Ismerd meg Longyearbyent.

A világ leghidegebb, állandóan lakott települése a híres-hírhedt Ojmjakon:

Azt hiszed, nálunk most hideg van? Ojmjakonban -62 foknál KITÖRT a hőmérő

A világ leghidegebb, folyamatosan lakott szibériai városában új szintet ért el a fagy, amit már nem bírt a hőmérő.

De a legészakibb és legfurcsább elhalálozási szabályú városa egy norvég hely a sarkkörön. A Spitzbergák nevű szigetcsoport körülbelül félúton található Norvégia és az Északi-sarkpont között. Itt található Longyearbyen, a világ legészakibb városa – tőle északabbra már csak kisebb települések (például Ny-Ålesund), illetve kutató- vagy meteorológiai állomások találhatók.

Mivel a település jóval a sarkkörön túl helyezkedik el, október végétől február közepéig „sarkköri sötétség”, míg április közepétől augusztus közepéig „sarkköri világosság” van.

Nevét John Munroe Longyear amerikai üzletemberről kapta (a norvég „byen” szó várost jelent), aki szénbányát alapított itt a kilencszázas évek elején – a város lakosságának fele azóta is bányászatból él.

De manapság már számos tevékenység és lehetőség közül választhatnak a közösség lakói: többek között egy úszócsarnok, egy mászófal, egy nagy sportcsarnok, egy élelmiszerbolt, három pubszerű klub, három hotel, egy kemping, egy templom (a világ legészakibb temploma) egy mozi és egy éjszakai diszkó is a rendelkezésükre áll, nem beszélve a turistákat megcélzó számos ajándékboltról. Itt élnek a világ legészakibb területén még növényevő emlősök: a svalbardi rénszarvasok.

1993-ban megnyílt a Svalbardi Egyetemi Központ (University Centre In Svalbard) is, melyben olyan kurzusokat találunk, mint geofizika, sarkköri biológia, geológia és sarkköri technológia, melyekből még doktori fokozatot is el lehet érni. Évente 300 diákot fogad, azonban egy új kutatóközpont létrehozásával most szándékoznak ezt a számot megnövelni. Az egyetem tanulói általában Nybyenben laknak, ahol nemrég újítottak fel hat bányászszállót.

És akkor a trükk a halállal: ez az a város, ahol tilos meghalni. A holttestek a permafroszt (azaz az állandóan fagyott állapotban levő talaj) miatt nem bomlanak el, ezért a helyi temetőt az 1950-es évek óta nem használják: a holttesteket Norvégia más városaiba szállítják át temetésre. A problémás esetek elkerülése érdekében a súlyos betegeknek és az időseknek is el kell hagyniuk a szigetet.

(Fotók: Maria Sahai, Forrás: Wikipédia)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Gyönyörű harmincassal búcsúztatjuk a hetet

Katja szereti az állatokat, magára is varratott néhányat

Trükkök, ha beütne a kajakóma a karácsonyi zabálástól

További cikkeink a témában