Könnyed és légies, ma is nagyon modern épület az 1994-ben átadott Saint-Exupéry pályaudvar Lyonban, ahová a TGV gyorsvonatok futnak be.

Bármelyik állomásnál stílusosabban fogadja a francia nagysebességű vonatokat a Lyonban található Saint Exupéry pályaudvar, mely szorosan kapcsolódik a lyoni repülőtérhez és a Rhônexpress vasútvillamoshoz. A városközponttól húsz kilométerre található épületbe a párizsi Gare de Lyon és Marseille Saint-Charles közötti fővonalról érkező vonatok futnak be.

Franciaország mindenütt tele van műszaki csodákkal és zseniálisan elszánt mérnökökkel, akik nélkül ma számos épület, autó és vonat nem létezne.

Évszázados hagyománya van ennek a franciáknál, különben nem lenne víztükör felett ívelő pompás kastély, nem volna minden idők legnépszerűbb turistalátványossága az Eiffel-torony, nem lebegne olyan könnyedén az út felett a hidrós Citroën. Nem ámuldoznánk a 300 felett száguldó TGV-n, és nem tűnne még mindig a repülés csúcsának a Concorde.

Minden korszaknak megvan a maga csodája, ami nagyjából ötven évvel ezelőtt a nagysebességű vasút volt. A rikító narancssárga TGV (Train à Grande Vitesse) igazi műszaki csoda, melynek alapjait a mai napig használják és rajonganak érte. Nagyon jól mutatja a jelentőségét, hogy még az autóiparban is megjelentek a TGV-ihlette formatervek, melyek közül az egyik első egyterű, az 1984-ben megjelent Renault Espace a legnépszerűbb.

A sportautó, amiből TGV lett - Jacques Cooper Porsche 914-esének története

Ez volt az a korszak, amikor Franciaországban minden a TGV-ről szólt. A vonatot tervező Jacques Cooper úgy gondolta, hogy a Porschénak is nagyon jót tenne a franciák jövőbe mutató, narancssárga máza.

Bizonyára karcolta a híres francia büszkeséget, hogy ezt az izgalmas pályaudvart egy spanyol építész, Santiago Calatrava tervezte. A hídjairól és vasúti állomásairól híres, mindig az emberi test és a természet formáiból merítő Calatrava betonból és acélból épült műve 750 millió frankba került. Formája felejthetetlen, de a kihasználtsága mindig kritika tárgya volt, főként a repülőt és a TGV-t összekötő utasok élvezhetik rövidke időre.

Végig üvegezett főcsarnoka háromszög alaprajzú, 120 méter hosszúságú, és ebből nyúlnak ki a platformok szárnyai. Az acél- és betonelemek között hatalmas üvegfelületek stabilizálják a szerkezetet, melynek jellegzetessége a középen összefolyó gerincvonal. Santiago Calatrava mintha tényleg csontokból formálta volna a pályaudvart, annyira organikus az épület.

Pontosan azt a pillanatot jeleníti meg a pályaudvar épülete, amikor a madár lendületet vesz a repüléshez.

Tökéletesen látszik a megfeszülő gerincvonal és a felfelé összehúzott szárnyak, a hegyesen szúró csőrt is könnyű megtalálni az 1994 júliusában átadott épület vonalaiban. Az oszlopok felületébe süllyesztett reflektorokkal a visszaverődő fény adja a világítást, a beton természetes árnyalatát pedig a helyben elérhető fehér homok hozzáadásával érték el.

Komplex közlekedési csomópont ez a pályaudvar és a hozzá szorosan kapcsolódó, évente 15 millió utast látó reptér. A vonatok peronjaihoz betonhidakon, lépcsőkön, mozgólépcsőkön és üveglifteken keresztül vezet az út. Eredetileg Gare de Satolas TGV névre keresztelték, majd a reptérrel együtt vette fel Antoine de Saint-Exupéry nevét.

Ez is érdekelhet:

Így lett egy vonatpályaudvarból Párizs legjobb művészeti múzeuma

Pusztulásra volt ítélve, most a Musée d'Orsay a világ egyik legnépszerűbb művészeti múzeuma.

London brutalista arcát mutatja meg a Barbican

Így szerettem meg Londont egyetlen nap alatt.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Katja szereti az állatokat, magára is varratott néhányat

Trükkök, ha beütne a kajakóma a karácsonyi zabálástól

Clarissa kedvéért még 23-án is hajlandók vagyunk sorban állni

További cikkeink a témában