A műanyagszennyezéstől eddig védettnek hitt, lakatlan hegyvidéki területekre is eljutnak a szél és csapadék által szállított mikroműanyagok – állapította meg egy skót és francia szakemberekből álló kutatócsoport, amely a Pireneusok egy több mint 1500 méter magasan lévő meteorológiai állomásánál végzett vizsgálatokat.
A Nature Geoscience című folyóiratban publikált tanulmány készítői 2017–2018 folyamán öt hónapon át vizsgálták a Spanyolország és Franciaország közötti természetes határt képező magashegységben lévő állomás környékét, és megállapították, hogy naponta átlagosan 365 apró műanyagrészecske rakódott le a terület minden egyes négyzetméterén.
A kutatók két megfigyelőkészüléket használtak, hogy azok egymástól függetlenül mérjék fel a mikroműanyagok koncentrációját a területen, amely a legközelebbi falutól hét, a legközelebbi várostól, Toulouse-tól pedig több mint 100 kilométerre fekszik.
A szakemberek döntően a 10 és 150 mikrométer átmérőjű – összehasonlításképpen, egy emberi hajszál átlagosan nagyjából 70 mikrométer széles – műanyagrészecskékre fókuszálták a vizsgálatukat.
A délnyugat-franciaországi Toulouse-ban működő EcoLab munkatársa, Deonie Allen szerint a tanulmány legfőbb megállapítása, hogy a mikroműanyagok – mivel a szél, a hó és az eső elszállítja őket a távoli hegyvidékekre, ahol aztán lerakódnak – légköri szennyezőanyagoknak számítanak.
A kutatóknak ugyan sikerült megállapítaniuk a műanyagok típusát, ám azt, hogy pontosan honnan érkeztek vagy mekkora távolságot tettek meg, nem sikerült meghatározni.
A légáramlatok elemzése alapján azonban úgy vélik, hogy a műanyagrészecskék egy része legkevesebb 100 kilométerről érkezhetett. A kutatókat megdöbbentette, hogy a meteorológiai állomásnál megállapított mikroműanyag-koncentráció egyenértékű a Párizshoz és a dél-kínai iparvároshoz Tungkuanhoz hasonló nagyvárosokban kimutatott értékkel.
Ez is érdekelhet: