Ezen a helyen egykoron egy forgalmas szovjet halászkikötő működött, ám mára csupán egy hamisítatlan szellemtanya.
Az Aral-tó Üzbegisztán és Kazahsztán határvidékén található és 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tavaként tartották számon. Azóta viszont brutális mértékben csökkent a vízszintje, maga után hagyva ezt a hátborzongató helyet.
Az egykori hatalmas tó vize akkor kezdett apadni, amikor az őt tápláló folyókat elterelték öntözési célok miatt.
Ma több tucatnyi hajó rohad a forró sivatagi homokban.
A legközelebbi vízpart csaknem 160 kilométerre húzódik innen.
A szovjet öntözési projektek és a klímaváltozás szabályosan kivégezték a tavat.
Az eredeti méretéhez képest a 10 százalékára zsugorodott. Sokak szerint ez az egyik legdurvább példa a környezeti katasztrófák közül.
A halászok egy ideig követték az egyre inkább zsugorodó tavat, ám a sótartalma ezzel párhuzamosan egyre nőtt, ez pedig a halak pusztulásához vezetett.
Így aztán a halászat is megszűnt a környéken.
Ma már csak ehhez hasonló maradványok jelzik, hogy egykoron itt 40 000 embert foglalkoztató halászati ágazat működött.
(via)
