Mautner Zsófi évente egyszer biztos találkozik külföldi barátaival, hogy nagyokat beszélgessenek finom ételek és egy tökéletes csésze kávé mellett...

– Évekig diplomataként dolgoztál, és nagyot váltottál a Chili & Vanília bloggal. Ma már szakácskönyveid vannak, és főzőműsort vezetsz. Mikor alakult ki nálad a főzés szeretete?

– Főzős családban nőttem fel, úgyhogy volt honnan örökölni a gasztronómia szeretetét. Egyetem után egy évig New Yorkban éltem, ahol óriási hatással volt rám az ottani kulturális és kulináris sokszínűség – azt hiszem, ott kattantam át annyira, hogy ez a szenvedély végül is egy új hivatásba sodort. Előtte és utána is sokat éltem külföldön, és mindenhonnan magammal hoztam az életembe, a lelkembe és a konyhámba is valami meghatározót, ami a mai ízlésemet és értékrendemet formálta.

– Külföldön biztos sok új barátot is szereztél. Velük hogyan tartod a kapcsolatot?

– Van egy nagyon különleges, tízfős nemzetközi baráti köröm, igazi multikulti társaság. Tizenöt éve, minden egyes május elsején találkozunk, valahol a világban. Egyetemistaként még hátizsákkal utaztunk és diákszállásokon laktunk, ma már általában vízparti házat bérelünk, és ott töltünk el pár napot együtt. Évről évre egyre hihetetlenebbnek tűnik számomra, hogy ez a tizenöt éves barátság még mindig töretlenül tart. Pedig a külföldön kötött barátságok leggyakrabban időszakosak, néhány nyarat megérnek, aztán megy mindenki a saját útján. Bennünket mégis valami rendkívüli, különleges és szoros kötelék fűz egymáshoz. A nagy találkozókra csak évente egyszer kerül sor, de ha év közben valamelyikünk a másik városában jár, legalább egy kávéra biztos, hogy összefutunk.

– Hogyan, mivel töltötök egy ilyen baráti hétvégét?

– A tér és az idő ezeknél a találkozóknál teljesen irreleváns, mindegy, melyik országban, milyen vízparton vagyunk, Az évek során az én emlékeimben is teljesen összemosódtak a helyszínek, a sztorik és a kulisszák, egyedül a személyek és a hangulatok állandóak. A kirándulásokat már feladtuk, mert rájöttünk, hogy sokkal többet adnak az önfeledt, órákon át tartó kávézások a teraszon, a késő esti közös főzések és a hosszú beszélgetések, amelyek alatt egyévnyi barátságot kell bepótolni. Egy csésze kávé mellett mindig pont ott tudjuk folytatni, ahol előző évben abbahagytuk.

– Ők is beszállnak a főzésbe?

– Szerintük igen, bár ez leginkább az én szórakoztatásomban merül ki. Azért van némi munkamegosztás, a reggeli kávéfőzés és az esti borozás előkészítése mindig a fiúk hatásköre. Mondjuk, amióta viszem magammal nyaralásokra a kapszulás kávégépemet, azóta ez nem túl megterhelő feladat. Naponta tizenkét–tizenöt főre főzni nagy munka, de imádom, mert olyan jó közben is együtt lenni. Ezek a pillanatok az életem legszebbjei közé tartoznak, sokszor eszembe jutnak.

– Van valami olyan specialitásod, amit mindig kérnek tőled?

– Egyszer, itt Magyarországon megkóstoltattam velük a csúsztatott palacsintát, ami akkora sikert aratott, hogy azóta minden évben kell sütnöm.

– Mi az, amit feltétlenül magaddal viszel egy ilyen hétvégére?

– Ha olyan helyen találkozunk, ahová autóval tudok menni, akkor mindig elviszem magammal a Nespresso kávégépemet, meg rengeteg különböző kávékapszulát. Ezenkívül a miniatűr fűszerkészletemet, hogy bármit tudjak főzni, bárhol is vagyunk a világon.

(x)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Hamarosan szó szerint beérhet az ehető Budapest koncepció

Vajon ki a nap csaja Lady Gaga születésnapján?

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés