Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Sorozatunkban olyan sikeres, induló hazai kisvállalkozásokat mutatunk be, amelyek tulajdonosai friss, eredeti üzleti koncepcióval rendelkeznek, és szolgáltatásaikban/termékeikben különleges hozzáadott értéket képviselnek. Azt reméljük, hogy ezzel is segítünk azoknak, akik maguk is saját vállalkozás elindításán törik a fejüket.

Barna Sándor (59), a Symbol alapító atyja mindig mindent kicsiben kezdett, és nagyban folytatta, ám még soha semmibe sem bukott bele. Régi vágású üzletemberként a hagyományra és a családra esküszik. Nem készít üzleti terveket, helyettük inkább a megérzéseire és a józan eszére hallgat. Munkáját családja támogatja harminc éve: valamennyi üzletét szoros családi közreműködéssel építette fel. Előbb felesége, később gyermekei vették ki részüket a kemény munkából. A lánya jelenleg a Symbol Gasztronómiai, Szórakoztató és Kulturális Központ marketingese (és névadója), a fia pedig az operatív vezetője.

Barna Sándor 24 évesen kezdte vállalkozói karrierjét, amikor a saját maga által tervezett és gyártott női táskákkal járta a piacot Siófok főterén. „Ekkor találtam rá a kereskedés szagára” – mondja. Eredetileg bőrdíszművesnek tanult a fővárosban, de a családi szódásüzemben kezdett el dolgozni Szécsényben. Mivel nem jött ki anyagilag, a konyhában retikülöket kezdett készíteni. Ő maga döbbent meg a legjobban, amikor a szódásüzem üvegablakába kitett táskákból naponta egyet sikerült eladni. „Akkoriban az átlagfizetés 3 ezer forint volt. Mi százharminc forintért adtunk el egy retikült 1978-ban” – mondja.

Egy cigány ember tippjének köszönhetően – „Sanyikám, menjen Siófokra, ott még nagyobb sikere lenne a pulóverpiacon a retikülökkel!” – vágott bele a nagybani piacozásba. Első bevételeiből vett egy profi varrógépet és egy Trabantot, majd elkezdte járni az országot. Akkora volt a kereslet a szép és egyedi női táskák iránt, hogy alig bírták készletekkel, így főként télen állították elő a nyári kínálatot. A dolog annyira bejött neki, hogy 1983-ban felesége számára megnyitotta első divatáruüzletét Siófokon. Ő volt az ötödik butikos a városban, aki kiváltotta az ipart. Olyannyira megtetszett neki a Balaton part, hogy családjával nyáron le is telepedett Siófokon.

A család szépen éldegélt volna tovább a divatáruüzletből, amikor Sándor egy újabb szerencsés tippnek köszönhetően váltott. Éppen bővítették az üzletüket, amikor a szemközti grillsütős megjegyezte: nem a butikban van a jövő, hanem a zenés helyekben. Ekkor már a rendszerváltás környékén járunk, Siófok már nem a keletnémet turisták paradicsoma, de még nem is a hazai fiatalok kedvenc szórakozóhelye. Ebbe az átmeneti helyzetbe robbant be Sándor új vállalkozása, a legendás Flört Diszkó, amely 1989-ben nyitotta meg kapuit. A mindössze 180 négyzetméteres Flört rakétasebességgel vált Siófok legnépszerűbb diszkójává. „Fogalmam sincs, hogy ennek mi volt az oka. Talán jó időben, jó helyen nyitottuk meg a helyet” – mondja.

Olyannyira, hogy egy évvel később már egy újabb szórakozóhelyet nyitott. „Nem volt megállás, a vendéglátózás nagyon elkapott minket” – mondja. Ez volt a Palace Diszkó, amely nem Siófok, hanem az egész ország legnépszerűbb szórakozóhelye lett – legalábbis a fiatalok körében. 1993-ban megnyitotta a Flört „nagytestvérét”, majd egy évvel később egy pizzériát a Palace épületében. Később a Flörtöt eladta egy osztrák üzletembernek, csak a Palace-t vitte tovább. Ma már utóbbi is egy gasztronómiai és szórakoztatókomplexum: egy helyen megtalálható a pizzéria, a kávézó, a fagyizó, a középkori étterem és a karaoke bár. Arra a kérdésre, hogy találkozott-e a balatoni éjszakában védelmi pénzekkel, „erős emberekkel”, Sándor csak annyit felelt: ő soha, és nem is hallott ilyesmiről. „Szerintem, aki legálisan, tisztán működtet egy helyet, annak nem kell tartania ilyesmitől” – mondja.

