Az ember gyanútlanul sétálgat, erre egyszer csak egy pillanatra megáll a szívverése, amikor olyat lát egy bolt polcán, amit egyébként lehet, hogy nagyon nem kellene: egy doboz thai Krating Daenget, az eredeti Red Bullt, amit 1987-ben aztán a világ minden részében tonnaszám kezdett értékesíteni Red Bull néven Dietrich Mateschitz, és amiből itthon már hivatalosan nem is lehet taurinos verziót kapni. Marad a koffein, és a tutti-frutti íz, és sokszor a vodka. Mármint bele. Vagy mellé. Ahogy tetszik.

Szóval gyanútlanul sétálgatok, erre mi szólít le, mit leszólít, szinte sír, hogy vigyem haza magammal, mert ez a büdös élet nagyon elbánt vele ebben a boltban? Egy Krating Daeng, ami első blikkre kicsit olyan, mintha a Red Bullnak lett volna egy vadnyugati verziója, de nem mostanában, hanem mondjuk a nyolcvanas években, és maradt volna belőle még néhány rekesszel, amit most üsse kánya, kipakolnak a polcokra, hadd vigye, aki megkóstolna egy több évtizede lejárt energiaitalt. Ez a dizájn-ügy egyébként azért nem annyira furcsa, vagy legalábbis azért nem kellene, hogy az legyen, mert ez az eredeti, ’76-ban Thaiföldön beindított Red Bull, amely azóta sem sokat változott küllemében, magyarul igen, ez nem szégyentelenül retró, hanem egyszerűen csak nem változik, mert minek.

Anno ’76-ban Chaleo Yoovidhya azért találta ki ezt az italt, mert fel akarta vele frissíteni a thai földmunkásokat, aztán mondhatni, bejött a biznisz, felfrissített mindenkit, aki szembe jött, legyen az munkás, partiállat, vagy partin megfáradt munkás. Chaleo 2012-ben, 88 éves korában halt meg  multimilliárdosként, pedig amit ő árult, az csak részben hasonlított arra, amit mi itthon ismerünk.

A Krating Daeng megjelenésében is más, a doboz színe arany, a betűtípus flottul idézi meg a Trapperét, igazából kedvem is támadt lehúzni egy dobozzal egy Trapper farmerben, de csak ezért nem szerzek be egyet. A dizájn nagyon nem európai/amerikai, de ahogy elnézem, az összetevők sem, nem csak hogy van benne Taurin, hanem egész Taurin-orgia zajlik a dobozban. 1000 mg, hát isten hozott köztünk újra, lehet sejteni, hogy mennyire megdobja az embert, aki már régen nem ivott ilyesmit, legalább annyira, hogy egész este úgy bulizzon az Arénában, hogy nincs is ott semmilyen koncert.

Nem is ez, és a 80 mg koffein az, ami elsőre megpördít maga körül bárkit, hanem a döbbenet, amikor belekortyol a thai Red Bullba, ugyanis ebben bizony egy minimális szénsav sincs, kicsit olyan, mintha kint felejtette volna valaki a Red Bullját az asztalon, megpöttyedt volna, majd arra járt volna a vérgenyó haverunk, aki sátáni kacaj közepette elkevert volna benne még egy kockacukrot. Az egész ízhatás annyira nem európai emberre van kitalálva, hogy már értem, miért kellett ezen változtatni, ezt a kutya nem inná meg itthon, bár igazából ahogy halad az ember a doboz aljáig, kezd részletszépségeket felfedezni benne.

De addig csak a gejl lötty kényelmetlen íze marad a szádban. Nem véletlenül változtatott a formulán Mateschitz, valószínűleg Thaiföldön simán működik ez a rendíthetetlenül édes, szénsavmentes izé, itthon viszont jobban megy a tutti-frutti varázs kicsit visszafogottabban, szénsavval nyakon öntve. Ja, és hát a koffein-taurin kombó. Hát az valami csoda. A doboz felénél rendesen megdobja az embert, és tényleg felpörget, azt nem mondom, hogy mennék egyből a thai határba kapálni, de élénkít, kicsit jobban, mint ahogy azt megszokta az ember, de amúgy semmi igazán kezelhetetlen, semmi nagyon megdöbbentő. Az inkább az íze.

De aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy vettem még egy dobozzal, és betáraztam arra a pillanatra, amikor olyan álmos leszek, hogy izomból kettéfejelem a klaviatúrát, amikor egyszer kicsit hosszabban pislogok, és úgy maradok. A Krating Daeng sem oldja meg, hogy ébren maradj, ha már minden kudarcot vall. Bármennyire is mondja mindenki, hogy ez az igazi energiabomba, sem ez, sem egy kétliteres Kobra nem fog téged megmenteni attól, hogy elaludj. Szóval bedobtam egy dobozzal, majd 20 perc múlva úgy aludtam, mint a bunda. És még a thai határban sem tettem rendet. De legalább megmaradt a brutálisan édes íz. Utána kész öröm volt inni egy itthoni Red Bullt. Egyébként lehet, hogy egy kis szódával felhúzva nem lett volna ez annyira pocsék. Vodka-szódával meg aztán kinyílt volna a másnap délután háromig afterezés kénköves kapuja.