Az Atlanti-óceán térségében kialakult hurrikán a valaha tapasztalt legerősebb trópusi ciklon, amely szárazföldi területet ért el. A földi széllökések rekordját is megdöntötte 405 km/órával.
2025 októberének végén a Melissa hurrikán szinte példátlan erővel formálódott az Atlanti-óceán térségében, és súlyos pusztítást okozott a Karib-szigeteken. A vihar Jamaica fölött elérte az 5-ös kategóriát, ami a Saffir–Simpson-skála legmagasabb fokozata, majd Kuba és a Bahamák közelében is jelentős károkat hagyott maga után. A nemzetközi hírügynökségek és a helyi hatóságok széles körű áramkimaradásokról, súlyos áradásokról és emberéleteket követelő katasztrófáról számoltak be. Melissa a térség történetének egyik legintenzívebb hurrikánjaként vonult be a meteorológiai feljegyzésekbe, és ismét rávilágított arra, hogy a trópusi ciklonok a klímaváltozás korszakában egyre szélsőségesebb formát ölthetnek – állítja Dr. Kovács Erik, az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatója.
De miért lett ennyire erős a Melissa?
A hurrikán rendkívüli erejét a rekordmagas tengerfelszíni hőmérséklet, valamint az alacsony szintű szélnyírás alapozta meg, ezek ideális környezetet teremtettek a gyors ciklongenezishez és a zivatarzónák gyors összeállásához. Melissa esetében különösen látványosan érvényesült a szakirodalomban „rapid intensification”-nek nevezett folyamat: a szélsebesség néhány órán belül ugrásszerűen megnőtt, és a rendszer rövid idő alatt elérte a legmagasabb kategóriát.
A vihar mozgásdinamikája is hozzájárult a rendkívüli erősödéshez. A ciklon lassú előrehaladása lehetővé tette, hogy hosszabb ideig „táplálkozzon” a meleg tengerfelszín energiájából, miközben a légköri szélnyírás mérsékelt maradt, így a trópusi ciklon szerkezete zavartalanul fejlődhetett. Ennek eredményeként
Melissa folyamatosan nyerte az utánpótlást a tengerből, és olyan intenzív hőenergiát használt fel, hogy a vihar elvonulását követően a tengerfelszín hőmérséklete egyes térségekben 5-7°C-kal is visszaesett.
A rendkívül meleg óceán önmagában is mintegy 16 km/órával növelhette meg a szélsebességet, ami tovább fokozta a pusztító erejét. Összességében Melissa ereje egyfajta „tökéletes viharkoktél” eredménye volt: a forró tengerfelszín, a lassú mozgás, a kedvező légköri viszonyok és az éghajlatváltozás okozta rendkívüli energiatöbblet együtt hozta létre ezt a példátlanul erős trópusi ciklont.
A vihar útja és átalakulása
Ahogy a Melissa elhagyja a trópusi térségek forró vizeit, fokozatosan gyengülni kezd. A ciklon várhatóan november 2-ára éri el a hűvösebb északi tengereket, ahol a tengerfelszín már nem képes elegendő energiát biztosítani a trópusi szerkezet fenntartásához. Ennek hatására a rendszer lassan átalakul: a korábban kompakt, trópusi jellegű hurrikán fokozatosan mérsékelt övi ciklonná szelídül.
A modellek (GFS, ECMWF) előrejelzése szerint Melissa középpontja november 3. körül éri el Izland térségét. Akkorra a viharrendszer már elveszíti trópusi jellegét, és megjelennek benne a mérsékelt övi ciklonokra jellemző frontvonalak – vagyis a hideg- és melegfront, amelyek mentén kiterjedt csapadékzónák és erős szelek alakulhatnak ki. Bár ekkorra a szélsebesség már jelentősen csökken, a kiterjedt légköri rendszer így is heves időjárást hozhat Európa (különösen észak és nyugat) egyes részein.
Mit várhatunk a jövőben?
A jelenlegi tudományos konszenzus alapján, amennyiben a globális felmelegedés intenzitása tovább folytatódik, a trópusi ciklonok jellege és hatásai is számottevően átalakulnak. A modellek szerint a rendkívül erős, 4-es, 5-ös kategóriájú viharok előfordulási valószínűsége növekedni fog. Ez azt jelenti, hogy bár a hurrikánok összesített száma nem fog emelkedni, a legpusztítóbb, extrém intenzitású események aránya várhatóan magasabb lesz.
Ezzel párhuzamosan az egyes viharokhoz köthető csapadékmennyiség is növekedni fog, hiszen a melegebb légkör több vízgőzt képes megtartani.
Ennek következtében fokozódik az áradások, földcsuszamlások és part menti elöntések kockázata, különösen a sűrűn lakott tengerparti térségekben.
Miért fontosak számunkra, Európa közepén az Atlanti-óceán hurrikánjai?
A trópusi hurrikánok gyengülve és átalakulva egyre gyakrabban érik el Európát, hatásuk egyre jelentősebb. A Karib-térségben és az Atlanti-óceánon kialakuló ciklonok nedvességet és hőenergiát szállítanak észak felé, a nyugati szelek övébe, azaz hozzánk. Ezek a meleg, páradús légtömegek pótolják a középszélességek – köztük Európa – természetes nedvességhiányát, így közvetve hozzájárulnak a csapadékképződéshez és a mérsékelt éghajlat fenntartásához.
A trópusi eredetű vízgőz sokszor „légköri folyókban” (atmospheric rivers), másnéven meleg nedves szállítószalagokon jut el a kontinensre, amelyek hatalmas mennyiségű nedvességet szállítanak Nyugat-Európa partjaihoz. Ezek a rendszerek ugyan létfontosságúak az európai vízháztartás szempontjából, de heves esőzéseket, áradásokat és vihardagályokat is okozhatnak, ha egy ex-hurrikán energiája beépül a mérsékelt övi ciklonokba.
A Melissa és több tucat korábbi hurrikán példája is mutatja: a trópusi viharok az időjárási és éghajlati folyamataink aktív szereplői – egyszerre hozva éltető nedvességet és növekvő kockázatokat Európa számára.
(Forrás: MCC Klímapolitikai Intézet. Fotók: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
Kevesebb, de durvább jégeső, több és hevesebb zivatar – meglepő fordulatot hoz a klímaváltozás
Egy nemzetközi kutatás új megvilágításba helyezi a jégesők és zivatarok jövőbeli alakulását Európában, így Magyarországon is.
A Föld elérte a klímaváltozás okozta első katasztrofális fordulópontját
És ez még nem a vége, több ponton is bekövetkezhet az összeomlás.
Még több nyári zivatar várható a felmelegedés miatt
Nemcsak a hőhullámok száma nő Magyarországon, hanem a károkozó széllel, intenzív csapadékkal és villámlásokkal kísért zivataros napoké is egy új magyar kutatás szerint.
