Budapest rendkívül nyitott a nemzetközi konyhára, az pedig csak természetes, hogy a kínálat része a távoli, de hatalmas India gasztronómiája is. Az egyik első pesti indiai étterem az Indigo volt, ami a mai napig köszöni, jól van, a nyáron viszont megnyitott a város első indiai gyorsétterme is, az Indigo Express – találó név a Nyugati Pályaudvar mellett.

A koncepció működik: csak két óra után tudunk leülni egy asztalhoz Ranjeet Singh Dhillonnal, az 1991 óta Magyarországon élő üzletemberrel, a helyi indiai közösség és gasztronómiai élet gurujával, korábban egyszerűen nem lett volna szabad hely. Jönnek is az újabb egységek, ha minden jól megy, hamarosan Budán is kipróbálhatjuk majd az indiai gyorsétkezést. De milyen is ez?

Mindenekelőtt változatlan minőséget hoznak a konyhában „indiai fogások villámgyorsan tálalva, de szuperlassan elkészítve” jelszóval.

Tehát komolyabb energiát tesznek az előkészítő munkába, majd az Express nyitásakor már csak készre kell sütnie az étkeket a szakácsoknak. Az alapanyagok java része magyar, de a kulcsfontosságú fűszerek, liszt és egyéb hozzávalók Indiából érkeznek.

Bár az étlapon feltűnhet a mozzarella, lényegében az az egyetlen nem indiai összetevő; a konyhában indiai szakácsok dolgoznak, míg a konyhai koncepciót a világot harminc éve járó Mahesh Ishwar dolgozta ki. Az elismert séf rendszeresen tölt időt Budapesten, fejleszt, új receptekkel kísérletezik, finomhangolja azokat.

Ilyen újdonság a mától kapható naanza, a naan kenyér és a pizza szerelemgyermeke, ami könnyen új kedvenc lehet a városban.

A naanza igazából echte indiai étel, ellenben pizzasütő kemencébe teszik be a tésztát, így van egy könnyed olaszos fílingje. A szélei ropogósak, ízesek, a friss kenyérfélék rajongói nem vallják be, de azt szeretik a legjobban, belül viszont a vékony tészta átadja a főszerepet a feltétnek.

Négyféle naanza készül:

• vajas csirkés
• vajas, marinált paneer sajtos
• csirke tikka masala
• indigo special (többek közt zöld és piros szószban pácolt paneer sajttal, napon szárított paradicsommal, korianderlevéllel és friss tejszínnel)

Amit tudnod kell: az első kettő nem csíp, a másik kettő igen. Ízlés dolga, kis társaságunkban akadt, aki megkönnyezett pár falat indigo specialt, míg nekem inkább jólesően csípős volt mindkét erős variáns.

Kóstoltunk mellé onion bhajiát (sült hagyma menta chutney-val), csirke masalával töltött batyut (mentával és tamarind chutney-val), illetve egy csicseriborsó masalát. Bőven jól lehetett lakni ezzel. Nagyon egyéni, ki, mikor, mennyit tud enni, szerintünk már egy naanza is elég lehet önmagában, csak hülyeség kihagyni egy csomó különlegességet, amit nem eszel mindennap.

Autentikus ízek, gondos előkészítés

Különleges volt a mango jamun desszert, a mangópudingban pisztáciával és sült tésztagolyókkal. Bár a pisztáciás tiramisu kísértése igen erőteljes volt, nem bántuk meg, hogy maradtunk Indiánál.

Nem véletlen, hogy a Budapesten élő indiaiak, a turisták, és a nyitottabb helyi közönség körében is népszerű az Indigo Express, nyilván megalapozott, ha több új helyszín nyitását is tervezik. A mostani viszont – a két Indigo étteremmel együtt – afféle közösségi hub is, rendezvényekkel, és ha minden igaz hamarosan apró meglepetéssel, amit étkezés után hazavihetnek a vendégek, és ami a gasztronómián túl is bővíti a távoli országgal kapcsolatos tudásunkat.

Azért az előkészítésre, arra, hogy mit jelen a „gyorsan tálalva, de szuperlassan elkészítve” térjünk még ki kicsit! A naanza tésztája például 48 vagy akár 72 órás fermentálással készül, az indiai feltéttel aztán már egy perc alatt megsütik. A szószok közt is van, ami 12 óra alatt nyeri el a végső állapotát.

„Manapság a liszt és a szénhidrát démonizálva van – magyarázta Mahesh Ishwar. – A mi eljárásainkkal (fermentáció, hosszú áztatás) jóval egészségtudatosabb lesz egy-egy megterhelőnek hangzó étel is. De odafigyelünk a makrókra is. Vegyük például a csirkés thalit: krumpli, rizs, lepény, saláták, csirke. Egy adag körülbelül 650 kalória, 35 gramm fehérjével, 90 gramm szénhidráttal, 15 gramm hasznos zsiradékkal, legalább 7 gramm élelmi rosttal. Ez egy ideális étkezésnek felel meg.”

Vevő is a közönség az indiaira, a naanzának minden esélye megvan közönségkedvenccé válnia, ahogy a masalát vagy a dosát (vékony, dél-indiai sós palacsinta) sem kell bemutatni a törzsvevőknek, a belőlük készült rollokat magától értetődően kérik ki a vendégek.

A minőséget gyorsasággal kombináló étkezés elég jól működik; az Indigo Express nem titkolt célja elérni a „londoni állapotot”, mármint azt, hogy Londonban nagy átlagban hetente egyszer mindenki eszik indiai ételt. Budai egységekkel és egy szélesebb kínálattal erre van is esély Budapesten, ha egyelőre nem is mindenki, de a rajongók számára biztosan.

(Fotók: Molnár Dani / Socially)

Ez is érdekelhet: