Európában az el nem adott, használatlan textíliák mintegy 4–9 százalékát semmisítik meg évente, ami úgy 5,6 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással jár – ennyit Svédország pufog el évente. Csak Franciaországban évente 630 milliónyi textíliát semmisítenek meg az érintett vállalatok. Ha neked is az volt az első reakcióid egyike, hogy a jó kurva anyátok, akkor pacsit ide.
Na, ennek ilyen formában vége, bár az említett hírt még emészteni kell, mármint hogy eddig faszán ez ment tök legális és elfogadott módon. Nem csoda, hogy Redditen is a legnépszerűbb kommentek egyike az volt, hogy Idáig elégették??!! Na nebasszzza már meg az a jóó kuuu....
A továbbiakban fontossá válik a fenntarthatóság, az ökervezés, meg az a sok zöld maszlag, amiről azt hittük, hogy már tíz évvel is fontosak voltak, még úgy a konjuktúra utolsó boldog éveiben, valamikor a koronavírus-világjárvány előtt.
Hát annyira voltak fontosak, hogy képtelenek voltak a fejesek akkor az érintett cégek körmére csapni – most, most kell, amikor a világ kezd megőrülni, és kifordulni magából, és lassan már túlélő üzemmódban van egyre több mindenki... hosszú évek óta.
Az új szabályozás szerint a a cégeknek minden információt nyilvánosságra kell hozniuk azokról az eladatlan ruhákról, ruházati kiegészítőkről és lábbelikről, amiket egyébként kidobnának.
A megsemmisítés mostantól tilos lesz, a tilalom július 19-től vonatkozik a nagyvállalatokra: innentől számítva egy évük van az átállásra, a közepes vállalatokra pedig várhatóan 2030-tól vonatkozik majd a szabályozás.
Ezzel arra akarják ösztönözni a vállalatokat, hogy a készletek kidobása helyett hatékonyabban kezeljék készleteiket, biztosítsák a visszaküldés lehetőségét, és vizsgálják meg, van-e lehetőség a viszonteladásra, az újragyártásra, az adományozásra vagy az újrafelhasználásra. A rendelet szerint csak indokolt körülmények esetén, biztonsági okokból vagy a termék károsodása miatt lehet mostantól megsemmisíteni a felgyűlt, eladatlan ruhákat.
És akkor jöhet ez következő olvasnivalónak:
(Forrás: Transelex)
