Az Aral-tó Üzbegisztán és Kazahsztán határvidékén található és 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tavaként tartották számon. Azóta viszont brutális mértékben csökkent a vízszintje, maga után hagyva ezt a hátborzongató helyet.

Az egykori hatalmas tó vize akkor kezdett apadni, amikor az őt tápláló folyókat elterelték öntözési célok miatt.

Ma több tucatnyi hajó rohad a forró sivatagi homokban.

A legközelebbi vízpart csaknem 160 kilométerre húzódik innen.

A szovjet öntözési projektek és a klímaváltozás szabályosan kivégezték a tavat.

Az eredeti méretéhez képest a 10 százalékára zsugorodott. Sokak szerint ez az egyik legdurvább példa a környezeti katasztrófák közül.

A halászok egy ideig követték az egyre inkább zsugorodó tavat, ám a sótartalma ezzel párhuzamosan egyre nőtt, ez pedig a halak pusztulásához vezetett.

Így aztán a halászat is megszűnt a környéken.

Ma már csak ehhez hasonló maradványok jelzik, hogy egykoron itt 40 000 embert foglalkoztató halászati ágazat működött.

(via)