A brutalista lakóházak szögletességével akart szakítani a Párizshoz közeli Créteil hetvenes években épült lakónegyedének tervezője. A toronyházakat a jellegzetes formájuk után egyszerűen csak Káposztának nevezik.
Az ötvenes évek elején a Párizs mellett található Créteil még csak egy alig 14 ezer lakost számláló kisváros volt, ahol főleg mezőgazdasággal foglalkoztak. A fővároshoz közeli elhelyezkedése révén a lakosság száma hamarosan jelentősen nőni kezdett, főleg miután úgy döntöttek, hogy ebben az irányban is meghosszabbítják a párizsi metrót. Créteil újonnan építendő lakónegyedének tervezését Gérard Grandval építészre bízták.
Grandval már 1965-ben felkeltette a figyelmet egy futurisztikus formájú, gólyalábakon álló kagylóházzal, amit La Plagne síparadicsomába tervezett, és bár a világ minden tájáról kapott megkereséseket, ezeket nem tudta kielégíteni, mivel akkor nem álltak rendelkezésre a szerkezetet gyártani képes iparosok. Créteil új negyedének tervezése 1968-ban kezdődött, és Grandval ezzel a munkájával is eltért a megszokott lakótelepektől.
Káposztalevél-erkélyek
Nem könnyítette meg a dolgát a 29 hektáros terület, ahová a negyedet szánták. Az autópályák és csomópontok által szabdalt egykori mezőgazdasági területnek nem volt története, amihez kötődni lehetett volna, ezért Grandval úgy döntött, hogy ahhoz kapcsolódik, amire a földet eredetileg használták. A henger alakú toronyházakra káposztalevelekre emlékeztető erkélyeket tervezett, ezért a negyedet a mai napig Les Choux, azaz Káposzta néven emlegetik.
A toronyházakra összesen 1350 darab, hét méter széles erkély került, amit öttonnás, előre gyártott betonelemekből építettek meg. Grandval szerette volna, ha az épületek homlokzata teljesen üvegezett lett volna, ez azonban túl költségesnek bizonyult.
Szintén csak terv maradt, hogy az erkélyeket növényekkel futtatja be, évtizedekkel a milánói függőleges erdő előtt, ezt ugyanis a kivitelező nem vállalta.
Créteil különleges kerületének érdekessége, hogy fentről nézve is meghatározója a körforma. Grandval a negyedet úgy tervezte meg, hogy 50 méter átmérőjű, parkolóháznak használt épületek köré sziromként rendezte el a toronyházakat. Az eredetileg tervezett tizenöt helyett végül tízet építettek meg a 21 méter átmérőjű, tizennégy emeletes, 38 méter magas lakóépületekből, ami összesen 650 új lakást jelentett.
Organikus kerület
Gérard Grandval azt vallotta, hogy az emberek szenvednek, ha arctalan, nagy komplexumokban kell élniük, bosszantották a katonai barakkok módjára sorakozó lakótelepek, ezért barátságos, organikus formákból alkotta meg saját lakónegyedét, ahol nemcsak a házak, de még az iskolák, a parkok és az utcák is köralakúak. A káposztalevelek ugyanakkor extra személyes teret adtak a lakóknak, hiszen lentről nézve egyáltalán nem lehetett belátni az erkélyekre.
Mivel az építész úgy vélte, hogy a közös terek gyorsan elhanyagolódnak, ezért a területüket minimalizálta az épületekben. A középen lévő liftek felől ezért csak a folyosó nyílt, szintenként többnyire négy lakással, lakásonként három-négy panorámás lakószobával. Az építkezés 1974-re fejeződött be, és bár
a futurisztikus toronyházak akkoriban nagy figyelmet keltettek, és sok érdeklődőt vonzottak, végül nem lett piaci siker az eladásaikból.
Les Choux a hetvenes évek francia építészetének egyik jelentős példája, formája révén nemcsak Créteil jelképévé, hanem a popkultúra önálló elemévé vált, számtalan filmet és klipet forgattak már itt. Gérard Grandval a későbbi pályája során is több organikus stílusú projekten dolgozott, például befedte volna a párizsi nagy körgyűrűt, a Périphérique-et, parkokkal és toronyházakkal, de ezek a tervek már nem váltak valóra.
Ez is érdekelhet: