Ha új gasztroélményekre vágysz, bírod az ázsiai ételeket vagy megkóstolnád a hawaii bao szendvicset, akkor ne is keresgélj tovább.

Budapest gasztroélete azért is izgalmas, mert számtalan zegzugban kínál különlegességeket, alapvető fogásokat, ismert ízeket kicsit megtekerve. Ebbe a sorba tökéletesen illik a Síp utca elején lévő Kosher Catch Up étterem is.

Az első találkozás a kis családi vállalkozással kissé zavarba ejtő: a Catch Upról amerikai kajákra asszociálunk, a kóserből értelemszerűen zsidó ételekre, miközben a logó távol-keleti betűtípust idéz. Mindháromra van megfejtés: a névből az Up a lényeg, ami szinkronba hozza a más-más helyeken lévő egységekkel: a Sweet Up nevű kürtöskalácsozóval és az Uptown Bakery pékséggel. A keleties betűtípus pedig előre jelzi a menüsor elsősorban japán fogásait.

Egy hangulatos kis helyiség fogad bennünket, ahol nagyjából húszan ülhetnek le a japános miliőt árasztó bambuszlámpák alá és ukiyo-e képek mellé.

A menüsor állandó, és egy-két kivétellel a szigetország ízeit vonultatja fel. Bár a legtöbben fish & chipset kérnek, illetve van dhall tál is, azért a miso leves és saláta, szusirizsből készült poke bowlok, a teppanyaki lazac vagy a szószok (pl. teriyaki, tonkatsu, wasabi) nyomatékosítják a japán fölényt.

Újdonság a szusi, de azt leszámítva tényleg alig történt változás a Covid előtti nyitás óta. Az éttermet működtető család a nyitás előtt nyolc évig Izraelben élt, ahol ugyanúgy népszerűek a japán ételek – főleg a szusi –, mint bárhol, turistaként pedig keresik is ezeket az ízeket az izraeliek. Amikor tehát hazajöttek, kézenfekvő volt japán és más ázsiai ízeket kínáló éttermet nyitni, de így került a menübe a lazacos-avokádós bao szendvics is, ami a fiú, Natan kedvence volt kint, és ami speciel hawaii csemege.

Hanem ezeknek az ételeknek valóban kósernek kell lenniük, és ebben itt nincs is hiba. A „kóserséget” jelző embléma (ugyanúgy van erre szabványos ikon, mint mondjuk a gluténmentességre) a bejáratnál látható. Az már egy igen összetett kérdés, mi számít kósernek – elsősorban attól függ, mennyire értelmezik szigorúan a vallási előírásokat. Itt egy vallási felügyelő minden nyitáskor és záráskor ellenőrzi a beérkező alapanyagokat és a konyhát, és ezzel a Kosher Catch Up Budapest öt-hat „legkóserebb” étterme közt van.

Másfelől az egyszeri vendégnek nem feltétlenül kell tisztában lennie ezekkel a kérdésekkel, ha a „kóserség-skálától” függetlenül szabadon ehet bármiből. Szabadon ehet itt is. És még milyen jókat!

Miután minden friss, ellenőrzött, csak javára válik a fogásoknak a szigorú szabályok betartása, onnantól pedig „csak” egy ügyes séf kell, akinek a kezei közt harmonikus egésszé állnak össze az ízek. Esetünkben ez egyértelműen megtörtént.

A miso saláta (friss zöldségek, sült tengeri sügér, édesburgonya chips, miso szezámszósz) meggyőzte a salátára máskülönben immunis kollégát is, és már az első falatoknál elégedett hümmögéssel jelezte: máris tudja, hogy jól választott.

Utána következett egy kókuszleves, és a meglepetés, hogy nemcsak ízben stimmelt az élmény, de a sűrűjének köszönhetően laktatósnak is bizonyult. Aki csípősebbre vágyik, annak viszont kérnie kell ezt előre, mert a Síp utcai e tekintetben egy nagyon barátságos verzió volt az általam etalonnak tartott, egykor Thaiföldön bekanalazott kókuszleveshez képest, aminek a bivalyerős fűszereitől még a fülem is skarlátvörös lett. Másfelől most, a tél végi bágyadtságban egyáltalán nem bántam, hogy nem a túlélés a tét a leves után.

Következett az „önmérséklet 2”, azaz japánrajongóként is inkább az indiai dhallt választottam főfogásként. Noha ezek vegán ételek, igen laktatósak: szinte mindennap tudnék enni ilyen indiai rizs-vöröslencse főzeléket, ezúttal mégis alig győztem, és ahogy mondani szokás, a tál második felét már csak az íze kedvéért majszoltam el. Erre is igaz, hogy ne várj olyan tömény fűszertámadást, mint egy echte indiai étteremben, de ha ezt tudod előre (márpedig most már tudod), akkor tudsz szólni előre, esetleg pontosan azért választod a Kosher Catch Upot, mert a (távol)keleti ízeknek egy európaibb verzióját kapod meg.

Lényegében a „desszert” szó hallatán már csak udvariasan csóváltuk a fejünket, de mivel nem mondtunk elég határozottan nemet, a vendéglátóink kihoztak még egy-egy mangókrémet. Szerencsénkre.

A mangókrém külön képet érdemel

A receptet nem árulták el (érthető), mindenesetre annyit megtudunk (és éreztük is), hogy cukor alig van benne, gyümölcs ellenben annál több: finom, rostos, sűrű pépet kaptunk, ami olyan volt, mintha magát a gyümölcsöt ennénk, csak a kontraszt és a roppanósság kedvéért megszórva gránátalmával és feketeszezámmal.

„Vacsoráig már kibírjátok valahogy” – viccelődött a házigazda, mi meg örültünk a mangós íz hosszas lecsengésének.

Legalább egy próbát biztosan megér a Kosher Catch Up, már csak a különlegessége kedvéért is, ha pedig bírod az ázsiai ételeket, esetleg vegán vagy, akkor pláne ajánlott. Olyan erős fűszerezésre ne számíts, mint Délkelet-Ázsia párás zugaiban, cserébe a fogások nem oltják ki egymást, egy menüsort végigkóstolva minden ízt maradéktalanul kiélvezhetsz.

A kínálat különlegessége, és a kiváló alapanyagok mellett pedig külön jó pont jár a gyorsaságért is: nyugodtan elköltheted az ebédet a saját ritmusodban, és rövid idő alatt szerezhetsz egy gasztroélményt a barátaidnak és magadnak.

Ez is érdekelhet:

Gasztronómiával fejtjük meg a legnagyobb hindu ünnepet, a Diwalit

Fűszerek, illatok, meditáció, jóga – belekóstolunk India misztikus világába.

Megpróbáltuk felderíteni a Smashy-őrület titkát – mérsékelt sikerrel

Másfél óra várakozás, ízes-szaftos mekis dupla sajtburger, és súlyos bűzszennyezés. Kipróbáltuk a Smashyt.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Milyen kutyatápot vegyél, ami a kutyádnak és a pénztárcádnak is jó?

Több mint négyezer balkonnapelemet telepítettek Bécsben tavaly

Francia művészettörténész a nap csaja

További cikkeink a témában