A jégselfek a jégtakarók óceán feletti nyúlványai, amelyek fontos szerepet játszanak a szárazföldi jég visszatartásában. Nélkülük a szárazföldi jég gyorsabban áramlik az óceánba, ami a tengerszint emelkedéséhez vezet. A Conger jégself – amelynek felszíni kiterjedése 1200 négyzetkilométer volt – a műholdfelvételek tanúsága alapján március 15-e környékén szakadt le és tört össze.

Mi is megírtuk, hogy a múlt héten az Antarktisz keleti részén szokatlanul meleg volt: a Concordia bázison március 18-án mínusz 11,8 Celsius fokot mértek, ami több mint 40 Celsius fokkal melegebb, mint az ebben a szezonban ott megszokott.

Az Antarktiszon legutóbb 2000-es évek elején a Larsen B jégself leszakadása volt ilyen horderejű esemény, annak ellenére, hogy a Conger a Larsen B-hez képest viszonylagosan kicsi. Catherine Colello Walker, a NASA tudósa szerint miközben a Conger eltűnésének nem lesz igazán nagy hatása, azt azonban jól jelzi, hogy mire számíthatunk. A Conger jégself a 2000-es évek közepe óta egészen 2020 elejéig fokozatosan zsugorodott, idén március 4-re pedig úgy tűnt, hogy a jégtakaró a januárban mért 1200 négyzetkilométeres felszíni kiterjedésének több mint felét elvesztette.

Peter Neff, a Minnesotai Egyetem glaciológusa meglepőnek nevezte, hogy a kontinens keleti részén történt ilyen jelenség. Mint mondta:

az Antarktisz keleti részére még mindig úgy gondolunk, mint szilárd, magas, hideg, mozdíthatatlan jégtömbre, miközben a jelek arra utalnak, hogy az ottani jég szintén gyors ütemben olvad.

Matt King ausztrál professzor, az Antarktiszi Tudományos Központ vezetője elmondta, hogy szerencsére a Conger mögött lévő gleccser kicsi, így annak nem lesz komoly hatása, hogy bejut a tengerbe. A tudós azonban azt jósolta, hogy

az éghajlat felmelegedésével a jövőben még több jégtábla fog leszakadni, és ennek következtében annyi jég olvadhat el, ami már megemelheti a globális tengerszintet.

(Forrás: The Guardian, MTI. A kép illusztráció.)

Ez is érdekelhet: