A pesti éjszakák veszélyesek. Torrente megmondta, ha nincs benned valami kakaó, kifújsz, mint szél a lyukból. Ha túl sok van benned, mondjuk akkor is.

Egy brit férfi házasságra adta a fejét ezekben a rendkívüli időkben. Hiába, válsághelyzetben biztos kézre, hideg fejre és együttérző szívre van szükség; nincs idő szöszmötölésre.

A haverok úgy határoztak, hogy méltó módon búcsúztatják el cimborájukat az agglegényélettől, és egy szeretetteli, nyugodt és békés oázison engedik kiáradni a fáradt gőzt, így kötöttek ki a budapesti bulinegyedben.

Három napra érkezett a pindúrfalka, a buli azonban hamar túlfőtt, és kifröccsent saját eszmei keretrendszeréből: a vőlegénynek nyoma veszett az egyik megterhelő nap után, mintegy tizenöt óra keresgélés után akadtak rá egy bokorban, állítása szerint földönkívüliek ragadták el. A helyzethez képest egész pontos személyleírást is kapunk az idegenekről, és nem holmi elmemélyi néma hang vagy egy arc nélküli arc volt az agresszor. Aprók voltak, zöldek, szemük fekete, arcuk csupa derű, egy hatalmas repülő csészealj is szóba került. Ha már úgy volt, talán az űrbe is kiugrottak, ha már a két gyökérnek is összejött a Fast and Furiousban.

Nehéz időket élünk. A Fight Club-os idézet többé már nem valid, miszerint nincsen világháborúnk, se válságunk, és a mi háborúnk csupán holmi szellemi biszem-baszom. Lószart. Járvány, háború, szárazság, menekültkrízis, energiaválság, van itt már minden, csak győzzük szusszal.

És mindezek után még meg is nősülsz, mert acélból vannak a golyóid; amikor pedig megszervezik életed egyik utolsó nagy buliját, a kibaszott földönkívüliek is elrabolnak.

Azok a híres pesti éjszakák. Brit hősünktől egy újabb Akkezdet Phiai-idézettel búcsúzunk: „Budapest az éjszaka: / Egy lehordott zsúrnadrág. / Épp hogy egy kissé szakadt. / Épp hogy túl nagy rád.”

(via)

És ezt olvastad már?
Jó hét kell legyen, ami Zoéval indul