nagyobb logisztikai kihívást jelentett belépni az első világháborúba, ugyanis az óceánon keresztül kellett eljuttatni a csapatokat és a teljes felszerelésüket az európai harctérre. Az amerikai kongresszus ezért hat óriási hadikikötő építését indította el, és ezek egyike volt a Brooklyn Army Terminal.
A komplexumot Cass Gilbert tervezte, akinek a nevéhez több gyönyörű amerikai épület fűződik,
köztük a neogótikus stílusú Woolworth felhőkarcoló Manhattanben, amely a megépítése idején, 1913-ban a világ legmagasabb épületének számított a 241 méteres magasságával, és ma is a száz legmagasabb amerikai épület közé tartozik.
A brooklyni terminál tervezésekor inkább praktikus szempontok vezérelték az építészt. A két, egyenként 300 méter hosszú, nyolcemeletes raktárépület egyikének közepére vasútvonalat vezettek, az üvegtetős átriumban 4,5 tonnás daruval lehetett kipakolni a rakományt a lépcsőzetesen elhelyezett balkonokra, ahonnan egyenes út vezetett a kikötőhöz.
Későn fogtak hozzá
Gőzerővel kezdődött el az építkezés, összesen hatezer munkás dolgozott az épületeken, ezért külön vasúti járatokat indítottak számukra. A költségek mérsékelt szinten tartása érdekében, és azért, hogy takarékoskodjanak az értékes acéllal, az épületeket betonból építették meg. A Brooklyn Army Terminal ezért annak idején a világ legnagyobb betonépületének számított.
Hiába készült el rekordidő alatt, ha későn fogtak bele az építésébe, ezért szinte feleslegessé vált az egész épület.
A kongresszusi döntést követően csak 1918 májusában indult az építkezés, és mire 1919 szeptemberében a terminál elkészült, véget ért az első világháború. Az óriási épületegyüttes mégsem maradt kihasználatlanul, már a következő évben találtak neki feladatot.
Az amerikai alkoholtilalom idején az elkobzott szeszesitalokat és kábítószert tárolták a raktárakban,
amiket a sorozatos lopások miatt igazi páncélteremmé fejlesztettek. A hadseregnek működött itt egy laboratóriuma is, ahol az alkoholos italok összetételét vizsgálták, a gyógyászati célra használható részét megtartották, a többit pedig a kikötőbe öntötték.
A tilalom lejárta után, 1933-ban a laboratóriumot bezárták, de ekkor sem néptelenedett el teljesen a raktárépület. A harmincas években 125 fős katonai börtönt alakítottak ki benne, elsősorban dezertőr katonák számára. Az igazi bevetésére sem kellett sokat várni, a második világháborúban a Brooklyn Army Terminal az amerikai hadsereg legnagyobb ellátóközpontja volt.
Elvis is innen indult
Minden amerikai katona, aki a frontra indult, itt szállt hajóra. A korabeli hírek szerint 3,5 millió katona és 39 millió tonna felszerelés fordult meg a brooklyni terminálban, aminek saját vasúthálózata, rendőrsége és tűzoltósága is volt, összesen húszezren dolgoztak itt. A jól szervezett munkának köszönhetően alig voltak balesetek.
Welcome Home – ezzel a felirattal várták a frontról visszatérő katonákat.
A háborúból azonban nem mindenki tért vissza élve, és a terminál feladata volt az is, hogy fogadja a fonton elesettek maradványait. A háborúban elesett több mint 400 ezer amerikai katonából mintegy 280 ezret tudtak azonosítani, közülük 140 ezer holtteste ide érkezett.
A második világháború után továbbra is az amerikai haderő ellátóközpontjaként szolgált az épület,
de már kisebb kapacitással, évente 200 ezer katona hajózott ki innen. A legismertebb alighanem Elvis Presley volt, aki több mint ezer bajtársával együtt innen indult németországi szolgálatára 1958-ban, természetesen óriási médiaérdeklődés mellett.
A hatvanas években az amerikai hadsereg több más létesítményével együtt a brooklyni terminált is bezárták, egy ideig az amerikai posta vette hasznát, majd miután New York városa 1981-ben megvásárolta, vállalkozások számára alakítottak ki benne raktárakat. 2018-ban ismét felújították, jelenleg összesen száz cégnek és 3800 dolgozójának ad otthont ez az ipari műemlék.
A szabadság terminálja
A történetében talán csak egy széljegyzet, számunkra annál fontosabb szerepe is volt a terminálnak. 1956-ban a magyarországi forradalom és szabadságharc leverése után mintegy 200 ezer magyar menekült el a hazájából, és sokan az Egyesült Államokban találtak otthonra, amely már akkor is biztonságos menedéket jelentett a vasfüggöny mögül érkezők számára.
Eisenhower elnök ekkor elrendelte, hogy a keleti blokk állampolgárainak fenntartott 6500 vízumot kizárólag magyarok kapják meg,
és ezen kívül további 15 ezer vízumot adott ki a számukra. A menekültek fogadására újra megnyitottak egy második világháborús tábort, a menekülteket szállító első hajó, a Leroy Eltinge pedig 1957. január 1-jén érkezett meg New Yorkba.
1746 utassal indult el a hajó Bremerhavenből, és 1747-tel érkezett meg New Yorkba, a fedélzeten ugyanis újév napján megszületett egy baba, és a szülei a hajó után nevezték el, ami a szabadságba hozta őket. 1957-ig összesen 38 ezer magyart teleptettek át az Egyesült Államokba, és közülük több mint ötezren először a brooklyni terminálban léptek a szabadság földjére.
(Képek: Brooklyn Army Terminal, Getty Images, Wikimedia)
Ez is érdekelhet: