Modern volt, aztán bontásra ítélték, végül pedig megmentették, mert a Preston Bus Station remekül megmutatja, hogy az Egyesült Királyságban milyennek látták a jövőt.
Sorra dübörögnek a Leyland buszok, az egyik peronon egy miniszoknyás lány cigarettázik, a másikon egy munkáskabátos férfi újsággal és termosszal a kezében várakozik. Föléjük magasodik a Preston Bus Station parkolóházának masszív tömbje, melynek parkolóházába íves utak vezetnek, ahol Hillman Impek, Minik és Ford Cortinák keresték a helyüket. A brutalista buszpályaudvar tökéletes lenyomata annak, hogy a hetvenes évek hajnalán mekkora átalakuláson ment át az Egyesült Királyság.
Két évtizedekkel a második világháború után már túlléptek az újjáépítés korszakán, már nem a romokat takarították, az emberek már autót és színes tévét vettek, a szerencsésebbeknek pedig a repülős nyaralás is összejött. A viktoriánus stílus helyett pedig sok helyen esélyt adtak valami teljesen másnak, valami újnak, valami vasbetonnak. Ezért aztán virágzásnak indult a rideg brutalizmus, melyek teret adtak Goldfinger Ernő épületeinek, a Barbican negyednek és a Preston Bus Stationnek is.
Ahogyan a legtöbb hasonló épületnek, a prestoni buszpályaudvarnak is volt mélypontja. Amikor elmúlt az újdonság varázsa és csak a funkció számított, elkezdett hanyatlásnak indulni a Preston Bus Station, mely a kilencvenes évekre már inkább csak egy szomorú lenyomata volt a múltnak. 2012-ben még az épület bontása is felmerült, de az emberek, az építészek és a művészek is kiálltak mellette, ezért a következő évben műemléki védelmet kapott, aztán teljesen felújították.
Preston lakossága a gyárakba érkező bevándorlók miatt növekedni kezdett, ezért szükség volt egy nagyobb kapacitású buszpályaudvarra, mely egyetlen egységbe foglalja az eddigi szétszórt megállóhelyeket és peronokat, valamint nagy parkolóházában helyet ad rengeteg autónak is. Az 1969 októberében átadott Preston Bus Stationt a Building Design Partnershipnél dolgozó Keith Ingham és Charles Wilson tervezte, körülötte pedig akár nyolcvan darab emeletes busznak is akadt hely.
Homlokzatának jellegzetessége a horizontális tagolás és az ívesen felfelé hajlított beton, utóbbinak oka, hogy a függőleges fal felületkezelését túl költségesnek tartották. A szerkezet síkjából kiugró elemek egyúttal védelmet nyújtanak esőben a buszra várakozóknak, továbbá megfelelő távolságba esnek a parkoló autók sérülékeny lökhárítóitól. A parkolóház falai a felújítás után visszakapták eredeti fehér színüket, a helyeket kékkel festették fel, a le- és feljárókra pedig felújított narancssárga nyilak terelnek.
2019 őszén már megújult formában ünnepelték a Preston Bus Station ötvenedik évfordulóját, melyen veterán buszokkal idézték meg a buszpályaudvar múltját, de több régi fényképet és más emléktárgyakat is összegyűjtöttek az alkalomra. A bontástól megmentett, brutalista stílusú épületet sokan éppen a jellegzetes homlokzata miatt látogatják meg, több építészeti könyvben és filmekben is felbukkant már.
Nyolcvanról a felére csökkent a peronok száma a felújítás után, de az újratervezett jegypénztárakkal és az utastájékoztató rendszerrel, a friss márványburkolatokkal, acélkorlátokkal és az ikonikus irányjelző nyilakkal most is a környék jelentős tömegközlekedési csomópontja. A Lancashire megyei Preston Bus Stationön évente több mint kilencmillió ember fordul meg.
Ez is érdekelhet:
Brutalizmus rózsaszínben – La Muralla Roja
Éles kontrasztban van a környezetével a spanyol tengerpart legkülönlegesebb lakóháza.
Bámulatosan modern a lisszaboni Gare do Oriente
Nemcsak a régi épületeket érdemes megnézni Lisszabonban, hanem a pályaudvart is. Aztán egyél egy pastel de natát!
Majdnem lebontották a Goldfinger Ernő tervezte irgalmatlan tömböt
Irodaháznak épült a hatvanas években, mostanra lakóház lett belőle.
