Számtalan házat, lakást, villát és nyaralót mutattunk már a Playeren, de az egyik legszebb, legizgalmasabb és legnézetteb mind közül egy pécsi villa volt. Ez pedig a két tervezőnek, Ásztai Bálintnak és Kovács Csabának, valamint annak a Kaposi Tamásnak volt köszönhető, aki pazar videót és fotókat készített a magyar álomrezidenciáról. El is beszélgettünk Tamással az izgalmas melójáról.

Mikor és hogyan keveredtél bele az épületfotózás világába?

A mai napig weboldalak készítésével és grafikával is foglalkozom a fotózás mellett, és az egyik korábbi ügyfelem bízott meg első alkalommal egy épület külső és belső befotózásával, a cégvezető úgy gondolta, megbirkózom a feladattal. Ez úgy hét éve lehetett. Nekem annyira megtetszett, hogy elkezdtem hozzá beszerezni a professzionális fotós és videós eszközöket, azóta pedig ez lett az egyik fő profilom.

Miben más ez mint a többi fotózási terület? Milyen eszközök kellenek az épületek fotózásához és videózásához?

Mint minden professzionális szakma esetében, a fotózásnál is megvannak a megfelelő eszközök. Ráadásul itt szinte témakörönként más és más felszerelés kell, tehát például

egy épületfotós nem tud egy vadon élő állatokat fényképező fotós felszerelésével dolgozni.

Én igyekeztem úgy összeállítani a felszerelésemet, hogy az könnyű és viszonylag kompakt legyen, mivel sok esetben fotós és videós anyag is készül egyszerre, ezért sok mindent kell magammal vinni. Régebben két kamerával mentem és sokkal több egyéb felszereléssel, aztán lassan kikristályosodott, hogy mire van leginkább szükség.

Jelenleg egy Canon vázam van, amihez viszek két-három objektívet, de majdnem minden esetben az ultraszéles látószögű Sigma 12-24mm-es objektívemet használom. Mindenképpen kell egy jó állvány is, mert ugyan a külső, nappali képeket általában kézből fotózom, minden máshoz állványt használok.

Természetesen drónt is igénybe veszek, mert így olyan külső fotókat és videókat tudok készíteni, ami teljesen új nézőpontba helyezi az adott épületet. Ebből is egy kompakt megoldás mellett döntöttem, jelenleg a DJI Mavic 2 Prót használom.

Ezen kívül kell egy kézi stabilizátor (gimbal), hogy a kamerafelvételek a videókon ugyan olyan szép és egyenletes mozgásúak legyenek, mint a drónfelvételeken.
Végül pedig minden eszközhöz kell sok-sok akksi és töltő, ami azért fontos, mert van hogy három–négy napig pörögnek az eszközeim, reggeltől estig.

Általában kik a megbízóid?

Elsősorban építészek, valamint olyanok, akik az épületek kivitelezésén dolgoznak: nyílászárógyártók, homlokzati burkolatokkal foglalkozó vállalkozók, generálkivitelezők és magyar építészeti magazinok. Van olyan is, hogy egy adott házzal megbíz az építész, de aztán kérnek az elkészült anyagokból más, az épületen dolgozó cégnek is; végül pedig megjelenik mondjuk a Szép Házak magazinban. A legjelentősebb hazai építészeti lapokban már többször is publikáltam, amit nagyon fontosnak tartok. Talán ebben a szakmában itthon nem is lehet nagyobb elismerést elérni, mint a magazin-megjelenés.

Ingatlanosoknak is szoktam dolgozni, de ez azért jóval ritkább. Ők legtöbbször a telefonjukkal körbefotózzák az ingatlant, mivel – érthető módon – minél kisebb anyagi befektetéssel szeretnének megválni az adott ingatlantól.

Olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akikkel könnyen és hatékonyan tudok együttműködni. Akikkel nyögvenyelős a közös munka, azokkal hamar megszakítom a kapcsolatot.

