Nem is egy vasútállomás, hanem mintha csak egy űrhajó lenne, ami éppen leszállt a vágányok fölé. Valójában ez a világ egyik legdrágább és legtöbbet késett pályaudvara Belgiumban, ami mostanra készült el, és megérte a várakozást.
Bárminek is nézzük, a belgiumi Mons új vasútállomása, a Gare de Mons, végre elkészült. És ha van építész, akitől pontosan ezt várjuk – a lélegzetelállító formákat és a pénzügyi fekete lyukat –, az a spanyol sztárépítész, Santiago Calatrava.
Űrállomás, évtizedes késéssel
Aki ismeri Calatrava munkásságát (gondoljunk csak a valenciai Művészetek Városára vagy a lisszaboni Oriente pályaudvarra), az tudja, hogy a mester nem aprózza el. Az ő védjegye a lebegő, organikus, szinte kizárólag fehérben utazó biomorf építészet. Struktúrái úgy néznek ki, mintha egy másik bolygóról érkeztek volna, és általában van egy közös tulajdonságuk: pofátlanul drágák és sosem készülnek el időben.
A Gare de Mons tökéletesen hozza a kötelezőt. A projektet még 2006-ban (!) ítélték Calatravának, és az eredeti terv az volt, hogy 2015-re, amikor Mons volt Európa Kulturális Fővárosa, büszkén átadják.
Nos, 2015 már elég régen volt.
A projekt költségei pedig az évek során az eredetileg tervezett 37 millió euróról valahol 100 millió euró fölé (egyes becslések szerint sokkal többre) kúsztak. A helyiek joggal háborogtak, a sajtó cikkezett a végtelen pénznyelőről, de Calatrava rendíthetetlenül építette a saját katedrálisát.
Mit kaptak a pénzükért?
A végeredményt látva nehéz nem elismerően csettinteni. Ez a struktúra nem csak egy hely, ahol felszállsz a vonatra, ez egy építészeti remekmű. A Gare de Mons egy úgynevezett hídállomás, ami 100 méter hosszan ível át a vágányok felett, összekötve a város történelmi központját az újabb negyedekkel. Calatrava célja az volt, hogy az egész épület „lebegjen”, és ezt az érzetet a minimális alátámasztással és a rengeteg üveggel el is érte.
A fényárban úszó, monumentális belső tér egyszerűen letaglózó. A tetőszerkezet üvegpanelek és elegáns, fehérre festett acélbordák váltakozásából áll, ahol a fény folyamatosan változik a nap folyamán. Nincsenek szögletes élek, minden íves, finom, mintha az egészet nem is építették, hanem növesztették volna. És bár maga Mons nem egy metropolisz, az állomás méretei egy fővároshoz is méltóak lennének. Belépni ide olyan, mintha egy futurisztikus katedrálisba lépnénk.
Megérte?
Kérdezhetnénk, hogy van-e értelme egy ekkora, ennyire drága és ennyire megkésett projektnek egy viszonylag kis belga városban. A válasz az, hogy abszolút, igen. A modern építészet lényege ugyanis nem csak a funkcionalitás. A Gare de Mons egy szobor, egy látványosság, egy új jelkép, ami önmagában is képes turistákat vonzani. A napi ingázást hétköznapi nyűgből esztétikai élménnyé emeli.
Míg a legtöbb állomás szürke és lehangoló, a Gare de Mons egy optimista jövőkép. Santiago Calatrava ismét bebizonyította, hogy egy zseni, akinek a vízióiért érdemes mélyen a zsebbe nyúlni. Ha Belgiumban jársz, és unod már a csokit meg a középkori házakat, irány Mons – ezt a pályaudvart látnod kell.
Ez is érdekelhet:
Bámulatosan modern a lisszaboni Gare do Oriente
Nemcsak a régi épületeket érdemes megnézni Lisszabonban, hanem a pályaudvart is. Aztán egyél egy pastel de natát!
A jövő buszpályaudvara 1969-ből – Preston Bus Station
Modern volt, aztán bontásra ítélték, végül pedig megmentették. A Preston Bus Station remekül megmutatja, hogy az Egyesült Királyságban milyennek látták a jövőt 1969-ben.
Így születtek az olasz autósztrádák fölött ívelő Autogrill éttermek
Olaszországi utazásaid során biztosan megálltál már ezekben a lenyűgöző autópálya-éttermekben, amit az olasz gazdasági csoda vitt sikerre.
