Szegény áldozat.
Ha hinnéd, ha nem, több millió Insta-követője, dollármilliói, csúcsmodell státusza dacára Emily Ratajkowski egy áldozat. Legutóbbi, az ausztráliai Harper’s Bazaarnak adott nyilatkozatában arra panaszkodott, hogy azért nem kap szerepeket, mert „a mellei túl nagyok”.
„Ez egy nőellenes dolog, emberek azért nem akarnak velem dolgozni, mert a melleim túl nagyok.”
Ratajkowski szerint ez a nemi diszkrimináció egy formája. A modell az elmúlt években gőzerővel hangoztat feminista nézeteket, kedvenc frázisa szerint a nőknek szabadon kellene kinyilvánítaniuk szexualitásukat, és nem kellene rosszul érezniük magukat amiatt, hogy szexik. Egyetértünk!
„A társadalmunk azt mondja nekünk, hogy nem lehetünk szexik, magabiztosak és nem lehet véleményünk a politikáról, mert ez túl sok hatalmat adna nekünk.”
Nem tudjuk, melyik társadalomban él, mert tudtunkkal Amerikában elég sok nő mer szexi, és magabiztos lenni, a politikai véleménynyilvánítás pedig szavazás formájában is törvényileg garantált minden nő számára idestova lassan száz éve, 1920 augusztusa óta.
A hiba tehát a társadalomban van, a hollywoodi producerek (akikről nem derült ki, hogy nők vagy férfiak) pedig szexisták, és nem szeretik a szexi nőket. Hát igen, Hollywood mindig híres volt arról, hogy a filmek ronda színészekkel vannak tele, és alig látni bennük szép embereket. Ott a szép nőknek esélyük sincs, nagymellű színésznő meg nem is tudom, mikor került bele utoljára amerikai filmbe.
Amiről nem esett szó, az esetleg a színészi tehetség hiánya, vagy nem túl erős jelenléte Ratajkowskiban, elvégre sem a Holtodiglan-ban, sem a Netflixen debütált Easy-ben sem jutott eszünkbe az, hogy az új Meryl Streepet, vagy az új – szintén modellként indult – Cameron Diazt látjuk. Az Imdb szerint négy olyan filmje van, ami az utómunka fázisban tart, tehát kap szerepeket, de másokat, például a „társadalmat” sokkal trendibb hibáztatni.
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
