Mivel a vonatok a közlekedés korszerű módjának számítottak, ezért a tervezők és a közönség szemében is népszerűek voltak azok az építmények, melyek kapcsolatot teremtenek a vasúttal. Nem volt ez másképpen a Gare d'Orsay-vel sem, mely Lucien Magne, Émile Bénard és Victor Laloux építészek tervei alapján készült el még az 1900-as Exposition Universelle (világkiállítás) előtt. Ide futottak be a Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans vasúttársaság szerelvényei.

Ma a turisták számára csodás látványosság, régen pedig az ingázóknak volt praktikus a Szajna-parti elhelyezkedés.

Homlokzata tökéletesen illeszkedik a párizsi városképbe, de a múltidéző megjelenés csak egy álarc volt a korszak szintjén modern megoldásokon. Hasonló elvet követ a Gustave Eiffel építészeti irodájában tervezett budapesti Nyugati pályaudvar, melynek vasszerkezetét konzervatívabb téglaburkolat egészíti ki. Egészen 1939-ig a Gare d'Orsay volt a délnyugat-franciaországi vasutak végállomása. Utána az állomás rövid peronjai egyszerűen alkalmatlanok voltak a hosszabb vonatok számára, ezért távolsági helyett elővárosi forgalmat bonyolított, a második világháború alatt pedig levelezőközpontot alakítottak ki benne. Fokozatosan szakadt el a vasúttól a Gare d'Orsay, melyet több film díszleteként is használtak, de menedékként a Renaud Barrault Színház társulata és a felújítás alatt lévő Hôtel Drouot aukciósház is tudta átmenetileg hasznosítani az épület hatalmas tereit.

1970-ben aztán megkezdődött az RER (ez a francia HÉV) egyik vonalának kialakítása, ezért egy alagutat fúrtak az épület alá, ahol új állomást alakítottak ki. Akkoriban már engedélyt is adtak az épület lebontására, de az akkori kulturális miniszter, Jacques Duhamel elutasította a helyére szánt szálloda terveit. Végül megszületett az ötlet, hogy a Gare d'Orsay olyan múzeumként szülessen újjá, ami betölti az űrt a Louvre és a Georges Pompidou Központban található Nemzeti Modern Művészetek Múzeuma között. 12 ezer tonnányi fémszerkezet, valamint 35 ezer négyzetméternyi üvegtető és üvegfal alkotja a 138 méter hosszú, 40 méter széles és 32 méter magas épületet.

Miután Georges Pompidou is elfogadta az ötletet, 1978-ban pályázatot írtak ki a pályaudvar átalakítására.

Ezt a pályázatot az ACT Architecture három fiatal építésze, Pierre Colboc, Renaud Bardon és Jean-Paul Philippon nyerte meg, a kivitelezés pedig a Bouygues feladata lett. Húszezer négyzetméternyi teret alakítottak ki, méghozzá négy szinten. A belsőépítészeti kialakítás, a berendezések és díszítőelemek tervezése az olasz Gae Aulenti feladata volt. Nyolc évvel a pályázat kiírása után, 1986 júliusában már készen állt a múzeum arra, hogy fogadja a műtárgyakat, decemberben pedig hivatalosan is megnyitotta François Mitterrand, Franciaország köztársasági elnöke.

Nagyjából háromezer műalkotás van a Musée d'Orsay-ben, valamint egy Richard Peduzzi által készített 1:100 arányú makett, melyet egy üvegpadlón át lehet megnézni, így sétálva könnyen megérthetik a látogatók a párizsi várostervezést. A múzeumban főként 1848 és 1914 közötti francia műtárgyak vannak, itt található a világ legnagyobb impresszionista és posztimpresszionista gyűjteménye. Olyan művészek alkotásai, mint Claude Monet, Édouard Manet, Degas, Renoir, Cézanne vagy Vincent van Gogh. 2022-ben a Szajna bal partján fekvő Musée d'Orsay volt a világ hatodik leglátogatottabb művészeti múzeuma.

Ez is érdekelhet: