Péter kalandjai a karanténban

Itt a piros cetli – hol a piros cetli. Vidám karanténnapló a kies Budaörsről!

Van egy barátunk, aki lassan két hete él karanténban budaörsi otthonában, de nem ám önkéntesben, hanem olyan igaziban, véresen komolyban, államilag előírtban, rendőrileg ellenőrzöttben. Persze Magyarországon még egy ilyen élethelyzetben is fel-felbukkan a Tanú és Örkény szellemisége. így Péter számára a Legvidámabb Barakk mintájára ez a Legvidámabb Karantén lett 14 napra. Teljes nevét, FB-oldalának linkjét kérésére nem adjuk ki, viszont engedélyével némi szerkesztéssel a Playeren közöljük online vesztegzár-naplóját. Íme, egy hivatalos magyar házi karantén tapasztalatai.

Március 13.
Hazajöttem Franciaországból, már kaptam is skarlát betűt, hogy tegyem ki a bejárati ajtómra 👍🏼 A kézbesítő hatóság szerint én vagyok az első, aki megkapta 🏆😄 Szóval két hétig szobafogság 😬

Március 13., délután
Megint jöttek a rendőrök és kértek, hogy vegyem le a skarlát betűt, nem kell mégsem kitenni, mert pánikot okoz. Látszik, hogy kiváló szakemberek irányítják a járvány megfékezését! A rendőrök kedvesek, udvariasak. Szerintük elvileg majd megkeresnek a járványügytől, de már a határon is azt ígérték, hogy majd hívnak!
Levettem a megkülönböztető jelzést az ajtóról, de jól eltettem, hátha éjjel jönnek, hogy tegyem ki újra 😬

Március 13., este
Ma többször is csörgött a vonalas telefonom, de hát pihentem, pakoltam, kiragasztottam a skarlát betűt, nem vettem fel, csak most. A tisztiorvos volt, mondta, hogy többször keresett már. Mondtam, hogy a határon leadtam a saját és a vállalati mobilszámomat is.
Kikérdezett, hogy mi a helyzet. Elmondtam, meghallgatott, majd közölte, hogy szerintük Franciaország nem számít, és mivel csak 4-én voltam Olaszországban, onnét számít a 14 nap. Így még 3 nap, és kimehetek a szobafogságbol. 👍🏼😄
Állítólag hétfőn kapok határozatot is. Mindenki udvarias és kedves, csak a helyzet kicsit kaotikus.

Március 14.
Zavarban vagyok kicsit, mivel most olvasom az Operatív Törzs sajtótájékoztatón elhangzottakat, hogy ki kell tenni a skarlát betűt, amit velem levetettek lassan egy napja. A kollégámat pedig, akivel együtt voltunk, egy autóban a határon, még sem telefonon, sem személyesen sem kereste senki, lehet, hogy el is felejtették 😞 Hogyan tovább, miként legyek törvénytisztelő, szabálykövető állampolgár?

Március 17.
Ma 19:20-kor csöngettek: itt a járványügy. Két udvarias hölgy meghozta a határozatot, meg egy újabb, sokkal halványabb skarlát betűs papírt: tegyem az ajtóra.
Eltáncoltam, hogy mi elhagytuk Olaszországot 4-én, de hiába: a határozat hatálya március 27.! Indoklás: a rendelet a határ átlépésétől számít.
Olaszországot amúgy 9-én zárták le, tehát az lehetett az utolsó nap, mikor ott lehettem volna. Próbáltam tiltakozni, de hiába. A hölgyek elmondták azt is, hogy automatikusan felkerültem a körözési listára. Ennek van logikája, mert a vélt beteg ne császkáljon, de azért akkor is... Most végig kéne olvasnom az 5 oldalnyi határozatot, ami természetesen olyan nyelvezetű, ami civil számára érthetetlen.
Majd holnap azért felhívom a budaörsi rendőrséget, hogy tényleg fent vagyok-e, mert a police.hu-n nem találom sem magam, sem a kollégámat...

Március 18.
Meg kell, hogy mondjam: az én kis városkám működik krízis idején is 👍🏼
Csengettek, itt a polgárőrség: végül is ők még tényleg nem jártak nálam. Mondták, hogy bedobtak egy levelet, majd el is mentek. Az van a levélben, hogy Budaörs törődik a karanténosokkal, van saját zöld szám, ha netán nem tudom ellátni magam, akkor kapok napi háromszori étkezést térítésmentesen. Budaörs jól teljesít!
A kollégám közben mar lejelentette saját magát, de azóta sem keresik. Olyan lett, mint Bástya et., vele senki sem törődik 😞

Március 19.
Ma is csöngettek. Egy rendőrjárőr jelent meg. Csak arra voltak kíváncsiak, hogy jól vagyok-e, minden rendben van-e, kell-e segítség? Szóval az én kis városkám működik, olyan népszerű vagyok, mint falun a légypapír 😄
Már tényleg csak egy polgármesteri látogatás koronázná meg a napot, izé, tenné fel az i-re a pontot 😄
A kollégámat is kereste a rendőrség! Rajta a skarlát betűt kérték számon, de mondta, hogy ő nem kapott. De azért örül, mert kiderült, hogy már érvényes körözés van ellene is 😄

Március 20.
Természetesen a mai nap sem telt el látogatás nélkül 😄 Úgy 11.30 magasságában csöngetnek, valami elég szakadt mókus áll a kapuban. Azt kérdezi, hogy van-e könyvünk? Én: ez egy bölcsész család, van vagy 4000 kötet. Ő: szívesen venné, ha adakoznék határon túli gyerekeknek. Szívesen be is jönne válogatni. Én: nem látja, hogy ki vagyok tacepaózva egy vörös plakáttal? Ekkor gyorsan elhúzott. Miért nincs otthon???
20 perc múlva csörög a mobil. Pont valami teams-es alkalmazásba kellett volna belépnem, de tudtam, hogy válaszolni kell, mert szobafogságban vagyok. Halló? XY törzszászlós vagyok, adategyeztetésre jöttem, itt állok a kapuban. Hát, itt biztos nem, mert én most mentem ki, és ő nincs ott... Aztán egyeztettünk, hogy ő most a ház másik oldalán van.
Hamarosan megérkezett, a kocsit járó motorral a ház előtt hagyta, majd mellé állt, és kezdett kérdezni a járda túloldaláról. Neve? Születési hely, év, nap, hónap?
Mindezt a kocsi mellől, jó hangerővel. Nem csináltam soha titkot a koromból, de van ez a most eléggé divatos személyiségi jog, lehet, hogy a mostani helyzetben ez nem számít? Esetleg a körözés alatt álló személyt nem illeti meg?
Na mindegy, az ilyentájt az ablakban lógó szomszéd nyugdíjasok már szerencsére elmentek shoppingolni, igy nem hallották a vallatásomat 😄
A törzszászlóson nem volt maszk, lehet, ezért nem mert közelebb jönni, de a telefonszámom ismerte, azon is kikérdezhetett volna. Nem is értem igazán: naponta jönnek, naponta megadom az adataimat, tényleg már csak a pápa Őszentsége vatikáni könyvtárában nem vagyok feljegyezve, de naponta kikérdeznek. Ma nem csíptem annyira ezt a mókust. Lehet, nem is az én kis városkámból való 😬 Közben, míg engem ellenőriz, mögötte lebegő ősz szakállal megy a robogójával a nyugdíjas pecabotokkal felszerelve...
A szintén körözés alatt álló kollégámat ma továbbra is magányosan hagyta a rendszer 😞

Március 21.
10:00, csengetnek; már biztos voltam benne, hogy csak a napi rutin része, a szokásos kontroll. De ma egy eddig ismeretlen zászlós jelent meg, civil autó, maszk, leállított motor, közel is jött.
A kutya jó emberismerő, míg a tegnapit nagyon ugatta, a mai látogatómat alig. Mondja is, hogy adategyeztetés, ebben már rutinom, sőt napi rutinom van. De csak telefonszámot kérdezett. Nem értem, mert ma volt időm visszaemlékezni, hogy hányszor kerték el 13-a óta: ez a 9. alkalom. Vélhetőleg a városkám teljes rendőrsége ismer már, a NASA is bejegyezte a telefonszámomat talán, hiszen egy műhold leolvashatta a sok kérdezőbiztos lapjáról.
Az adategyeztetés után azt kérdezi a hatóság, hogy hol a skarlát betű, megmutatom, hogy hol, kipipálja. Majd jön az, amire nem számítottam. Bejelentést kaptak, hogy én szoktam sétáltatni a kutyát!
Mondom, mellettünk úgy 15 méterre a sarkon van egy térfigyelő kamera, tessék megnézni a felvételeket: az eléggé jellegzetes fejem nem nagyon téveszthető össze a feleségemével. Megnyugtatott a szerv, hogy sajnos mikor helyzet van, bizonyos emberekben a kódolt rutin feléled, és nyomja fel, akit csak tud, mert ebben éli ki saját kis hatalmát.
Innen kívánom a tisztelt bejelentőnek (nem hiszem, hogy szomszéd), hogy álljon le a napi rutinjával és szarjon egy szép kövér farfekvéses sünt 🦔!
Különben minden rendben, panasz- és tünetmentesek vagyunk, mert ugye a feleségem is itthon van velem. 👍🏼 A fiam pedig remélhetőleg ma éjjel hazaér a kidolgozott kimenekítési terv szerint Angliából, így neki kezdődik két hét önkéntes karantén.
A kollégát, akivel együtt jöttünk haza, továbbra sem keresi senki tudtommal 😬