Mit tartasz a legfontosabbnak egy épület fotózásakor?

Én mindig azt próbálom meg elérni az épületekről készült képeimmel és videóimmal, hogy visszaadjam az adott épület teljes egészét – összekapcsolva a külsőt és a belsőt. Minden épületnek van egy saját atmoszférája, amit azért már sokkal nehezebb jól megfogni, ehhez valószínűleg érzék kell, ami csak idővel alakul ki.

Visszanézve és összehasonlítva az első fotóimat a jelenlegiekkel, nem sok hasonlóságot látok. Ez részben a használt eszközök miatt van, részben pedig egy hatalmas tanulási folyamat eredménye is.

Mostanában az építészeti fotóknak inkább kell hasonlítaniuk egy látványtervre, mint egy sima hagyományos fotóra, vagy mondhatni, a valóságra.

Itt pedig az alkalmazott technikán és hozzáértésen kívül két dolog van, ami nagyon fontos:

Az első a pakolás. Rengeteget pakolok minden alkalommal, a konkrét fotózás csak a munkám néhány százalékát teszi ki. Bútorokat tologatok, apróbb tárgyakat tüntetek el, a kertben rendezkedek, majd a végén pakolok vissza mindent az eredeti helyére.

A második és talán legfontosabb része a fotózásnak a megfelelő utómunka. Egy egész napos fotózás után van, hogy három-négy napig is dolgozom az anyagokon. Az építészeti fotókon rengeteg az utómunka. De persze ma szinte minden fotóról el lehet ugyan ezt mondani.

Szerinted ez művészet?

Nem, dehogy. Szerintem ez semmiképpen sem művészet. Ez egyszerűen egy alkalmazott fotográfia.

Ez egy ugyanolyan szakma, mint például az asztalos. Persze lehet bele művészetet csempészni, de ez bármi másról is elmondható.

Alapvetően egy épületről készült fotó semmiképpen nem nevezhető művészeti alkotásnak a számomra.

Egész évben tudsz dolgozni vagy csak jó időben?

Egész évben dolgozom, de természetesen a legjobb nyáron fotózni. Ennek a legfőbb oka, hogy télen a Nap más szögben és rövidebb ideig süt, valamit a növényzet is gyér ilyenkor. A másik oka meg nyilván az, hogy az ember hidegben nem szívesen álldogál kint órákat egy fényképezőgép-állvány mellett.

Most már csak épületeket fotózol vagy mást is?

Pénzért, megbízásos alapon leginkább épületeket fotózok, és néha készítek reklámvideókat is. Hobbiból persze nagyon sok mást is szoktam fotózni és videózni, de például esküvőt soha: nem azért, mert degradál, hanem mert egy kicsit sem érdekel ez a téma.

Min dolgozol most? Mik a terveid a jövőre nézve?

Az épületfotózás és videózás marad, ameddig élvezem és örömömet lelem benne. Ha már nem szívesen csinálom, akkor inkább keresek mást, mert szerintem az nagyon fontos, hogy az ember szeresse, amit csinál, ha utálattal állsz valamihez, az meglátszik a végeredményen is.

A fotózáson kívül most egy saját filmen is dolgozom az egyik barátommal közösen. Ez – a tervek szerint – egy körülbelül egyórás film lesz, aminek én írtam a forgatókönyvét és én is rendezem. Jelenleg az előkészületeknél tartunk, a felvételek tavasz végén és nyár elején indulnak – ismeretlen és kevésbé ismert színészekkel. A filmmel az önmegvalósítás a célom, nem pedig a pénzkeresés vagy a híressé válás.

Tamás munkáit itt tudod megnézni.

(Fotó: tamaskaposi.com)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A Netflix után végre a Playerre is megérkezett Antonia

Agathe olyan szép, hogy írattunk hozzá egy verset az AI-jal

A lány, akivel egy vegán is elmenne steakezni

További cikkeink a témában