A Symbolba 2000-ben vágott bele a család. Sándor régen dédelgetett álma volt, hogy egy hangulatos óbudai kisvendéglőt nyit, ám a Symbol jóval nagyobb léptékűre sikerült. „Olyan helyet akartam, ahová odaszoknak az emberek, és kialakul egy finom, értő törzsközönség” – mondja. Ehhez képest a Symbol ma már olyan összetett vendéglátóhely, ahol különböző szolgáltatások találhatóak egyetlen csodálatos épületben. A mindent egybeölelő hatalmas kerthelyiség, a Puskás söröző, a mediterrán étterem, a kávézó, a kétszázhúsz éves pinceborozó, tót, sváb, zsidó ételkülönlegességekkel – a koncert- és színházteremmel, és a harmadik emeleti galériával együtt gyorsan népszerűvé váltak a minőségi élményekre vágyók körében.

A helynek otthont adó műemlék épületet 2000-ben vásárolták meg. Az engedélyek beszerzése négy évig tartott, végül a Symbol 2007 decemberében nyitott meg, főként banki finanszírozásból. A hely belső berendezését Sándor egyik régi munkatársa, Kövesi Szabolcs álmodta meg, aki a finom részletekre helyezte a hangsúlyt. Itt még a kilincs is műalkotás, azok óriási ezüstvillát formáznak, a hajóventillátor szíjjal működik, és a középső kertrész pedig az egyik leghangulatosabb Budapesten. Sándor szerint a Symbol sikerének titka az, hogy „a hely szinte felemeli az embereket, itt tényleg jól érzik magukat a vendégek”. E mellett a Symbol nem drágább, mint más éttermek, ahol viszont nem kapnak hasonló élményeket a vendégek.

Sándor természetesen kiemeli: kulcsembereivel hosszú évek óta együtt dolgozik, e mellett a lelkes fiatalokban hisz. Bár pályafutása során sokan vádolták kézi vezérléssel és kisipari módszerekkel, ő szereti rajta tartani a szemét a legapróbb részleteken is. „Nyilván eljön az is, amikor családon kívüli szakembereket vonunk be a szűkebb vezetésbe, ám ez egyelőre még nem aktuális” – mondja. Sándor közvetlen munkatársai tízen lehetnek, csak a Symbol száz főt foglalkoztat. A válságról szólva elmondja: mint minden nem szezonális vendéglátóhelyet, a Symbolt is érintette a gazdasági recesszió, ám ők képesek voltak a válság alatt is lassan növekedni – köszönhetően az igényes, fizetőképes rétegnek, akik megszerették a helyet.

Sándor tervei között szerepel Siófok turisztikai újrapozícionálása. „Mivel megváltoztak a szórakozási szokások, és a külföldi fiatalok szinte eltűntek a Balaton partról, a hazai turizmust szeretnénk vállalkozótársaimmal és az önkormányzattal közösen felélénkíteni” - mondja. Ezt célozza a tavaly indult „Siófok Nights” elnevezésű projektjük, amely elsősorban a fiatalok számára kínál egész nyaras fesztiválhangulatot. A szórakozni vágyó fiatalok egyetlen karszalaggal több helyre beléphetnek, és így jelentős kedvezményeket kaphatnak a programban résztvevő vendéglátóhelyektől. Bár Sándor hozzáteszi: helyzetüket mostanában nem könnyíti meg, hogy a majdnem 15 éve működő siófoki Coke Clubot, idén áprilisban az önkormányzat egy lakó panaszára gyakorlatilag ellehetetlenítette. „Félő, hogy így nem lesz Siófokból a hazai fiatalokat vonzó város”.

Profil

Barna Sándor Szécsényben született 1954-ben. Tizennégy éves korától Pestre került bőrdíszműves tanulónak, majd a Kézműipari Vállalatnál dolgozott hat évig, ott tette le a mestervizsgát. Sándor harmincöt éve él boldog házasságban. Feleségével három gyermekük van. Kati lányuk a Symbol marketingese, Gyuri fiuk a Symbol operatív igazgatója, a legkisebbik Eszter pedig jelenleg pszichológiát tanul Londonban. Sándor hobbija a Töreki birtoka, ahol egy művésztelepet hozott létre barátaival együtt. A telepen állattartás is folyik, Sándor leginkább az nyugtatja meg, ha jó gazda módjára reggelente végig mehet a birtokán. A vállalkozó elhivatott patrónusa és mecénása a kortárs művészeknek, számos művészbarátja van. Szerinte a Symbol – szimbolikus – üzenete az, hogy ha neki, mint egyszerű, vidéki bőrdíszművesnek sikerült megvalósítania az álmát, akkor ez bárki másnak is sikerülhet.

(Fotó: Bernáth Zsolt)

Még több inspiráló történet a Globeplayer sorozatunkban!

 

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.