Négyszeresére növelhetik a halállományok nagyságát és sokszínűségét, ha az óceánok egy-egy térségét védetté nyilvánítják.
A Plymouth-i Egyetem kutatói az Anglia déli partján elterülő Lyme-öböl térségét vizsgálták, amelyet 2008-ban nyilvánítottak védett területté. Azt találták, hogy a térségben élő különféle halfajok száma több mint négyszer akkorára nőtt (430 százalékkal), mint a térségen kívül eső tengerei övezetben. 370 százalékkal több halat találtak a védett területen, mint azon túl egy hasonló nagyságú térségben, ahol a fenékhálós halászat még mindig engedélyezett.
A kutatók szerint mindez jelzi a tengeri területek védetté nyilvánításának fontosságát – mivel az ilyen térségekben betiltják a halászat legpusztítóbb módjait –, és azt is megmutatja, hogy a tengeri védett térségek kijelölésének gyakorlata előnyös és hasznos a fenntartható halászat és a fajmegőrzés számára.
Tanulmányunk „megmutatja, hogy a fajmegőrzés és a halászat módja közötti kompromisszum miként hat teljes ökoszisztémákra, a helyi élőhelyekre, és azokra, akik ezekre támaszkodnak. Rávilágít a tengeri védett területek hosszú távú megfigyelésének szükségességére, és arra, hogy ha ezekkel a térségekkel gondosan bánnak, az jelentős előnyökkel jár a halászat és a fajmegőrzés számára” – mondta Bede Davies, a tanulmány vezető szerzője.
A Lyme-öböl az Egyesült Királyságban az első és legnagyobb példája a tengerek ambiciózus és teljes körű védelmének. A térségben
206 négyzetkilométernyi területen betiltották egyebek között a fenékhálós halászatot, megvédve ezzel a tengeri élőhelyeket a rendszeres károkozástól, miközben engedélyezték a kevésbé romboló halászati módokat,
a rögzített halókkal, a horgászbottal és zsinórral vagy a búvárkodással folyó halászatot.
Ez is érdekelhet:
Rámutattak, hogyan változtatta meg az állatok testét a klímaváltozás
Jobb lett volna, ha nem lett volna mire rájönni.
(Forrás: MTI. A kép illusztráció.)