Március 22.
A helyzet fokozódik! 😬😬😬
08:30, csengetnek, a kutya örülten ugat. Újabb rendőrautó, járó motor, távolról kérdez. Neve? Bemondom, azt mondja, hogy köszönöm, majd menne is, de felteszi a kérdést, hogy hol a skarlát betű? Ezt már ismerem, rutinkérdés: a határozat értelmében a bejárati ajtóra kihelyezve. Az nem jó, mondja. Miért? Mert a kapura kell. De a határozatban az van, hogy a bejárati ajtóra, ismétlem meg, mert igen-igen kikupálódtam már 😄
Dünnyög és elmegy. 5 perc, a kutya rettentőén ugat. Na, visszajött. Tegyem a kapura, mondja, jó hangosan, járó motor mellől. Ismét érvelek, de hiába: kihangosítja a rádiót, onnan hallom a Központból: a kapura kell kihelyezni.
Majd gyorsan megkérdezte a telefonszámom, ez mar a 10. alkalom, hogy megadom. Talán azt is ki kéne írnom a nevem melle a kapura.

Kitettem a tőlük kapott A4-es lapot, a genothermben, vagy vulgáris nevén bugyiban, amiben kaptam. Mivel rendes állampolgár vagyok, 3 kötegelővel rögzítettem a kertkapun. Majd 5 perc múlva láttam, hogy a szél megtépte a lyuggatott részen, és csak egy tartja. Felhívtam a helyi RK-t: semmilyen felelősséget nem vállalok az intézkedés miatt, ha szél elviszi, az eső eláztatja a papírt. A skarlát betű nem időjárásálló, nem vízhatlan, nem matrica, nem laminált, jelen formájában nem alkalmas a rögzítésre, és ha elfújja a szél, utána sem tudok szaladni, hiszen karanténban vagyok 😄😄
12:20, a kutya ugat, csengő: két civil áll a kapu előtt. Annyit kérdeztek, csak, hogy hiszek-e a feltámadásban? Zavaromban csak annyit tudtam kinyögni, hogy karanténban vagyok. Gyorsan elhúztak, nem tudom melyik felekezet kezd el ezekben az időkben híveket toborozni, de jól időzítenek, most kell járkálni és téríteni, mikor nagy a baj!
A kollégámat sem a hatóságok, sem a hitterítők nem keresték, így magányosan csak vár szegény 😞

Március 23.
Nincs olyan nap, olyan cudar időjárás, hogy elmaradjon a látogatás. Ma is 09:27-kor megszólalt a telefonom. Egy kedves női hang szólalt meg, bemutatkozott és mondta, hogy jött ellenőrzésre. Talán az egyetlen, aki még nem tudja a rendőrség személyi állományából, hogy a másik utca felől van a bejárat. Én meg lassan megismerem Budaörs összes rendőrének a számát, ha nagy szarban leszek, mindig lesz egy kapcsolat.
Megbeszéltük, hogy merre jöjjön, addig is vonalban maradtunk. Majd begördült a ház elé a Duster. A fiatal, helyes rendőrnő leengedte az ablakot és meglátott végre a szakadó hóesésben. Majd TELEFONON a következőt kérdezte:
Jól van, XXX úr, tudunk valamiben segíteni? És végre nem kért adatokat, elég volt neki, hogy láthat 😄 Mégis vannak csodák! De az is lehet, hogy kaptak valami kütyüt vagy listát, mert a polgármester úr FB-bejegyzése szerint 34-en vagyunk már skarlát betűsök, ekkora létszámra már biztos megéri. Majd elköszönt, szép napot kívánt és elment.
Kollégámat viszont  senki, se hivatalos, se mogorva, se kedves hatóság nem kereste 😞

Március 24.
Már csak 3 teljes nap és kimehetek, minden jogsértés nélkül, szabadon! 11:51-kor szólalt meg a telefon. Férfihang, engem keres, kinéztem, de sehol senki. Akkor mar biztos voltam benne, hogy a másik utcában lehet. Elmondta, hogy a garázsbejárat előtt áll, elég, ha megmutatom magam az ablakban. Mint Amszterdamban! 😄
Gyorsan megvillantottam magam. Nagyon udvariasan csak annyit kérdezett, hogy jól vagyok-e, kell-e valamiben segítség? Mint tegnap, biztosan egyeztettek bent, hogy ezt szeretem. Aztán mutatott egy 👍🏼-t, és el is ment.
Holnap, ha sikerülne kitalálnom, hogy mikor jönnek, akkor ki tudnék állni a teraszra, ott még soha nem egyeztettek velem! Bezzeg a kollégámat ma sem kereste senki, én vagyok az egyetlen, aki egyeztet vele, aki ellenőrzi. 😞 Remélem, nem viseli meg nagyon!

Ez is érdekelhet:

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon